Ha nem vagy olyan mint a többiek, tönkretesznek.
A világ a külsőségeké, a benső nem számít.
Legyél olyan tökéletes, mint mások.
Ha nem megy, gyenge vagy és kitaszítanak.
Jimint is kitaszították.
De mi történik akkor, ha a fájdalom és gyengeség...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Hát köszönöm szépen, hogy végighallgattatok, ha bárkinek lenne kérdése felém nyugodtan oda jöhet hozzám később! - hajol meg a diáksereg előtt akik nagy tapssal és csodáló tekintettel kísérik a férfi lemenetelét.
Gyöngyöző homlokomat letörölve csatlakozom a boldog társasághoz, hogy én is megtapsoljam életem új megkeserítőjét. Az eddiginél is lejjebb csúszom a helyemen, ugyanis fürkésző tekintete pont az én szektoromra esik. Remélem nem vett észre...
- Azta, ez fantasztikus volt! Most tökre kedvet kaptam egy tetkóhoz! - rikkantja el magát barátom, mire csak szemetforgatva engedem le ölembe kezemet. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy mindig minden adandó alkalommal össze kell vele futnom. Legyen az a munkahelyem, az utca de még az iskolámban is megjelenik mint valami magánnyomozó. Már csak abban reménykedem, hogy az ebédlőbe menet nem fogok vele összefutni...
- Ja. Mehetnénk kajálni, nem? - állok fel helyemről majd egy nagyot nyújtózva ropogtatom ki csontjaim. - Aha, indulhatunk.
Táskáinkért visszamenve az osztályterembe, magunkhoz kapva összes cókmókunkat megyünk is az étkezde felé. Szemeimet le nem véve a folyosókról figyelem, hátha megpillantom az ismerős fekete hajkoronát. Mintha valami paranoiás ember lennék, akinek üldözési mániája van, jesszus... - Esküszöm, ha meglátom Jeongguk-ot oda fogok neki ordítani, hogy : hé haver, Jimin itt van és szeretne veled beszélgetni! - formáz tölcsért kezeiből, majd mondata felénél abba kezd el beszélni. - Mi lenne ha kimaradnál a dolgomból? Vannak olyan dolgok amiket te sem érthetsz meg! - fordulok felé mérgesen. - Nem így neveltelek. - ingatja fejét nemtetszően, mire muszáj elmosolyodjak bohókás megszólalásán.
Belépve a kajáldába nézek körül üres asztalt keresve, amit meg is találok nem is olyan messze tőlünk. Miután elvettük az aznapi betevőt, helyet is fogalunk a kis asztalnál. Közben Hoseok valami lánybandáról mesél nekem, de gondolataimat az esernyős uralja. Vajon még itt van? Vagy már elment? Ha itt van, hol? És ez miért érdekel engem? -.... aztán hirtelen ledobta magáról a pólót én meg így :nyugi bébi van még időnk! Aztán vége lett a számnak és valami thai fiú jött szal' elkap... Jimin, figyelsz te rám? - csapkodja meg arcom bal oldalát Hobi, de valaki jobban lefoglalja figyelmem, ismét.
Tőlünk jobbra, egy pár asztallal arréb észreveszem, ahogy pár tanár körülülve hallgatja Jeongguk történetét. Mind nő, így egy szemforgatással reagálom le, hogy ő bizony egy playboy. Gondolom ő is csak az egyéjszakás kalandokra hajt, bulizni jár, cigizik és a többi klisés dolog, amivel egy amerikai fuckboy-t szokás felruházni. Az előadás közben feltűrt ingujja látszani engedi tetovált alkarját, melyen különböző tökéletesen megalkotott minták vannak. Nem tudom kivenni, hogy milyenek de már kezdem kapisgálni, miért őt hívták meg hozzánk. Haja enyhén kócos, így az éppen frissenkelt hatást okozva loboncának. Lehetséges, hogy talán túl sokáig szemléltem meg kilétét, ugyanis tekintetem visszaemelve arcára, szemei engem vizslatnak majd egy félmosoly kíséretében egy rövid mondatot címezve a tanárnőknek kel fel helyéről. Kék farmerkabátját vállára vetve közeledik a mi irányunkba. Pontosabban, hozzánk.
Szememet elkapva róla nézem a még meg sem evett ebédemet. Hányingerem támad, így esélytelen lenne elfogyasztani ezt a valamit. - Sziasztok! Nem is tudtam, hogy ide jártok! - foglal helyet a mellettem lévő széken. Amint látom, majd kicsattan az örömtől, hogy láthat minket, kár hogy nem tudok ebben osztokodni. - Szia Guk! - emeli fel kezét barátom, amibe bele is csap a fekete hajú. Miután letudták a szokásos kérdéseket, felém fordul majd mosolya még szélesebb lesz és tekintete is megváltozik. - Szia, Jimin-ssi. - simít végig vállamon,mire hátradőlve helyemen szakítom meg a számomra túlságosan is intim köszönést majd egy vicsorral válaszolok. - Jeongguk. Látom, jól elbeszélgettél a tanárainkkal. - intek fejemmel a nők felé, akik még mindig vissza vissza pillantgatnak Jeongguk-ra. - Igen, nagyon érdekelte őket a munkám. Kár, hogy van akit ez egy cseppet sem érdekel. - konyítja le rózsaszín alsó ajkát, majd fölényes vigyor kúszik rá amint meglátja értetlen szemeimet. - Az előadás közben észre vettem, hogy téged nem éppen a "beszédem" kötött le, hanem valami egészen más. - szavai betalálnak, így elszégyelve magam sütöm le pirosas orcámat. Valóban nem a mondandójára, hanem rá figyeltem. Csak azt nem értem, hogy hogyan vett észre mikor sutyiban bámultam. Mondjuk, nem sasszemem van az tuti. - Miről is van szó? - néz fel Hobi a tányérjából, amit már majdnem fényesre nyalt. Szerencsére nem figyelt ide. - Semmi, semmi. Lassan viszont indulnunk kéne, hogy elérjük a metrót, meg még Sujin-ért is be kell ugranom. - tekintek a nagy fali órára. 13:05-kor megy a metró, szóval van még egy bő fél óránk elkészülni és felvenni Sujin-t. - Áhh, haver értem ma jön a bátyám, bocsesz. De mondd meg a tündérkémnek, hogy valamelyik délután majd átugrok és akkor nem menekül. - kacsint rám, majd Jeongguk-nak adva egy pacsit, nekem meg egy ölelést távozik a helységből. - Szóval.... Azt még megeszed? - mutat ujjával a tányéromra, mire fura tekintettel rázom meg a fejem. - Oké, akkor vidd vissza és indulhatunk is. - áll fel helyéről majd kabátját leemeli a szék támlájáról. - I-indulhatunk? - nézek rá kikerekedett szempárommal mire bólint egyet. - Bocsáss meg de én metróval megyek. Nem kell se engem se a húgomat furikázni. A múltkori épp elég volt, köszönöm. - teszem le a tálcát, majd felkapva én is kabátom meg iskolatáskám indulnék meg, ha nem kap karom után. - Ez nem egy olyan szívesség, amit vissza kell adnod vagy valami. Ez egy baráti ajánlat. - néz mélyen íriszeimbe, amitől kiráz a hideg. Baráti? - Nem tudom, mióta vagy a barátom de nem kell egyetlen egy "baráti ajánlat" sem köszi.
Faképnél hagyva Jeongguk-ot indulok meg a felsős részleg felé, hogy húgomat megvárva indulhassunk meg. Szerencsére mindenkinek rövidített órai vannak ma, így nem kell sem neki sem nekem feleslegesen várakozni. - Jimin, itt vagyok! - integet a folyosó végéről, mire megszaporázva lépteimet sietek felé, hogy egy családias ölelésben részesítsem. - Gyere, sietnünk kell. - fogom meg kicsiny kezét, majd a lépcső felé kezdem húzni. Onnan leérve végig a folyosón majd ki a nagy ajtón. Remélhetőleg nem találkozom össze újra kedves "barátommal", de ha mégis ismét ott hagyom.
Kiérve az iskola elé nézek körül, majd épp megindulnék a zebra felé, amikor Sujin felkiáltva szalad el mellőlem. - Jeongguk! - már csak lebegő rózsaszín ruháját látom, ahogy egyenesen az ismerős autóhoz viszik lábai. Az illető a vezető ülés felőli oldalon támaszkodik a kocsi ajtajának mosolyogva várva, hogy húgom oda érjen hozzá. Hatalmasat sóhajtva indulok meg feléjük, hogy majd leteremtem őket, de oda érve csak azt látom, hogy Sujin már bent ülve fog valami játék szerűséget kezei között, Jeongguk pedig megkerülve a kocsit int, hogy foglaljak helyet az anyósülésen.
