Ha nem vagy olyan mint a többiek, tönkretesznek.
A világ a külsőségeké, a benső nem számít.
Legyél olyan tökéletes, mint mások.
Ha nem megy, gyenge vagy és kitaszítanak.
Jimint is kitaszították.
De mi történik akkor, ha a fájdalom és gyengeség...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mondata visszhangot vert fejemben és az se nagyon segített, hogy forró tenyere az én karomat fogta. Megilletődöttségemben, csak hebegni habogni voltam képes, majd mikor kiskutya tekintetre váltott, értetlen szemekkel vizslattam övéit. - A-zért megpróbálhatnád magadtól is... Megtartalak, ha kell.. - nyeltem egyet, majd ki akartam húzni szorításából végtagomat, de kétségbeesett hangja miatt, abba hagytam mozdulatom végrehajtását. - Kérlek, Jimin... Nagyon gyenge vagyok... Így hát mit volt mit tenni , lassan bólintottam egyet és megkértem, hogy üljön le a kád szélére. Remegő ujjaimmal érintettem meg vizes pulcsiját, amit óvatosan lehúztam róla. Közben persze próbáltam magamat nyugtatni belülről és jól fejbecsapkodni, mert a saját hibámból szenvedek jelenleg. Azután leoperáltam róla fehér pólóját, majd azt is a szennyes kosárba tettem. Nem tudtam elkerülni szemeimmel széles mellkasát és darázs derekát. Hihetetlenül férfias volt, még így is. Majd a kis gondolatmenetemből felébredve rájöttem : a nagyja bizony, még hátra van.
- Fel kellene állnod, hogy levegyem a nadrágod... - hangomat alig ismertem meg. Érdekes módon, Jeongguk nagy lendülettel felkelt, majd már csak arra eszméltem fel, hogy előtte térdelek. Gyorsan túl akartam esni az egész procedúrán, azonban testrészeim aligha akartak engedelmeskedni nekem. Lassan ujjaimmal az övét próbáltam kicsatolni, ami nem kis munka volt, tekintve a zavaró helyzetet. Össze vissza csattogtam azzal a kis szarral, mikor egy kezet láttam meg az enyémen. - Nyugi..segítek. - mondta rekedten, majd egy gyors mozdulattal kioldotta a kis fémet. Reszketegen felsóhajtott, majd figyeltem, ahogyan lassan, kezeivel elemeli csípőjétől a nagyon szűk anyagot.
A túlságosan erotikus jelenet közben nem is vettem levegőt. Csak arra tudtam összpontosítani, hogy a nagy férfias kezek egyre lejjebb siklanak testén és ezáltal egyre több bőrfelület tárul szemeim elé. Szinte megigézettnek érzem magam. Az öv nagyot csörrenve esett le a kőre, nadrágjával együtt. Mikor kapcsoltam, hogy rohadtul nem jó ez a szituáció, nadrágját a kosár fele hajítottam. Erőt véve magamon akartam felállni, de egyszer csak megéreztem ujjait hajkoronámban. Megilletődötten néztem fel rá és csak akkor tudatosult bennem, mennyire közel vagyunk egymáshoz. Csokoládé barna szemei fényesen csillogtak, ahogyan arcomat vizsgálta. Ujjaival újra és újra végigszántott hajszálaimon,amelyek meglepően jól estek. Finoman cirógatta fejbőrömet, volt, hogy meg is húzta néhány tincsem. Szemeimet rabságba ejtette övéivel, így pár percig még ebben a helyzetben álltunk a fürdő kellős közepén. Azonban ahogy tekintetemet elszakítottam íriszeitől és egyre lejjebb vezettem testén, hatalmasra tágultak szemeim. Mint akibe villám csapott pattantam fel helyemről, majd zártam el a már réges régen megnyitott csapot. Égő csipkebokorhoz hasonlító fejjel kértem, hogy vegye le magáról az alsónadrágját, melyet lelkem épségének szerencséjére egy szó nélkül teljesített.
A hideg vízbe tettem a tusfürdőmből, majd elfordulva kértem meg, hogy próbáljon valahogyan bekászálódni. - Nem megy... - támaszkodott meg a kád peremén. Így hát óvatosan megfogva derekát besegítettem, közben mindenfele tekintgetve, csak nem oda. Az alsóját csak egy tized másodpercig fogtam kezembe, kosarasokat megszégyenítő dobással landolt a szennyesben. - Ez jéghideg... - suttogta vacogva. - Lázas vagy, muszáj, hogy kicsit lehűtselek..-ragadtam meg egy szivacsot, majd arra is téve a mentolos szerből kentem szét rajta. - Tessék. Hiába nyújtottam felé a durva anyagot, ismét lebigyesztett ajkaival találtam szembe magam. - Na nem! Nem vagy te kisgyerek! Van két kezed, tessék csak megcsinálni! - tettem bele tenyerébe a szivacsot, majd a törölközőjét a tartóra helyeztem. - Szólj majd, ha készen vagy, addig kint leszek.
Mondatom végezte után ki is léptem a fürdőből, majd a konyhába indultam. Fáradtan nyújtóztam egyet a poharas kiszekrény előtt, majd megemberelve magamat vettem ki egy üveget, amibe narancslevet öntöttem. A hűs folyadék gyorsan csorgott le nyelőcsövemen. Nagyot szusszantva tettem be a mosogatóba. Bekapcsoltam a TV-t és leheveredtem a kanapéra. Olyan jól esik egy ilyen eseménydús nap után lefeküdni. Éppen valami sorozatnak nem nevezhető cucc ment, azonban gondolataim még agyam megmaradt kis tekervényeit sem tudták békén hagyni. Rendesen belevörösödtem az elmúlt fél óra történéseinek emlékébe. Még mindig bizsergett a hallójáratom Jeongguk rekedtes sóhajától. Soha nem voltunk még ilyen intim helyzetben, ami eléggé frusztrálttá tett. Nem hogy vele, de még senkivel sem csináltam hasonlót, pláne még hogy nem is volt senkim. Rengeteg buja gondolat lepte el akkor az elmémet, amikre most szégyenteljesen gondolok vissza. Ő egy felnőtt férfi, akinek már volt szexuális kapcsolata. Ezzel ellentétben én még mindig szűz vagyok, ami így majdnem 18 évesen eléggé gáz. Legalábbis az osztálytársaim szerint az.
Iskolába sem járok, mert még kötelező egy terápián részt vennem, a szemem miatt. Ezzel csak az a gondom, hogy lehet évet kell ismételnem, amit egyáltalán nem akarok. Még 10 hónapot ott rohadni... Hogyne...
Közben hangos prüszkölés csapta meg fülem, mire ijedten ugrottam fel helyemről. Hirtelen be sem ugrott, mi lehetett ez, azonban egy kisebb sokként ért a felismerés : Jeongguk még mindig a jég hideg vízben fürdött.
- A rohadt életbe... - morogtam hangosan, majd azonnal megindultam a fürdő felé. Szinte betörtem az ajtót, ahogyan odaértem. Jeongguk dideregve feküdt még mindig a jéghideg vízben. Szája teljesen lila volt, mely csak még betegebb kinézetet varázsolt neki. Pirosas arca immáron falfehér volt. Szemeit lassan emelte rám, majd kérlelően mélyesztette azokat enyéimbe. - Most már kiszállhatok? - kérdezte csendesen, állkapcsát összeszorítva. Tehetetlenségemben csak bólintottam és kérdés nélkül belebugyoláltam a törölközőbe, amint sikerült felállítani. - Nagyon fázom... - koccantak össze fogai folyamatosan. Szívem gyűszűnyire szorult össze látván remegő valóját. - Gyere bemegyünk a szobába, kapsz tiszta ruhát.
Amint kiléptünk a helységből, szembe találtuk magunkat apa fáradt és kérdő tekintetével. Azonnal odajött hozzánk és jól megnézte magának Jeongguk-ot. - Nagyon rossz bőrben vagy fiam... Jimin, azonnal fektesd le és te is aludj. - lapogatta meg fejem tetejét, majd ment is hogy odategye a kávéfőzőt a gázon. - Kérhetünk tőled ruhákat? Nem hinném, hogy az enyémek jók lennének rá... - Persze, de halkan mert még Sujin alszik. Jobbommal támogatva a fekete hajút jutottunk úti célunkhoz. Lassan benyitottam, majd a szekrényhez lopakodva kivettem egy fehér pólót és egy szürke melegítőt. Apa nagyobb méret mint Jeongguk, de jobb ez, mintha az én cuccaimban kellene nyomorognia. Gyorsan nyomtam a horkoló kishúgom homlokára egy puszit, majd mindketten csendesen mentünk vissza a szobába.
Miután nagy nehezen rá tudtam húzni a ruhadarabokat, elővéve még vagy három plédet, jól betakargattam. Már éppen indultam volna ki, hogy átmenjek Sujin-hez, amikor kezével megragadta csuklómat. - Nem alszol itt velem? - suttogta, majd feljebb húzta magán a takarót. Agyam hirtelen kapcsolt döntésképtelen funkcióra. - Szerintem jobb lenne, ha én átmennék m-mert.... - hirtelen semmi sem jutott eszembe. Pont most nincs egy jó kifogás a tarsolyomban... - Beteg vagyok, ráadásul miattad. De akkor inkább visszamegyek a kapu elé... - kezdte el magáról lehámozni a rétegeket. Az a rohadt lelkiismeretem... Ajkamba harapva nyomtam le mellkasát, majd takargattam vissza. - Teljesen igazad van, sajnálom. - befeküdtem mellé, majd egy kicsit én is magamra húztam az egyik kilógó paplan végét. Jeongguk éjfekete íriszei minden egyes mozdulatomat árgus szemekkel nézte végig. Elakartam fordulni, de amint hátammal találta szembe magát, megragadta a derekamat és teljesen magához húzott. - Hm... Sokkal jobb...
