Ha nem vagy olyan mint a többiek, tönkretesznek.
A világ a külsőségeké, a benső nem számít.
Legyél olyan tökéletes, mint mások.
Ha nem megy, gyenge vagy és kitaszítanak.
Jimint is kitaszították.
De mi történik akkor, ha a fájdalom és gyengeség...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Csak még egyet...
- Nehm mhegyh... - puffanok le a földre. Tüdőm szúr, levegőt alig kapok és úgy fájnak az izmaim mint még soha. Lassan feltápászkodva a földről nyújtok egy kicsit, majd körbe nézve a hatalmas pályán, a startvonal felé indulok. Nem lehetek többé olyan puhány, mint voltam. Meg kell mutatnom ezeknek a szemeteknek, igenis vagyok valaki. És ha ez máshogy nem fog menni, hát kiküzdöm magamnak az elismerést. Cipőm elejét pontosan a vonal mögé igazítom, majd magamban háromig elszámolva kezdek el futni a szemerkélő esőben. Hihetetlenül fájnak a lábaim, a karjaim és érzem a teljesítőképességem határát. Úgy terveztem, hogy edzek egy pár órát, de annyira elment az idő, hogy már szerda reggel van. Nagyjából 2 óra múlva szólal majd meg az ébresztő, épp ezért gondoltam, hogy egy gyors futás után végre befejezem önkínzásomat és elmegyek fürödni, majd lepihenek egy kicsit.
Miután kifulladva beértem a jelenlegi barakkomhoz, belépve az ajtón azonnal ágyam felé veszem az irányt. Nem, nem fekszem le, hiszen tiszta izzadság, sár és víz vagyok. Csupán felkapom a törölközőm és elindulok a közös fürdőhelységig. Itt nincsenek elszeparált fürdő kabinok, hanem van egy nagy kicsempézett terem, tele zuhanyrózsákkal és egy elválasztó fallal. Szerencsémre senki sincs bent, ezért nyugodtan kezdem el megfosztani testemet a mocskos ruhadaraboktól. Azokat a bejárat melletti tartóba dobom, majd meztelenül az egyik zuhanyrészhez indulok. Hiába forgatom a csapot, éppen hogy langyos a víz, ami éri bőrömet. Fellélegezve szippantom magamba a szappan fenséges illatát, magamat végig dörzsölve vele. Ahogyan hajlongok és forgolódom, érzem az izomláz által okozott fájdalmakat. Ha ma is olyan lesz az edzés, mint tegnap reggel, megfogok halni.
Észre sem veszem a kintről beszűrődő hangokat, csupán akkor, amikor már nyitódik a bejárat. Egy csapat férfi jelenik meg, akik lefagyva bámulják meztelen valómat. Szemeim kikerekdnek és abban reménykedem, hogy ez csak egy álom. Egy nagyon rossz álom, amiből minél hamarabb fel akarok kelni. - Nézd má'! Nem ez az akit tegnap elintézett a parancsnok? - ütögeti meg a legelől álló pasas vállát egy másik. Irritáló, ahogyan bámulnak, ezért inkább lehajtva vörös fejemet, kezemmel takarva testem, meg indulok a törölközőm felé. Lábam tocsog a vízben, de a bent lévő emberek jobban zavarnak. Van aki közülük mit sem törődöm módon elindult fürödni, engem szerencsére figyelmen kívül hagyva, azonban egy páran még mindig nekem szentelik figyelmüket. Mikor oda érek a tartóhoz, az egyik féreg elrántja az anyagot előlem. Ijedten kapom rá a tekintetem, azonban amint felnézek ijedtségem félelemmé válik. - Na, gyere vedd el! Vagy inkább lenyomnál egy pár fekvőtámaszt? - megszólalását hangos kuncogás követi. Ránézésre meg tudom állapítani, ő itt már valaki. A kis csicskái pedig a háta mögött kuncognak. - Add vissza, az az enyém. Nem akarok bajba kerülni. - Jaj, mert mi lesz, ha nem adom vissza? Talán beköpsz Kim-nek, hogy verjen meg? - taszít rajtam egyet, így én is és törölközőm is a földön landolunk. Fejem nagyot koppan a csempén, de azonnal megpróbálom derekam köré tekerni a vizes anyagot. De persze a pasi ez alatt az idő alatt kihasználva figyelmetlenségem, egyre közelebb jött. - Egy ilyen kis satnya kislány mit keres egyáltalán itt? Nézz már magadra, ember! - nyomott le mellkasomnál fogva. Szívem hihetetlen gyors tempót diktált, azonban megpróbáltam lenyugtatni magamat. A levegőt lassabban vittem be szervezetembe és az otthoniakra gondoltam. Azonban nem tartott sokáig, mert kezeit bevezette a törölközőm alá. - Mit csinálsz?! - csúsztam gyorsan hátrébb, így azonban újból lekerült rólam a védelmező darab. Hatalmas nyerítéssel díjazták tettem, mire szemeim bekönnyesedtek.
Nem Jimin! Nem bőghetsz ezek előtt! Megígérted!
- Ugyan már! Én nem vagyok buzi, kölyök! De ha mégis kedvem támad dugni, majd szólok! - rángatja meg állkapcsom, mire már az egész fürdő zeng a kacajok sokaságától. Számba harapva kapom fel a törölközőm, majd mit sem érdekelve a kinti időjárás, kirohanok. Az esőben egy szál vizes törölközőbe bugyolálva próbálom magam összeszedni. Nem megy tovább. Könnycseppjeim áradatként zúdulnak le arcomon, engem hangos szipogásra késztetve. Fáj minden. A testem, a lelkem. Nem elég, hogy nem vagyok közéjük való, még meg is aláznak. Érzem, ahogyan lábaim remegnek alattam és szinte már várom, mikor esek össze a földön. De nem, van még bennem valamennyi megmaradt emberség, így arra támaszkodva, gyorsan össze szedve magam végig caplatok az úton, majd kicsapva a barakk ajtaját, senkit még csak egy pillantásra sem méltatva bedőlök az ágyba.
Ha senki sem lenne körülöttem, azonnal sírva fakadnék, mint egy pólyás csecsemő. Azonban, vigyáznom kell a "hírnevemre". Így, hogy ennyire az előtérbe kerültem, muszáj kiharcolnom magamnak a dolgokat. Főleg, ha ez a rohadt fürdős eset kitudódik... - Minden rendben? - egy halk hang üti meg a fülemet, azonban egy másik azonnal elhallgattatja. - Nem látod, hogy szarul van? Hagyd már békén, Hyunjin! Idegesen fújom ki a levegőt orromon. Legalább egy valakinek még van itt esze. Szemeimre ólom súly nehezedik, mely egyre csak húzza és húzza le szemhéjaimat. Már majdnem átlépnék az álmok mezejére, amikor valaki hatalmas robajjal betör az épületbe. - Mindenki álljon fel! - és megjött a rémálmom. Junsuh hatalmas mosollyal arcán jött be, miután jól kiordította magát. Vigyora nem hogy megnyugtató lett volna, inkább a frászt hozta rám. Szokás szerint. - A Dél-Koreai szárazföldi haderő ezredese, valamint a Dél-Koreai légierő ezredese és annak helyettese, ma értekezletre jött hozzánk. Mindenki a lehető legjobban teljesítsen a mai napon, ugyanis nem csak saját magát, hanem az egész haderőt megszégyeníti az, aki nem teljesíti a parancsokat. És lám lám, vajon kire nézett? A szemeivel szinte lyukat égetett az enyéimbe, azonban engem valami sokkal inkább lefoglalt. Légierő? Taehyung azt mondta, Jeongguk a légierőnél van, nem? Akkor ő is jön? - Miért vagy törülközőben? Vedd fel az egyenruhád! - lép hozzám közelebb Junsuh, hogy csak én halljam azt, amit mond. Idegesen veszem észre, hogy valóban igaza van. Ráadásul a talpam tiszta sár, ahogyan kijöttem a fürdőből. - Nincs váltásom. - nézek rá kétségbeesetten, mire felvonja a szemöldökét. - Hol van az amiben voltál? Annak semmi baja sincsen! - Tiszta sár és mocsok. Otthagytam a fürdőben. Kezével masszírozni kezdi homlokát, mire értetlenül és egyre idegesebben tekintek rá. - Te igen okos. Ki van írva, hogy van váltás ruha a kisteremben. Az a fürdőből nyílik és- - Őszintén nem sok időm volt, tudod?! Azok a pöcsök elkaptak és megaláztak mindenki előtt! Lerángatták rólam a törülközőt!
Hatalmas csend támad a barakkban, kiáltásom után. Kissé elszégyellve magam lehajtom fejem, azonban amint rájöttem kislányos cselekvésemre, kihúzom magam. - Kik csinálták ezt? - hallok meg egy hangot az ajtó felől. Ijedten kapom oda a fejem. Amint tudatosul bennem az illető kiléte, azonnal pirosas színben kezd pompázni arcom.
