let's dance! | jikook

Quinze

Mosolyogva, kíváncsi szemekkel néztem rá, ő pedig, mint aki nem hitte el, amit hallott, nagyokat pislogva meredt rám. Végül összeszűkítette íriszeit, s közelebb hajolt hozzám.

- Lehet agyrázkódást kaptál... - motyogta.

- Nem kaptam. – ráztam a fejem. – Csak gyógypuszit akarok. – rántottam vállat.

- Tőlem olyat nem kaphatsz. – rázta a fejét.

- Miért? – döntöttem oldalra sajátomat.

- Mert a tanárod vagyok. – válaszolt.

- És ha nem lennél az? Akkor kapnék gyógypuszit? – vigyorogtam. Jimin csúnyán nézett rám.

- Ha nem lennék, nem ismernénk egymást, szóval nem.

Pf, persze... Szép kifogás.

- És ha ismernénk egymást?

- Gyerekes vagy.

- Te meg olyan... Olyan! – fújtam fel az arcom, s mellkasom előtt összefontam karjaim, hogy még gyerekesebbnek tűnjek. Jimin erre csak elnevette magát.

Be kell indítanom a fűtőrendszert! Belém kell, hogy szeressen, hogy aztán irányíthassam. Egy kibaszott csókot adj már, basszus! Utána mennek a dolgok maguktól. Beindul nála az a bizonyos kémia, irányíthatóvá válik és győztesként jövök ki a csatából.

Végül visszamentünk a tesiterembe gyógypuszi nélkül. De semmi baj, majd behajtom rajta.

Nem engedtek pályára. Ott kellett ülnöm a padon, a testvérem pedig Changbin halálát tervezte, akinek kivételen hálás voltam, amiért ezt tette, mert majdnem rávettem a tanáromat egy ,,ártatlan" puszikára.

- Esküszöm kinyírom! – fortyogott a testvérem, aki igaz, hogy szemét velem, de mégis képes ölni értem. Mondjuk egy kis izom kéne rá, mert egy háziasított tyúkon több van, mint rajta, de ez megoldható. – Huuuh, csak legyen vége, a torkán fogom lenyomni ezt a kurva labdát! Sőt! Az orrába dugom fel! – nézte olyan dühös szemekkel, hogy esküszöm, ha rám nézne így, valósággal összeszarnám magam.

- Nyugi, nem gáz. Majd elintézzük mi magunk között. – csitítottam. Még képes tényleg nekiugrani, pedig most köszönettel tartozok neki.

- Azért ne verekedj, mert még a végén megint az igazgatóiban kötsz ki!

- Az csak kétszer fordult elő, és megúsztam egy laza osztályfőnökivel! – csaptam a combjaimra.

- Meg egy egész hónapos mosogatással és takarítással. – tette hozzá. Na igen, az szar volt... - Majd én beszélek vele.

- Nem kell. – ráztam a fejem. Az kéne még, hogy azt higgye, hogy a női ikrem a testőröm.

- De kell, valakinek gatyába kéne ráznia.

- Nem akarom, hogy bántson. – néztem rá kiskutyaszemekkel. Tudom, hogy van benne annyi tisztesség, hogy nem bántana egy lányt, de valahogy le kéne beszélnem róla...

- Lehet, hogy nem tudok akkorát ütni, mint egy fiú, de rúgni tudok olyan helyre, ahova nem süt a nap. – nézett rám komolyan. Azonnal eltorzult az arcom. Volt már, hogy verekedtünk a tesómmal és oda tényleg akkorát tud rúgni azzal a kis vékony lábával, hogy rendesen csillagokat látok.

Végül sikerült lebeszélnem arról, hogy beszéljen Changbinnel, de szemmel ölni tudott volna. Viszont... Ami nem tetszett, az az, ahogyan a tesómra nézett. Olyan lágyan. Na nem! Abból nem eszel, drágám! Az én tesómnak van pasija.