𝐁𝐥𝐢𝐧𝐝𝐥𝐲 𝐢𝐧 𝐭𝐡𝐞 𝐫𝐚𝐢𝐧 |✅

50.rész☯️

[Jungkook szemszöge]

Ahogyan Jimin finom illata beszállingózik orromba elfog egy eufórikus érzés. Mintha hirtelen vagy egy tonna kábítószer jutott volna a szervezetembe és azonnal beütött volna.
Még szorosabban fontam köré karjaimat egy percig sem aggódva azon, vajon kap e levegőt.
- Én megértem hogy beteg vagy, meg minden, de azonnal szedd le rólam a forró mancsaidat, míg szépen mondom. - mormogta nem létező bajsza alatt, majd várt a csodára.
Azonban mivel eszem ágában sem volt teljesíteni kérését, csak még közelebb bújtam hozzá. Hiába volt már így is melegem, nem tudtam elengedni. - Jeongguk...

Hangja kissé ijedt volt, azonban nem tudta elkerülni figyelmem a hevesen verő mellkasa. A szíve csak úgy tombolt, majd kiszakadva helyéről.

Kis hazug.

Lassan alfelemmel is közelebb csúsztam hozzá, így testünk minden pontja összeért. Az én mellkasom Jimin hátához nyomódott, ahogyan a déli részek is, miközben lábainkat összekulcsoltam. Őszintén megvallva, nagyon is tetszett ez a helyzet. Elég sokszor fantáziálgattam már erről.
- J-Jeongguk, alszol? - fordult volna hátra, azonban mikor megpillantotta a félhomályban íriszeimet ijedten tette vissza a fejét párnájára. - Mit csinálsz? Engedj el.
Éreztem, ahogyan nagy levegőt vesz, majd próbálja lenyugtatni zakatoló ketyeréjét. Valamiért ebben a számomra élvezettel teljes pillanatban, mintha elillant volna ez a láz dolog. Érdekes...
- Inkább maradj nyugton egy kicsit.
Fejemet tarkójához tettem, így tökéletesen elfértünk mindketten, kényelmesen.
Ahogyan puha bőréhez ért véletlenül az ajkam, az azonnal bizseregni kezdett. Kitágult íriszekkel vizslattam azt a kis hófehér bőrdarabot, melyet az előbb megpusziltam.

Én igazából csak aludni akartam. De lehet ki kéne használni a helyzetet.

Ketten. Egy ágyban. Jimin apukája elment dolgozni és Sujin még mélyen alszik. Hm.

Lassan visszahelyeztem arcomat az előbbi pozícióba és nyomtam még egy apró puszit Jimin tarkójára. Egy kis idő után újra megismételtem. Majd újra. És újra, míg végül már megállás nélkül leptem el nyálas csókokkal nyakát és egyre lejjebb haladtam azokkal. Fehér pólója alá is betértem, hogy bársonyos bőrét szeretgessem. Kezeimmel elölről támadtam. Mikor kezem puha alhasához ért megremegett, majd ijedten kiáltott fel, az ismeretlen érzésre.
- H-hagyd abba! Mi a fenét művelsz?! - kapálózott, majd egy óvatlan pillanatban beletérdelt nemességembe. A fájdalom azonnal eluralkodott félkemény péniszemen.
- Ah!
Ahhoz képest milyen kicsi, nagyon nagyot tud rúgni...
- Nem akartam! - ült fel hirtelen, majd felkapcsolta a lámpát. Szemei amint megszokták a világosságot, rámnézett. Tekintete aggódást tükrözött, de még mindig mérges volt.
- Mindegy. Nem bújsz vissza? - emeltem fel a takarót, közben gyengén köhécselve. Próbáltam magamban leküzdeni az előbbi érzést. Persze ez csak Jimin közelségének ígéretével sikerült. Közben a lehető legbetegebb arcot varázsoltam magamra, hátha megesik rajtam a szíve. Őszintén sokkal jobban vagyok, de ő ezt még nem tudja.
- Hogy tovább molesztálj? Köszönöm, nem. Még aludni sem lehet melletted, mert letámadod az embert. - szállt volna ki az ágyból, azonban utána kaptam.
- Sajnálom, nem akartam. Kérlek szépen... - biggyesztettem le ajkamat. Túlságosan is be vagyok gerjedve ahhoz, hogy ne történjen semmi. Túl régóta várok már rá.
- Ah, jó. De egy rossz mozdulat és repülsz innen. - figyelmeztetett, mire bólintottam egyet vigyorogva. Lekapcsolta a villanyt és ahogy ígérte, visszafeküdt mellém. Azonban kettőnk között még maradt vagy egy fél méteres lyuk, amit mindenképpen ki akartam tölteni.

Lehetőleg a meztelen testünkkel.

Jó, azért azt még sem, de nem lenne rossz.

Próbáltam csendben közelebb kúszni hozzá, de minden olyan hangosnak hatott a néma csendben, hogy 10 perc alatt körülbelül 3 centit haladtam előre. Frusztrált sóhajom után egy halk horkantás érkezett a szőke hajú felől. Itt a lehetőség.
Egy kissé felbátorodva tettem meg azt a pár centimétert, hogy mögé érkezzek. Mikor újra megéreztem illatát és testhőjét, izzadt arcomra elégedett mosoly kúszott. Kezeimmel óvatosan oldalára simítottam, majd egy puszit nyomva hajába, én is elaludtam.

- Jimin! Jimin! - suttogta valaki nagyon közelről. Résnyire kinyitva szemeimet megpillantottam Sujin-t. Már rajta volt a kabátja és a táskája is. - Jimin!
Kis kezeivel a bátyja vállát fogdosta, azonban gyorsan megfogtam végtagját.
- Ne keltsd fel. - mondtam rekedten. - Mit szeretnél? - dörzsöltem meg bal kezemmel fáradt pillámat. Az órán 6:59 volt, így nem is csoda, hogy olyan fáradt voltam. Egész éjjel, ha két órát tudtam rendesen aludni.
- Jimin szokott velem jönni a suliba és 5 perc múlva már indulnom kellene. - tűrte barna haját füle mögé.
Lassan lenéztem a jobb felkaromon hortyogó fiúra, mire eldöntöttem, biztosan nem keltem fel.
- Majd elmegyek én veled, Jimin-nek pihennie kell. - húztam ki finoman feje alól végtagomat, majd felállva nyújtóztam egyet. Hirtelen megszédültem, de sikerült megkapaszkodnom. Izzadt homlokomat letöröltem kézfejemmel, majd már nyúltam is az egyik fiókba zoknit keresni.
- De te beteg vagy!
- Csendesebben! - tettem mutatóujjam szám elé. - Elkísérlek, mert azt akarom, hogy Jimin pihenjen.

Gyorsan magamra kaptam egyet Jimin melegítői közül, majd átmentem az apukája szobájába, ahol találtam egy régebbi kabátot, ami majdnem jó volt rám.
- Jó, indulhatunk. - kaptam fel a lakás kulcsot, majd a tükör előtt beletúrtam loboncomba és bezártam az ajtót.
Nagyon hideg volt kint és az sem segített, hogy a bokám és mellkasom telibe kapta a jéghideg levegőt, mivel a nadrág és a kabát is kicsi volt rám. Tuti, hogy egy jó kis tüdőgyulladással érek majd haza. Na akkor aztán tuti, hogy Jimin kipicsáz.

Miért tart Mr. Park egy két mérettel kisebb kabátot a szekrényében?!

- Minden rendben? - szólalt meg mellettem a kis tündér, mire csak bólintottam egyet. Apró kezeivel megragadta az enyémet, mire meglepődöttségemben megbotlottam egy kavicsban. - Nem a bátyám vagyok, hogy zavarba jöjj! - nevette el magát, mire arcom mégjobban izzani kezdett. És erre a mellettünk elhaladő női tekintetek csak rá tettek egy lapáttal.
- Miről beszélsz?
- Ugyan már! Lassan egy éve, hogy egymást zaklatjátok! És én lennék a legboldogabb, ha összejönnétek és minden nap elkísérnél a suliba... - mondta vigyorogva. Fehér fogai csak úgy csillogtak, ahogyan hatalmas mosolya szétterült arcán. Túl aranyos.
- Olyan édes vagy, Sujin! - öleltem magamhoz hirtelen. Kuncogva viszonozta azt, majd kérdésem után, hátamon foglalt helyet és mindketten kicsattanó örömmel száguldottunk az iskola és egy nem várt meglepetés felé.

Sziasztok!
Sajnálom ezt a nagyon hosszú kihagyást, de őszintén beteg lettem aztán meg ott volt az az imádni való félévzárás hehe😅
De igyekszem innentől kezdve felturbózni magam! Puszi❤️

~dark0997💜