let's dance! | jikook

Quarante-sept

- Egészségünkre! – emelte a sojuval teli poharát Yugyeom, mi pedig boldogan koccintottunk vele.

Végre vége a vizsgának, s mi pedig ennek nagyon örültünk, hiszen rengeteg stressz ért minket. Az énekvizsgánk is megtörtént, de az egyáltalán nem volt vészes, legalább is szerintem. Bár volt olyan, aki kissé berekedt, de ennek ellenére jól teljesített.

- Na várjatok...! – kelt fel hívta fel magára a figyelmet Yoonho, mi pedig kíváncsian pillantottunk rá, hogy mégis mit akar. – Kinek melyik szóló tetszett a legjobban? – dobta fel a kérdést, mire azonnal gondolkodni kezdtem. Ez azért egy fogós kérdés, hiszen az ember senki sem szeretne megbántani, főleg ilyenkor.

- Nekem Soyeon tánca tetszett a legjobban. – nézett Taehyung a testvéremre, aki elpirult, s adott a srácnak egy csókot. Csak megforgattam a szemeimet, ugyanis ezek ketten semmit se változtak azóta, mióta összejöttek. Persze aranyosak, s ha Jimin itt lenne, na meg elfogadott lenne a kapcsolatunk, nyilván én is kóstolgatnám az ő ajkait.

- Nekem Jungkook tánca tetszett a legjobban. – mondta Changbin, ami azért meglepett. Nem hittem volna, hogy valaha is megdicsér. Látszólag az se zavarta, hogy közvetlen Soyeon mellett ült és premierplánból nézhette végig, ahogy Taehyunggal smaciznak.

- Ja, az nagyon jó koreográfia volt. – bólogatott elismerően Yoonho.

- Mit vártok tőle? – horkantott fel Yugyeom, majd felemelte a poharát, jelezve, hogy ismét koccintani akar. – Az országosig meg sem állni! – nézett rám mosolyogva, mire én is elvigyorodtam.

- Egészségünkre! – mondtuk egyszerre, s le is húztuk az italt.

Igaz, a táncomat Jimin állította össze, legalább is a nagyját, mert közben elkezdtük venni a kötelező elemeket is. Hát én már a legkönnyebbnél elakadtam, s le is álltunk, mielőtt összetörném magam. Jimin ruganyosabb tőlem, s nem tudom, hogy ő most tanulta-e ezeket, vagy szimplán minden ilyenben jó? A zenét azóta már vagy négyszer biztosan megváltoztattuk, mert vagy találtunk jobbat, esetleg a lépések, amiket kötelezővé tettek, nem tudjuk beleépíteni, hogy normális legyen. Azért nem könnyű mindezt megcsinálni, ugyanis rengeteg kritérium is van, ami csak nehezíti a dolgukat.

A tesóm és Taehyung hamarabb elmentek, mert nem akartak amúgy sem annyira lerészegedni, na meg most először alszik nálunk Soyeon barátja, aki nem akart rossz benyomást kelteni azzal, hogy összehányja a nappalit. Én még maradtam egy picit, na meg nem akartam egyszerre elmenni velük, hiszen akkor nehéz lenne beadni, hogy Yugyeomnál fogok aludni. Mondjuk ezt vele még nem beszéltem meg, de őt ismerve úgyis belemegy, csak hagyjam már őt táncolni a csajokkal.

Én is táncoltam a többiekkel, s volt is, aki bepróbálkozott nálam, de kedvesen elutasítottam, miszerint kapcsolatban vagyok. Changbin furcsán nézett rám, gondolom eszébe jutott az a beszélgetés, amikor Jiminről volt szó, ő pedig csak úgy betoppant.

Mikor már csak a zenére mozogtam, s egyáltalán nem volt kedvem tovább maradni, elköszöntem mindenkitől, Yugyeomot utoljára hagyva.

- Már mész is? – kérdezte nehezen forgó nyelvvel. Én se voltam józan, de ő kétszer annyit ivott, mint én.

- Igen. – bólintottam. – Viszont nem haza, szóval tudnál nekem falazni? – kérdeztem, mire egy ideig nézett rám, gondolom megpróbálja értelmezni a szavaimat.

- De akkor hova? – nézett fel rám nagy pislogva, mire összeszaladtak a szemöldökeim. Elnevette magát, majd alapból kissé ingatag lényemet, meglökte. – Csak viccelek. – mosolygott. – Jó szórakozást estére. – kacsintott, majd intett egyet, s vissza is ment a többiekhez táncolni, én pedig vigyorogva indultam el a buszmegállóba.