Ha nem vagy olyan mint a többiek, tönkretesznek.
A világ a külsőségeké, a benső nem számít.
Legyél olyan tökéletes, mint mások.
Ha nem megy, gyenge vagy és kitaszítanak.
Jimint is kitaszították.
De mi történik akkor, ha a fájdalom és gyengeség...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- És sok könyvet olvasol? - tolta feljebb szemüvegét a hölgy. Nagyot nyelve, izzadt tenyeremet a nadrágomba törölve bólintottam egyet, majd kissé összeszedve magamat szavakba öntöttem válaszom. - Mostanában igen, régebben is sokat olvastam... - kulcsoltam össze kezemet az asztal alatt. Remélem, tettem már annyira jó benyomást rá, hogy nem küld el a fenébe. - Ah, ez fantasztikus! Tudod, sokan csak azért jönnek ide dolgozni, mert kell nekik a pénz, nem pedig a könyvek szeretete vonzza őket ide... - ingatta fejét szomorúan. Sajnos nem akarom kimondani, hogy én is "csak a pénzért" jövök ide, nem pedig a "könyvek szeretetéért". A szeretetből nem lehet megélni. - Rendben, akkor majd egyeztetek az igazgatóval, de hidd el... Egy ilyen fess fiatalembert bármikor szívesen alkalmazunk! - simított fekete pulcsiba bújtatott kezemre, mire kifújtam, a lassan másfél órája bent tartogatott levegőt. Istenem, csak sikerüljön...
Egy őszinte mosoly kíséretében léptem ki az öreg épületből, majd azonnal a közeli bolt felé vettem utam. Közben kinyitottam a magammal hozott esernyőt, hisz újra cseperegni kezdett. Kezemben szorongatott állásajánlatokat az első kukánál kihajítottam. Bízok benne, hogy ez jó lesz. Többet keresnék, mint anno Kang asszonynál és ráadásul sokkal hozzám illőbb lenne. Ebből nem kéne elvegetálnom, hisz még a hónap végére is maradna annyi. Főleg, ha apával összedobjuk. Elvéve egy kis piros műanyag kosarat mentem be a sorok közé. Levettem egy vajat, kenyeret, sőt gumicukrot is. Bentebb még dobtam a kosárba két innivalót és gyorsan eltipegtem a kasszához.
Miután mindent kifizettem, gyorsan bedobáltam a kapott zacskóba, majd ismét elővéve az esernyőm kimentem az üzletből. A fekete tárgyon, csak úgy kopogtak az esőcseppek, majd gyorsan, egy csíkban lefolytak és a betonra érkeztek. Mi lett volna, ha akkor is lett volna esernyőm? Valószínűleg, most kényelmesen sétálgatva nézelődnék az utcán, miközben zsebem mélyén ott lapulna a pénzzel teli kis boríték Kang asszonytól. Hazaérnék, Sujin kifutna elém, megölelne és menne főzni valamit. Azután este apa hazaérne, fáradtan elmoslyodna, büszkén végig mérne minket majd leülnénk vacsorázni.
Bárcsak...
Ehelyett, ma ismét az üres és hideg lakás fogad. Kupi van, de csupán arrébb rugdalom az utamban lévő tárgyakat. Levágom az asztalra a zacsit, majd visszasétálva az ajtóhoz gyorsan lekapom a cipőm és a kabátom. Ahogy zsebemben turkálok, hátha maradt benne valami, egy kis lyukat észlelek. - Ki gondolta volna? - mondom gúnytól túlcsorduló hangon, majd inkább visszamegyek a konyhába. Döntésem a melegszendvicsre esik, így neki is látok.
Miután elfogyasztottam svédasztalos vacsorám, úgy döntöttem elmegyek gyorsan lezuhanyozni. Elvégre egész nap sík ideg voltam, jól esne. Belépve a kis fürdőbe, azonnal lekapom átizzadt pulcsimat és pólómat, melyeket nadrágom követ. Megszabadulva fehérneműimtől már el is kezdem engedni a meleg vizet. Beállva a vízsugár alatt teljesen libabőrös leszek a kellemes érzéstől. Elvéve az immáron nem mandulás, hanem kókuszos tusfürdőm egy jó adaggal jutalmazom kifáradt testem. Közben hajamat is átöblítem vele egy kicsit. Szokásosan ezernyi gondolat rohamozza meg központom, mire egy jó nagyot sóhajtok. Tudom, ha kérdezek válaszolnom is kell.
