- Rendben srácok, senki se izguljon, nagyon ügyesek lesztek holnap. – mosolygott ránk Jimin.
Csütörtök van, holnap, azaz pénteken lesz a félévi vizsgánk, amire egész ideáig készültünk. Jimin mindenben segített nekünk, biztos vagyok benne, hogy jól fogunk teljesíteni mindannyian, hála neki. Ha ő nincs, nem jutottunk volna el eddig.
- Mit kapok, ha átmegyek a vizsgán? – kérdeztem mosolyogva, amikor már csak mi ketten voltunk a teremben.
- Gratulációt. – kuncogott. – Csináld tökéletesre. – simított a tarkómra oldalra döntött fejjel. Úgy tettem, mint aki nagyon mérlegeli a dolgot, de végül elmosolyodtam, s egy csókot nyomtam a szájára.
- Akkor csak szurkolj nekem. – suttogtam a szájára, mire elkuncogta magát. – Csak nekem. – mondtam ismét.
- Jungkook, nem csak te vagy a diákom. – ingatta a fejét.
- De én vagyok a párod. – kontráztam, mire csak egy szemforgatást kaptam. – Jó, akkor nekem szurkolj a legjobban. – adtam be a derekam, s úgy tűnt, hogy ez már jobban tetszik neki, ugyanis pipiskedve adott nekem egy puszit.
Ezután már mentem is a többiekhez. Most nem a későbbi busszal megyek, mint általában, nem is fogok gyakorolni, csak pihenek, s lelkiekben készítem fel magam az utolsó félévi vizsgámra. Tulajdonképpen ez az utolsó nagy vizsga. Év végén már csak egy előadásunk lesz, ami nem kerül osztályozásra. Mondhatni egy búcsúztató lesz nekünk, az utolsó közös táncunk az osztállyal. Hihetetlen belegondolni, hogy már csak ennyi időt tölthetek velük.
A buszon egész végig azon beszélgettünk, hogyha vége a vizsgának, akkor elmegyünk inni. Én eleinte nem akartam belemenni, mert Jiminnel akartam volna ünnepelni, de ő maga mondta, hogy ez egy nagyon stresszes időszak, menjek és lazuljak. Vele szerettem volna ezt megtenni, de enyhén szólva lekoptatott, viszont nem teljesen, mert bizony vele is fogok ünnepelni, ha mindennek vége.
Amint beestünk a lakásba, mentünk is mind a ketten enni, mivel anya a kedvencünket csinálta. Direkt azért, hogy ez erőt adjon nekünk.
Soyeon már most elég ideges volt, s már előre levágta tegnap a körmeit, méghozzá tövig, nehogy lerágja őket. Rossz szokása kiskora óta, de így megakadályozza saját magát benne.
- Azért ne egyétek tele magatokat, nehogy rosszul legyetek éjszaka és ne legyen holnap semmi! – mondta nekünk szigorúan anya, mi pedig bólintottunk, ugyanis tele volt a szánk.
Kivasaltuk a fellépőruháinkat, ugyanis két táncot kell előadnunk. Az egyik, amit Jimin betanított nekünk, s a másik a szabadott választott kategória, de ennek szólónak kell lennie. Biztos vagyok benne, hogy jól fog menni, hiszen rengeteget gyakoroltam, s amit Jimin külön összeállított nekem, egy fantasztikus koreográfia. Ez már nem vizsgaszinten van, ő maga is mondta, hogy mivel én versenyre megyek, méghozzá országosra, szigorúbban fognak nézni a vizsgáztatók.
A vállfán lévő ingemet néztem. Fehér volt, s a bal mellrésznél egy madár-minta volt. Hiszen a madár egy szabad állat, aki tud repülni, s a közös előadásunk címe nem más, mint A szabadság.
Jimin még este felhívott és megkérdezte, hogy nem-e izgulok. Szerintem ő jobban aggódott miattam, mint én. Aranyos volt tőle, hogy felkeresett, jól esett a törődése, meg persze az is, hogy hallhatom a hangját. Hihetetlen, hogy mennyire beleszerelmesedtem ebbe az emberbe...
Szerintem egy órán keresztül hívásban voltunk, s nagyon örültem annak, hogy senki sem zavart meg benne. Ki tudnám magyarázni a dolgot, mert csak a tanárommal beszéltem a holnapról. Nem mondtunk semmilyen félreérthető dolgot, hiába volt bedugva a fülem és nem hallották őt. Pedig szívesen kimondtam volna olyanokat, hogy nagyon hiányzik és jó lenne, ha itt lenne velem, vagy én lennék ott. Sajnos ezeket nem lehetett, mert attól, hogy nem jönnek be, meghallhatják a beszélgetést és akkor már tudnák, hogy van valaki. Természetesen azonnal egy lányra gondolnának, én pedig még nem szeretném a tudtukra adni, hogy a párom az egy férfi, méghozzá az új tánctanárom. Itt nem azzal van a gond, hogy szégyellem, hanem azzal, hogy nem tudni, hogyan fogadnák a hírt. Meg a mi kapcsolatunk tiltott, Jimin elveszíthetné az állását és ez a jobbik eset. A rosszabb az lenne, ha bebörtönöznék, hiába nincs szó pedofiliáról, hiszen nem vagyok kiskorú.
VOCÊ ESTÁ LENDO
let's dance! | jikook
Fanfic- M...Mégis mit művelsz? - nézett rám hitetlenkedve, mire elmosolyodtam. - Táncoljunk... - haraptam be alsó ajkam, miközben kacér pillantásokkal illettem őt. Megfelelni a tanárok elvárásainak nehéz, főleg egy művészeti iskolában végzősként, ahol vár...