𝐁𝐥𝐢𝐧𝐝𝐥𝐲 𝐢𝐧 𝐭𝐡𝐞 𝐫𝐚𝐢𝐧 |✅

46.rész☯️

[Jungkook szemszöge]

- Mit is mondtál, hogy hívnak? - mosolyodott el zavartan, közben néha rámpillantva.
- Jungkook-nak. - felelem vérszegényen, mire csak elkuncogja magát és vékony kezét combomra simítja. Ujjai finoman cirógatják fázó végtagom, miközben egyre beljebb nyúlkál, mitől nem kicsit leszek ideges. Bírd ki Jungkook!
- Nagyon szép neved van Jungkook. Yoona-nak hívnak, de úgy szólítasz, ahogyan csak szeretnél. - tekintett vissza az útra, mire csak biccentettem egyet és próbáltam leküzdeni a kéztörős ösztönöm. - Bocsáss meg, de nagyon nehéz elhinnem, hogy még gimis vagy. Olyan... Férfias vagy. - masszírozgatta combom, azon egyre feljebb kúszva, mire nagyot kellett nyelnem.
- Köszönöm, de ez így igaz. Idén végzek... A gimivel. - majdnem nyőgtem már mondatom végét, de szerencsére visszafogtam magam. Valamiért ahányszor csak ránézek kezére, Jiminé jut az eszembe. Neki is hasonló a kézformája, de az ő ujjai husisabbak.
- És jó tanuló vagy, Jungkook? - nézett rám érdeklődve, mire bólintottam egyet. Valóban az voltam. Egy jó pár éve...
- És eléggé szótlan is. - nevetett fel, majd elvette kezét és visszahelyezte a kormányra. Nagyot szusszantottam, hiszen ha így érek oda Jimin-hez, nem tudom mit szólna hozzá. De bakker, ez a nő kiköpött ő! - Van barátnőd?
- Tessék? - nyitottam hatalmasra szemeimet, közben nem a törpére gondolva állandóan. Megráztam fejemet. Nem hittem el, hogy mit ejtett ki a száján, aztán rájöttem, ő még nem is ismer. Szerencsére.
- Barátnőd? Mert gondolom feleséged még nincs. - bazsalygott folyamatosan. Kezd már kissé hányingerem lenni a folyamatos nyomulásától.
- Igen, van párom. - ha muszáj, hát muszáj. Bocs Jiminie.
- Oh. - kúszott le egy rövid időre vicsora arcáról. - Bár gondolhattam volna. Egy ilyen helyes fiúnak, hogy a csudába ne lenne! - kacsintott rám, mire elmosolyodtam, majd megnéztem az órát a kocsi kijelzőjén.

22:48

Jimin ki fog nyírni, jesszus.

- És milyen a "párod"? - emelte ki általam megadott válaszom. Magamban felidéztem az angyalkám gyengéd vonásait és egy kicsit betépett arccal kezdtem mesélni róla. De ha ilyen rám a hatása, na...
- Egyszerűen tökéletes. Hozzám képest eléggé alacsony, formás és hihetetlenül aranyos. Az arca egy darabka a mennyből, melyet ha nem látok egy ideig elvonási tüneteim lesznek. A puha barack illatú haja még pufibbá teszi édes kis arcát. Imádom. - mondtam, közben magam elé varázsolva minden egyes kis darabkáját. Főleg, ha majd angyalian rám bassza az ajtót amiért hajnalok hajnalán merem zavarni édes álmát.
- Nagyon szerelmes lehetsz, ha így beszélsz róla. - mondta, majd indexelt. Egyáltalán nem ismertem a környéket.
- Kerülő úton megyünk? Nem ismerem ezt az útvonalat. - ráncolom össze szemöldököm. Panelek és társas házak magasodnak az utca sötétjében. Én a kertvárosi részen lakom, úgy gondoltam először oda megyek, nem Jimin-hez. Erre Yoona arca ismét torz vigyorba húzódik, majd incselkedve szólal meg.
- Gondoltam előtte feljöhetnél egy kicsit. Folytatnánk a kis beszélgetésünket. Hm? - biggyesztette le alsó ajkát, mire ijedten tekintettem rá. Bakker.
- Öhm.. Nem tudom mit szólna hozzá a párom. Meg már nagyon fáradt vagyok, szeretnék lefeküdni. - vakargattam tarkómat, mire megfogta bal felkaromat és rásimított. Soha nem ment jól az elutasítás.
- Nálam is lefeküdhetsz. A barátnőd meg kibír egy estét nélküled. - forgatta meg szemét. Látszott rajta a nemtetszés. Ez van.
- Sajnálom, megígértem.
- De már nagyon késő van. Ráadásul nem szeretek ilyen sötétben vezetni... - akkor mégis mi az anyámat csinálsz vagy egy órája?!
- Van jogsim. Átvehetem... - ajánlottam fel, mire valami olyan történt, amelyre igazából számítottam, de nem kalkuláltam bele a dolgokba.

[Jimin szemszöge]

- Hachi! Lassabban már! - szólok rá a kis szőrpamacsra, mire csak inkább húzni kezd az ellentétes irányba. - Nem arra megyünk! - de persze semmi sem úgy történik ahogyan én azt elterveztem és nagyot sóhajtva fordulok be az ismeretlen utcába.

A tárgyalás után fogalmam sem volt, mi fog következni, de már nem is érdekelt. A fellegek felett jártam, mikor kimondták az ítéletet. Azt hittem, Jeongguk azonnal távozhat, de mikor elrángatták a teremből nagyon megijedtem. Még bent kell maradnia? Az ügyvéd csupán annyit mondott, hogy 3 napon belül ki kell költöznie a börtönből, szóval lehet a ma estét még ott tölti.

Pedig jó lett volna a közelemben tudni, végre.

Idegesen szemlélem az ismeretlen város részt, miközben Hachi boldogan szagolgatja a különböző kisebb cserjéket az út mellett.
- Kim néni meg fog ölni, ha eltévedünk... - suttogom, miközben szabad kezemmel szorosabbra fogom kabátom. Eszméletlen hideg van, így késő este, de ha kell segítség, segítek.
Az utca csendes, szinte már kihaltnak nevezném. A sötét csak rá tesz egy lapáttal hevesen verdeső szívem félelmére, miközben feltekintek a rám magasodó épületekre. Ijesztő árnyékot vetnek az útra, közben néhol kialszik egy lámpa. Nagyon rossz előérzetem van.
Nagyot nyelve veszem gyorsabbra a tempót, Hachi-t magam mellett tartva. Erősen fogom közre a pórázt, érzem ahogyan ujjaimban lüktet a vér. Kim néni unokája egy menhelyen dolgozik és úgy gondolta, meglepi őt karácsonykor. Persze arra már nem gondoltak, hogy az idős néni leeshet a lépcsőről és eltörhet a csípője...
Úgyhogy már lassan egy hónapja nálunk van a kiskutya, aminek mindnyájan örülünk. Nagyon édes és ráadásul okos is.

Amint befordultam az egyik sarkon egy hangos ajtó csapódás zavarta meg az est csendjét. Ijedten rezzentem össze és figyeltem a hang irányába.
- Jungkook! Gyere vissza! - kiáltotta egy női hang, sajnos nem tudtam kivenni a testét ilyen távolról. Jungkook? Ez Korea, sok ilyen nevű fiú létezik, Jimin.
- Hagyjon békén! Mégis mit képzel?! - oh. Ez az én Jeongguk-om. Mit keres itt?! Egy nővel?!
Indulataimat nem tudtam megfékezni, ezért Hachi-t csendre intve lopakodni kezdtem feléjük. Cipőm hegye érte csak a kemény betont, mégis úgy éreztem, bármelyik percben lebukhatok.
- Ugyan már! Láttam a nadrágod! Nem mondhatod azt, hogy nem akarsz tőlem semmit... - a nő közel lépett hozzá, majd óvatosan mellkasára simított. A fiú nagyra nyílt szemekkel nézett a nőre, akit legszívesebben eltörölnék a föld színéről. A lefagyott fiú mérges tekintetét azonban nem láttam, mert a nő egyre közelebb hajolt hozzá.

Könnyes szemekkel figyeltem az eseményeket, majd megunva a drámázást, magamhoz ragadtam a kutyát és sietős léptekkel vissza indultam.
A fél év alatt felépített álmaim tartóoszlopai hatalmas reccsenéssel engedték, hogy azok a mélybe zuhanjanak, majd elnyelje a tehetetlenség örvénye.

Helóbeló! 😄
Remélem már sejtitek ki is ez a hölgyemény a sztoriban! Egyébként aki nem ismerné annak elárulom, hogy Hachi egy valós kutyus volt és van róla film is ami egyszerűen fantasztikus, szóval ajánlom 😁❤️

Puszi, vigyázzatok magatokra! ❤️

~dark0997 💜