Ha nem vagy olyan mint a többiek, tönkretesznek.
A világ a külsőségeké, a benső nem számít.
Legyél olyan tökéletes, mint mások.
Ha nem megy, gyenge vagy és kitaszítanak.
Jimint is kitaszították.
De mi történik akkor, ha a fájdalom és gyengeség...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hétfő reggel van.
Őszintén, ennél nehezebben még sosem keltem fel. Mázsás súly nehezedik testem minden pontjára, még a levegő is lassabban áramlik be tüdőmbe. Zombiként lépegetve csapom fel a kapcsolót a fürdőben, majd a tükör elé totyogva nézek farkasszemet egy idegennel. Szó szerint fogalmam sincs ki az, aki visszanéz rám a tükörből.
Igen, tudom... Sietnem kéne.
Miután gyorsan lezuhanyoztam és kihánytam a tegnap megevett fél szendvicsemet, bementem a szobába átöltözni. Sujin még mindig csendben szuszogott, dehát hajnali 4-kor ez lenne a normális. Nekem viszont 20 percem maradt a busz indulásáig, így a szekrényből kirángatva egy farmert és egy pólót rohanok ki a konyhába. Miközben felrángatom magamra a ruhadarabokat, odateszek egy kis edényben vizet forrni.
Teával a kezemben kiléptem az erkélyre, majd onnan szemléltem meg a város ébredését. A reggeli nyugodtság hamar elillan, azonban én még igyekszem kiélvezni.
Főleg egy ilyen nehéz nap előtt.
Miközben a forró nedűt szürcsölöm átgondolom, pontosan mi is lenne a helyes döntés. Már, ha ebben a helyzetben van egyáltalán ilyen. Ma mindenképp el kell mennem, ha már az elmúlt két napban nem tettem semmit. Nem akartam újra bőgni előtte, sem veszekedni vele. Kezdem felfogni, hogy köztünk már elindult egy folyamat, amit nem lehet megszakítani. Ez barátságnak már túl sok, szerelemnek túl kevés.
Csúnyán hangzik, én még sem szeretnék vele lenni. Nem tartanám normálisnak, hogy egy fiúval - férfival - kössem össze az életem, vagy annak egy darabját. Belegondolva a helyzet komolyságába, apának lehet a legrosszabb. Sujin-nak ott van Minseo. Ha nekem ott lesz Jeongguk, apa hogyan reagálna? És az ismerősök, munkatársak?
Lehet velem is azt csinálná, mint amit Jeongguk szülei tettek....
Bele se merek gondolni, hogy apa képes lenne kidobni itthonról. Nem mellesleg nekem ott vannak az osztálytársaim akik már így is éppen hogy csak megtűrnek maguk között, pláne ha kiderülne, hogy még pasim is van. És ő? Taehyung, a munkatársai, a rokonai... Ezt nem gondolhatja komolyan.
4:46
A mosogatóba téve a bögrém, futok ki az előszobába, ahol magamra rángatom a sportcipőmet és kabátomat. Kulcsra zárva az ajtót kocogok lefelé a végeláthatatlan mennyiségű lépcsőfokon, miközben a lekésett buszon jár az eszem. Sprintelve jutok el a buszmegállóig, ahol még éppen elcsípem az '50-es buszt. Kifulladva törölgetem a homlokomat, nem törődve a rám vetülő tekintetek sokaságával.
Ég a pofám, ahogyan belegondolok, hogy egész hétvégén csak depiztem és próbáltam kitalálni a lehetséges megoldásokat, ahelyett, hogy adtam volna esélyt egy beszélgetésre. Biztos, hogy Jeongguk egy utolsó féregnek tart, amiért annyiszor cserben hagytam már. Lehet, mire oda érek már a haverjaival fog szerencsétlen valómon röhögni.
