Ha nem vagy olyan mint a többiek, tönkretesznek.
A világ a külsőségeké, a benső nem számít.
Legyél olyan tökéletes, mint mások.
Ha nem megy, gyenge vagy és kitaszítanak.
Jimint is kitaszították.
De mi történik akkor, ha a fájdalom és gyengeség...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Kik csinálták ezt?
Az ezredes komolyan csengő szavai éppenséggel felrobbanni készülő szívemet telibe találják. Nem elég a megalázás, még áruló is legyek? Lefagyva álltam a szintén meglepődött parancsnok mellett, miközben látszódott az érkezőn, nincs sok kedve itt lenni, ráadásul az én szarságommal foglalkozni. Mivel nem tudtam hirtelen válaszolni és valóban nem is tudtam az illetők kilétét, ezért inkább csendben maradtam. - És hol van az egyenruhája? Katona, válaszoljon! - hihetetlen nyugodtsággal mondta ki eme szavakat, majd mikor látta, nem válaszolok, felvonta szemöldökét. - Nem teljesíti a parancsot? - hümmögött, majd egy kacifántos vigyor kúszott tömzsi bajsza alá. - Akkor feladok magának egy leckét. Meglátjuk, hogy amint végzett vele még mindig ilyen használhatatlan marad e. A légierő tisztjei, ma megbeszélést tartanak velünk és a katonáink együtt fognak edzeni. Szóval, nem a gyakornokokkal lesz itt, hanem velük ott. Remélem érthető volt, katona! - Igenis, uram! - tisztelegtem, mire bólintva egyet kilépett a teremből. Remegve tekintettem a távozó helyére, majd Junsuh sóhaja ébresztett fel. - Hát... Ez nem lesz egy könnyű menet... Menj le az ebédlőhöz, ha éhes vagy, mert különben egész nap nem fogsz enni. De előtte kérj egy új egyenruhát.
Így történt meg az, hogy ezután szégyen szemre ugyanabban a még mindig vizes törülközőben átvágtattam a fürdőbe és szerencsémre az ott talált kis szobában valóban voltak egyenruhák több méretben. A legkisebbet hamar megtaláltam, hiszen abból maradt a legtöbb. Gyorsan felöltöztem és már indultam is volna kifele, ha nem láttam volna meg egy csapat katonát az ott lévő ablakból. Néhányan voltak csak, de ami leggyorsabban feltűnt, az a ruhájuk mássága volt. Ebből leszűrve ők a légierőt szolgálhatják. Gyomrom gyűszűnyire szűkült a gondolatra, miszerint akár bármelyik pillanatban is feltűnhet Jeongguk. Izzadt tenyeremet a nadrágomba törölve vetek magamra egy gyors keresztet, majd kiindulok. Hajamat arcomba seperve haladok el a nevetgélő katonák mellett, mire figyelmetlenségemben majdnem eltaknyolok sétálás közben. - Na mi van kispöcs? Még vak is vagy? - hallom meg a reggeli majom hangját. Idegesen állok vissza eredeti pozíciómba.
Nem, Jimin! Te is legalább olyan vagy mint ők! Nem kevesebb! Ne hagyd, hogy minden alkalommal gúnyt üzzenek belőled! Mutasd meg ezeknek a férgeknek, hogy jobb vagy náluk!
- Hagyj békén és inkább teljesítsd a feladatodat. - húzom ki magamat, majd még mindig háttal állva ezeknek folytatom utam. - Ez nem így megy, te kis szarházi! - ránt vissza egyikük vállamnál fogva. Magával szembe fordít és ekkor találkozom ijesztő tekintetével. - E-engedj el... - remeg meg a hangom. Ennyit erről. - Na mi van, már nem vagy olyan nagyfiú, huh? - kap ki kezei közül a kedvencem. Gúnyos és vészjósló tekintettel méri végig arcom minden egyes meggyötört pontját. - Kérlek, ne csináld. - suttogom neki megtörten, hogy csak ő hallja. Szemeim megteltek könnyel és csak imádkoztam, ne tegyen semmit. Mindig minden fájdalmas dolog így kezdődik. De, úgy tűnik továbbra is csak egy szerencsétlen marha vagyok, aki bízik a sors kegyességében, ugyanis szája ördögi vigyorra húzódik, majd pár másodperc múlva ajkait lebiggyesztve szólal meg. - Jaj, csak nem félsz? - suttogja vissza, majd maga mellé állítva dobja át vállaimon karját. - Hé fiúk! Ki akarja megtanítani ennek a kiscsajnak az itteni szabályokat, huh?! Ezután nemkevesen felkiáltanak, majd már csak azt veszem észre, hogy a bal oldalamon lévő az egyik barakk mögé vezet.
Mivel érdemeltem ezt ki?
- Na tehát... Mi is a neved? - szólal meg elengedve, majd karba tett kezekkel vigyorog pofámba. - Park Junghyun. - már mindegy. Tudom, hogy mit fognak csinálni. Nem újdonság. - Szóval, kedves Junghyun... Mivel nem tudsz tiszteletteljesen viselkedni a rangban feletted állókkal, ezért emlkéztetnünk kell sajnos a büntetésre. - biggyeszti le ismét alsó ajkát, majd akár csak, mint egy skizofrén, hirtelen ölt vigyort képére. Sajnos a többit nem látom, ugyanis jobb öklével arcomat üti meg. Ennek következtében azonnal földre kerülök, majd fognám is meg lüktető arccsontom, ám mondatával esélyt sem ad erre. - Fogjátok le a kezeit! - derekam fölé térdelve néz le rám, akár csak egy szánalmas húscafatra. - Ez történik akkor, ha nem tiszteled a nagyokat, kicsi Junghyun.... - simít gügyögve arcomra. Amint elveszi kezét egyből megérzem öklét ismét arcomba csapódni. Egymás után jönnek az újabb és újabb bal és jobb horgosok. Az arccsontomra és állkapcsomra érkezik a legtöbb, azonban egy számomra nagyon fontos helyet is érintenek. A szemeimet. Érzem arcom nedvességét, ahogyan a folyadék folyik le róla. Azonban nem tudom megkülönböztetni, hogy vajon ez a vérem e, vagy a könnycseppjeim egyike e. A két melák, aki lefogja kezeimet hangosan kacarásznak tehetetlenségemen, melynek hangjai tompán, de eljutnak még hozzám. Ugyanígy, a fő muftinak is hallom hangos levegővételét, egyetemben a mocskos szavakkal, melyekkel illet engem. Szapora légvétele szinte már fülem mellől hallatszódik, azonban ez is egyre életlenebb. Az arcomat szinte már nem is érzem és kezdem azt gondolni, ez nem túl jó így. Azonban egy valamit nagyon is érzek. A szemeimben szétáradó fájdalom a régi időkre emlékeztet. A deja vu hirtelen borítja el elmémet és nem engedve azt, terel át emlékeim világába. Nem egy történés, nem egy esemény az, ami elmémbe szökik. Csupán az eső. Látom, mintha csak előttem lenne, ahogyan az esti városra lezúdul a hideg eső. Veri a házak tetejét, majd onnan az ereszben összegyűlve, az utcán találkoznak újra a kis cseppek. Egy nagyot alkotva folytatják végeláthatatlan útjukat. Érzem az illatát. Ahogyan a cseppek a betonra verődnek és annak koszos poros felületét érintve, elvegyülnek bennük a kis szemcsék. Habár nem látom testem, szinte érzem, ahogyan mellkasom megemelkedik és egy mélyet szippantok az út szagából. Lelkem újult erővel ragyog fel és ajkam mosolyra húzódik. Fáradt testem újból erőre szomjazik melyet meg is kap.
Nem, nem kapja meg.
Ez egy álom, egy délibáb. Vissza vágyás azelőttre. Túl sok. A változás, az új emberek, új feladatok, új élet. Én ezt nem akarom. Én mást akarok. Nem azt, ami most van és nem is azt ami régen volt. Én akarok változtatni, nem pedig azt, hogy mások változtassanak helyettem. Túl sokáig nyomtam el ezt az érzést. A szabadságét. Érezni akarom, milyen az, amikor ténylegesen én uralom az életem. Nincsenek olyan külső behatások, melyeknek fejet hajtva teszem azt, amit ők kívánnak. Nem fogok meghajolni. Nem egy szürke kisegér vagyok a mindennapok monoton folyamatosságából, hanem egy egyéniség. Egy ember, aki része a társadalomnak.
A hangok elillannak. A fájdalom elmúlik. Nincs többé semmi.
Nincs fáradtság, nincs éhezés, szomjazás, alvatlanság. Megszűnik minden. Csupán a nagy feketeség, mely akarva vagy akaratlanul magába szippant, majd el nem enged. Akár az űr. Végtelen és rejtélyes. Nem, nem ez a helyes hasonlat. Inkább olyan mint a tökéletesség. Senki sem tudja, mi is az pontosan. Mindenkinek más és más és az sem mindegy, hogy mi az, amiről ezt akarjuk mondani. Mondhatjuk egy képről, egy személyről, egy vallásról vagy akár elméletről. Lehet elvont és valós is. Azonban mindegyikünknek van valamije, vagy valakije, aki számára tökéletes. Én is megakarom ezt találni. De azt hiszem, ezzel már elkéstem.
Hehe, ne öljetek meg☺️❤️ Őszintén érzem, hogy ez a sztori csak egyre szarabb és szarabb lesz.... De sebaj♥️ Noooos, hogy tetszik a mi kis Jiminünk változása? Sokan reménykedtetek abban, hogy Jungkook lesz az, aki az ajtóban áll, de nem mennek ilyen egyszerűen a dolgok, babáim😏 Szóval, akinek esetleg még tetszik ez az izé, az rányomhat kis csillaga vagy kommentelhet♥️♥️ És pofátlanul idetolakszom azzal, hogy elértük a 7k megtekintést valamint az 1,6k vote-ot!!!!!!! Hihetetlenül hálás vagyok nektek és meg sem érdemlem ezeket ♥️♥️♥️♥️
Vigyázzatok magatokra és kezdődhet a suli! (Btw ki vette észre a Tokyo Ghoul-os gifet? 😏)
