Ha nem vagy olyan mint a többiek, tönkretesznek.
A világ a külsőségeké, a benső nem számít.
Legyél olyan tökéletes, mint mások.
Ha nem megy, gyenge vagy és kitaszítanak.
Jimint is kitaszították.
De mi történik akkor, ha a fájdalom és gyengeség...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
- Köszönöm, mára ennyi lesz! - hallottuk meg a dörmögő hangot hátunk mögül. Az utolsó két láda hangosan puffant le a raktárhelyiségben.Megfordultunk majd egy köszönés és meghajlás után főnököm távozott is. Izzadtságomat pólómba törölve próbáltam jobbá tenni helyzetem, de ebben a döglesztő melegben szinte teljesen lehetetlennek tűnt.
Nem mondom hogy kivagyok purcanva de a fizikai munka az fizikai munka.
- Pakoljuk össze a cuccunkat aztán mehetünk is. - indult meg Junghyun az öltöző felé. Hátán nagy izzadságfolt éktelenkedett. Nem is csoda, elvégre már lassan július van, eléggé szokatlan hogy nincs még vagy negyven fok. Követtem a fiút a kis szobáig, mely ideiglenes öltözőnek volt használva. Lekaptam magamról a munkaruhát, majd a mosdóba sétálva kissé megtörölgettem felmelegedett testemet. Felvettem saját ruháimat, majd készenlétben vártam piperkőc barátomat. - Esküszöm, ha lánynak születtél volna... - tekintettem karórámra unottan. Nekidőltem a fehér ajtókeretnek, onnan figyeltem mérgesnek tűnő munkatársamat. - De szerencsére nem, úgyhogy fogd be a szád. Ja, és fújd be magad ezzel! - dobta nekem dezodorját - Büdös vagy. Szemöldökeim az ég alját verdesték, mikor kiment mellettem. Egy kis szitkozódás után persze magamra spricceltem egy keveset belőle, majd gyorsan utána rohantam, nehogy itt hagyjon. Mint a múltkor.
Egész kellemesen lehűlt az idő mire haza értünk. Apa már készen volt a vacsival, sőt pár sört is kitett az asztalra. Boldogan ültünk le enni, hármasban. - És, milyen volt a mai nap, fiúk? - kérdezte szokásosan. Nagyot hörpintett hideg söréből, bajszán egy kevés hab fennmaradt. Az utóbbi időben elkezdtek vele viccelődni a munkatársai, hogy nem elég férfias a megjelenése, ő pedig a borotválkozás szüneteltetésével akarta megoldani ezt az általa "problémának" nevezett kis szivatást. Muszáj voltam elmosolyodni a látványon. Junghyun persze azonnal kapott az alkalmon és lepcses száját el is kezdte járatni. Miközben ők a nap érdektelenségeiről fecsegtek, gondolataim akaratlanul is elkalandoztak.
Pár napja láttam Jeongguk-ot.
Egy közeli kisboltban vásárolt be, én is csak kenyeret venni mentem be. Dehát a fene se hitte volna, hogy ő is ott lesz. Rosszul lettem mikor megláttam, fogalmam sincs miért reagáltam így erre. Szédültem, a gyomrom hullámvasútnak képzelte magát és az összes vérem fejembe tódult.
Április óta nem láttam.
Nem hallottam róla semmit, mintha csak a föld nyelte volna el. A haja megnőtt, szinte már állkapcsát súrolták tincsei. Fekete pulóver, fekete nadrág, fekete cipő. Soha nem öltözött színesen, de ez még tőle is eléggé szokatlan volt. Arcát nem tudtam megnézni, az túl feltűnő lett volna. Nekem pedig pont a bujkálás volt a célom.
Hogy észrevétlen maradjak előtte.
Azonban, mint később megtudtam, volt oka ennyire furának lenni. Az ominózus eset után MinSeo hozzá költözött csakhogy a szüleik tettek némi rendőrségi intézkedést ennek megakadályozásában. MinSeo-t hazavitték, Jeongguk pedig egyedül maradt. Sokat jár az eszemben. Sujin hívásaira nem reagál, Junghyun-nak pedig ajtót sem nyit. Én inkább meg sem merem próbálni vele a kapcsolatfelvételt, félek hogy még rosszabbá teszem a dolgokat ismét. - Jimin? - legyezi meg kezét előttem apa. Észre sem vettem, hogy már nem beszélgetnek. - Igen? - Nem akarsz jönni? - kiabál ki az előszobából Junghyun. Hátra fordulok a hang irányába. Hova akar menni ez este? - Uhm, hova is? Tudtommal péntekenként itthon ülünk, nem megyünk sehova... - Kell itthonra egy kis tej, meg ha már elmegyünk, vehetnénk valami nasit is. - vonja meg vállát, majd várakozón tekint rám. Furcsának tartom ezt a késői bevásárlást, dehát Sujinért is el kell menni.
Szerencsére Sujin végre beleegyezett, hogy terapeutához járjon. A szociális készségeivel mindig is "problémák" voltak, vagyis nekem nem volt hiszen így kevésbé kellett féltenem őt a rossz emberektől. Hetente kétszer jár be a kórházba, nagyjából másfél óra az egész. Ma viszont egy barátnőjéhez ment át utána, akit nem ismerek. Egész nap tiszta ideg voltam, csak az járt a fejemben, hogy ez is egy ilyen "MinSeo féle" barátnő lesz.
Kint egész kellemesre hűlt le az idő, szinte már jól éreztem magam. Persze kívülről úgy nézhettem ki, mint valami drogos alkesz, őszintén belülről sem vagyok százas, de mostmár kezdem magamat könnyebbnek, nyugodtabbnak érezni. Pedig valahol tudom, hogy másnak jelenleg több szüksége lenne erre az érzésre. - Elméletileg itt laknak. - állt meg Junghyun egy 10 emeletes előtt. Nemrég lehetett felújítva, nagyon szép falfestés van az oldalán. - Biztosan ez lesz, ki van írva az a név, amit Sujin mondott. - vizslatom az itt élők névsorát. Felcsöngetve szólok a kislány anyukájának, hogy itt vagyunk, viszont sietnénk, mert még boltba is kell mennem. Öt perc múlva húgom már lent is volt velünk, így végre elindulhattunk bevásárolni.
Az út csendben telt. Engem egyáltalán nem zavart. Jobb kezemben húgom puha tenyere pihent, ami rendkívül jól esett. Junghyun pedig Sujin mellett jött, mintha a testőre lenne.
- Mit szeretnél enni a hétvégén? - nyúlok a polc felé, ahol a zacskós tészták vannak. - Csak 20.000 won van nálam, úgy gondolkodj. * - Valami chipset, meg vanília fagyit csoki szósszal. - tett be a kosárba egy zacskót, majd elindult a fagyasztókhoz. - Kaphatok ilyen csípős izét? - Mi? Vegyél a saját pénzedből! - nézek értetlenül a fiúra. - Elég nagyfiú vagy már ehhez szerintem-
A bevásárlókocsi hangos csikorgással állt meg a padlón. Körülöttem egy pillanatra minden elhalkult, csak a fülemben szűnni nem akaró csengés maradt meg. Lélegzetvételem gyorsulni kezdett, szinte az ájulás határán voltam, mikor a hátam mögül megszólalt valaki. - JK? - dobta el magától a mosogatószert az említett öccse és kérdés nélkül magához szorította bátyját. Az csak állt ott, mintha azt sem tudná melyik univerzumban van, akárcsak én. - Te jó ég, még élsz? Miért nem vetted fel azt a rohadt telefont Jungkook? Azt sem tudtuk, hogy hol vagy, vagy hogy minden rendben van e veled! - engedte el végre a fekete ruhába csomagolt áldozatot. Valóban úgy állt ott, mintha éppen kirabolnánk, vagy valami. Szemei kettőnk között cikáztak, ám nem sokáig. - Jungkook! - jelent meg Sujin is, akinek nem kellett kétszer mondani, hogy ölelje meg ő is. Jeongguk egy kicsit feloldódott, így fél karjával átölelte a lányt. - Hát, elég sok elintéznivalóm volt az elmúlt időben...
Hangja érces volt, mint aki nemrég kelt. Testem tiszta libabőr lett.
- Azért szólhattál volna... - szontyolodott el egy röpke pillanatra Junghyun. - Nem baj, legalább tudjuk, hogy élsz és jól vagy. Ez a lényeg. Békésen mégis idegesen figyeltem a kis szóváltásukat. Jó volt végre őket őszintén örülni látni, nemcsak a megszokott kamu mosoly virított fiatal pofijukon. Azonban ez az idill számomra azonnal megszünt, mikor azok az éj fekete szemek megtaláltak.
_________________________________ * 20.000 won= kb. 5200 Ft
Na ki tért vissza közel 3 hónap után? Remélem azért nem utáltatok meg😬 Innentől kezdve azonban beindulnak a dolgok Jimin és Jungkook között, szóval majd figyeljétek az értesítéseket!
