let's dance! | jikook

Vingt-quatre

Yugyeom nagy szemekkel nézett rám, míg én kínosan elmosolyodtam. Megvakartam a tarkómat, s próbáltam valami választ kitalálni. Nem szívesen adom a tudtára, hogy milyen terveim vannak Jiminnel kapcsolatban.

- Nem az a Jimin. – ráztam a fejem. Még szerencse, hogy a Jimin uniszex név, és Yugyeom ha már idióta volt, legalább a vezetéknevét nem mondta ki. – Nem kezdenék ki egy tanárral, főleg nem fiúval.

- Akkor kiről van szó? – ráncolta a szemöldökét, s mellkasa előtt összefonta a kezeit.

- Az unokatesómról. – mentett ki Yugyeom. – Régóta odavan Jungkookért, és tegnap is találkoztak. Ha minden jól megy, akkor összejönnek, és egy család leszünk. – karolt át drágalátos haverom, s vigyorgott a képembe.

- Aha... - mondta Changbin. Nem hisz nekünk, ez egyértelmű, de fenntartom a látszatot.

- Igen, megint megcsókoltam. Nem volt rossz a csaj, minden elismerésem. – mosolyogtam. – Viszont még nem jöttünk össze, szóval ne igyál előre a medve bőrére. – mondtam Yugyeomnak.

- Hm... Akkor majd mozgósítom. Igaz, anyud már családtagnak tekint, de jó lenne tényleg annak lenni. – nevetett. – Minden nap enném a finomabbnál finomabb kajákat. Az anyja istennő a konyhában. – mutatott rám.

- Szakácsnő, vicces lenne, ha nem lenne jó a konyhában. – mondtam a tényeket. Na igen. Ha Yugyeom nálunk lakna, anya felhizlalná 1 hét alatt.

- Akkor térjünk a lényegre... - köszörülte meg a torkát Gyeom. – Miért is vagy itt? – fordult Changbin felé. – Átlátok a szitán, biztosan nem vagytok barátok. – nézett rám, majd vissza a fiúra. – Szóval hallgatlak bennetek. – mosolygott.

- Ami azt illeti... - gondolkodott.

- Tetszik neki Soyeon. – válaszoltam helyette. Dühösen nézett rám. – Most mi van? – kérdeztem.

- Aha... - bólogatott Yugyeom. – És ugye tudod, hogy foglalt? Te meg azt tudod, hogy meg fog ölni, hogy segítesz neki a lehetetlenben? – fordult felém. Vállat vontam.

- Nem lehetetlen. – mondta Changbin. – Csak... Valahogy jobbnak kell lennem, mint Taehyung.

- Soyeonnak sose leszel olyan jó, mint Taehyung. – rázta a fejét Yugyeom. – Együtt vannak, és Soyeon nagyon szereti őt.

- Ahogy Tae is a tesómat. Nem fogja olyan könnyen átadni. – mondtam.

- Egy próbát megér, nem? – kérdezte reménykedve Changbin. Elhúztam a számat. Na igen, ez szinte lehetetlen lenne. Elszomorodott, én pedig komolyan megsajnáltam. Lehet, hogy nem felhőtlen a kapcsolatunk és ha nem tetszene neki Soyeon, akkor egymást ölnénk valahol, de azért van szívem.

- Fel a fejjel. Attól még jó barát lehetsz neki. Igaz, erősen kell próbálkoznod... – ingattam a fejem. – De menni fog. – mosolyodtam el.

- Kösz, Jeon. – mosolygott rám. – Amúgy... Anyud tényleg jól főz. – mondta mosolyogva.

- Ugye?! – kérdezte Yugyeom. – Anyud tökéletes. Komolyan, ha korunkbeli lenne, elvenném feleségül. – bámulta a plafont, én pedig hozzávágtam egy párnát.

- Hozzá ne merj érni anyámhoz, mert letépem a farkadat! – keltem azonnal édesanyám védelmébe. Azonnal nevetni kezdtek. – Komolyan! – néztem rájuk, de az én arcomon is ott bújkált egy mosoly.

Másnap épphogy elértem a buszt. Megkönnyebbülten ültem le Soyeon mellé. A mai viselete egy egyszerű fekete nadrág volt, egy bakancs és Taehyung méretes pulcsija. Haja leengedve volt. Hihetetlen, hogy drága testvérem tud így is öltözködni. Én is szokásosan sötét színekben pompáztam. Haha, és még én szólom le Jimint, hogy mindig feketében van, mint egy halálmadár. Bagoly mondja verébnek...

Tánc az első óránk. Mindketten a terem felé mentünk, hogy aztán letegyük a cuccunkat, kivéve azt, amiben a váltásruhánk van. Jimin még nem volt bent. Elmentem az öltözőkbe átvenni a ruhámat. A farmeromat a melegítőnadrágomra cseréltem, míg az ingemet egy hosszabb fehér pólóra. Fekete bakancsomat pedig egy normál edzőcipőre váltottam. Mikor visszamentem, akkor lépett be Yoonho is. Ledobta a cuccát, és rohant is az öltözőbe.

- Ha késnék, szólj, hogy ott vagyok, csak késett a busz és öltözök. – rohant is el. Csak bólintottam egyet. Szegény... Vagy túl hamar érkezik, vagy túl későn. Ez van, ha a város másik végében lakik az ember. Végül mégis hamarabb beért, mint Jimin.

- Sziasztok. – jött be Jimin. – Ma nem vesszük tovább az anyagot, hanem kicsit belenézünk a tangóba, rendben? – kérdezte, bár teljesen feleslegesen, ugyanis úgy is az lesz, amit ő mondd. – Szóval, volt egy páros, akik tangóval akarnak fellépni, és segítséget kértek, úgyhogy most picit beletekintünk ebbe. Tudom, néhányan már ismeritek, de nem árt felfrissíteni a memóriánkat. – állt be előre, majd fordult hátra. – Idejönne az a páros, aki ilyen műfajban szeretne táncolni? – kérdezte, mire Sana és Seonghwa. – Mutassátok meg, hogy eddig meddig jutottatok. – kérte, s félreállt. Sana odament a hangfalhoz, és csatlakoztatta rá a telefonját, majd miután elindult a zene, elkezdtek táncolni. Eleinte jó volt, de később rossz volt nézni ezt az egészet. Nem voltak egymásra hangolva, és emellett... - Állj. – állította le őket Jimin, Yugyeom pedig kikapcsolta a zenét. Odament hozzájuk. – Semmi érzés nincs benne. – rázta a fejét. pont erre gondoltam. – A tangó egy erotikusabb tánc. A tekinteteteknek is tüzelnie kell, a táncotoknak meg pláne! Próbáljátok meg újra, több érzéssel. – mondta, majd a telefonhoz lépkedett. – Egy, két, há, és! – indította el a zenét, míg Sanáék már sokkalta erotikusabban néztek egymásra. A mozdulataik is másak voltak. Jók. – Ez a beszéd. – mosolygott Jimin. Mikor végeztek, tapsot is kaptak, mire Sana boldogan ölelte meg Seonghwa-t. – Na, akkor nézzük meg ezt a lépést. – sétált előre, míg a másik kettő beállt közénk. – Sana jól csinálta, viszont Seonghwa... Nem volt rossz, de legyél kicsit bátrabb. Értem én, hogy nem akarod rángatni, mert lány, de ez nem egy olyan tánc, ahol finomkodnak. Itt közrejátszik az erotika, és te... - mutatott a fiúra. – Irányítasz. Álljatok párokba, és nézzük meg ezt a lépést. – mondta, mire minden fiú igyekezett lányt találni magának. Egyedül maradtam, mivel még az osztálylétszám is páratlan. – Hát te? – kérdezte Jimin.

- Nincs párom. – rántottam vállat.

- Akkor te csak kövess. – mondta, majd háttal fordult nekünk. – A lányok részét mutatom. – húzta ki magát. Elmutogatta a táncot szép lassan, majd a lányok utánuk csinálták. – A fiúk jönnek. – ezzel elmutatta a mi részünket is. Nem hosszú, nem is olyan nehéz. – Na most próbáljuk meg összerakni.

- Tanárúr mutatja a lányokét? – kérdezte Tzuyu, mivel ő úgy tűnik, hogy lemaradt.

- Igen. – mondta. – Akkor a fiúk menjenek a lányok mögé, és kezdjék. Számolok!

Ekkor ötletem támadt. Ha ő a lányok részét táncolja, én pedig a fiúkét, akkor lehetne a párom...

- Miért mosolyogsz? – kérdezte Yugyeom szintén vigyorogva. Tudta, hogy rosszban sántikálok.

- Majd meglátod... - vezettem a tekintetem Jiminre, majd mögé sétáltam, s kezemet a derekára tettem, úgy, ahogy a koreográfiában lennie kell.

- M... Mégis mit művelsz? – nézett rám hitetlenkedve, mire elmosolyodtam.

- Táncoljunk... - haraptam be alsó ajkam, miközben kacér pillantásokkal illettem őt.

Így van ez, Jimin. Let's dance!

Hello Sütikék! Elérkezett az újabb rész, ha minden jól megy, akkor minden második nap lesz egy újabb fejezet☺️ Már a szerdai rész is készen van, büszke is vagyok magamra miattaXD

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook