Ha nem vagy olyan mint a többiek, tönkretesznek.
A világ a külsőségeké, a benső nem számít.
Legyél olyan tökéletes, mint mások.
Ha nem megy, gyenge vagy és kitaszítanak.
Jimint is kitaszították.
De mi történik akkor, ha a fájdalom és gyengeség...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Péntek, végre. Az utolsó meggyötört hétköznapom, a tavaszi szünet előtt. - Rendben, a szünetben tanulják meg ezt a két oldalt, amit az első napon majd ki is kérdezek. - egyetértő morgás hagyta el az osztály elégedetlen valóját, majd mindenki a köszönést meg sem várva rohant ki a poshadt levegőjű osztályteremből. - Akkora mázlid van, hogy biosz faktos vagy...nekem a töri tanár 6 oldal leckét adott fel, ha nem többet.. - emelte rám fáradt szemeit padtársam. Egy elégedett mosoly ült ki az arcomra, majd elindultam én is kifelé legjobb barátom társaságában. - Merre mész? Ez nem a buszmegálló felé vezet.. - slattyog mögöttem. - Ma egy kicsit sétálós kedvem van, reggel is így jöttem. Baj? - tettem fel kérdésem. Furán jó idő van, amit szeretnék is kiélvezni. - Nem, de akkor átmehetek "tanulni?
Nálunk az" átmehetek tanulni "kifejezés azt jelenti, hogy" haver nagyon nagy szarban vagyok,kérlek segíts ". Hobi-hoz külön szótárt kell vezetnem. - Adja Isten, hogy ne megint egy szajha legyen a dologban... - tekintek fel az égre. Hatalmas sóhajom valószínűleg még két utcával arrébb is hallották, melyet Hoseok is díjaz. - Tudod a haverságba ez is bele tartozik. Ha tetszik, ha nem igenis végig kell hallgatnod a hisztieimet. - bólogat, mire csak felhorkantok és gyorsabban kezdem szedni lábaimat.
Odaérve a panelhoz, nem várt meglepetés fogad. A többi olcsóbb autó mellett egy szinte vadonatúj fekete audi parkol. - Mi a... Miért nem mondtad, hogy egy dús gazdag család költözött a szomszédotokba? - ment közelebb a járműhöz barátom, majd tátott szájjal kezdi elemezni annak minden egyes négyzetcentiméterét. - Az a baj, hogy tudom kié. De sajnos nem egy dús gazdag szomszédé. - húzom el nemtetszően a számat. Gyomrom gombtűnyire szűkül, majd érzem kezdek izzadni is. Valószínűleg nem a felhőtlen örömtől vagyok ilyen. - Jungkooké? - veszi az adást Hobi. - Igen. Csak azt nem tudom mi a szart keres itt. - kezdem el rágni alsó ajkam, majd segélykérően tekintek barátomra. - Nem mehetnénk hozzátok? - Nem, úgyis szeretnék vele beszélni. És helyre hozni a faszságodat. - indul meg előttem. Kettőt sem pislogok, mire ő már beírva a 4 számjegyű kódot a hangos berregés után, lakhelyem felé veszi az irányt. Idegesen veszem a lépcsőfokokat, miközben rengeteg kérdés halmozódik fel fáradt agyamban. Nincs időm boncolgatni ezeket, mert már meg is érkeztünk.
- Hölgyeké az elsőbbség. - vigyorog rám, mire jól tarkón vágom. Beérve észre veszem Sujin, apa és egy idegen cipőjét. Idegen? Bárcsak. Szuper, tehát nem elég, hogy Hobi itt van, de valószínűleg már beszélt a húgommal és apámmal is. De jó. - És akkor mikor mennétek? - hallatszódik ki a nappaliból apa hangja. - Hát amikor neki jó. Vagyis, amint sikerül meggyőznöm. - szólal meg álmaim mumusa.
Egy óvatlan pillanatban egy kisebb lökést érzek meg lapockáimnál, majd egy pillanat alatt én is bent termek, a jól szórakozó társaságban. Szinte megfagy a levegő, ahogyan rám néznek. Nagyot nyelve tekintek apára, aki csak meglepődve néz rám. -Oh, fiam. Gyere, pont rólad beszélünk. - int maga felé, így leülök a mellette lévő helyre. Közben Hobi is betoppan, aki mindenkit üdvözöl, majd leül a mellettem lévő fotelba. - Hogy, hogy hamarabb haza értetek? - néz rám nagy barna szemeivel Sujin. - Elmaradt a 8.-unk és Jimin-nek nem volt 7.-je,így úgy döntöttem eljövök vele. - adja meg a választ helyettem Hoseok, majd vesz egy sütit a kirakott tányérból. - Hát, akkor... Ne húzzuk tovább az időt, nem Jungkook? - tekint apa mosolyogva a szintén vigyorgó alakra. Először emelem rá szempáromat, de a látvány kissé ijesztő. Fehér bőre szinte vakít ében fekete haja alatt, majd észre veszem íriszeit. Egyenesen engem bámul, semmiféle szégyenérzet nélkül. Lélektükrei elszántságot, határozottságot és veszélyt rejtenek. Bennem is megkondul a vészharang, itt baj lesz. - Megkérdeztem apukádat, hogy ma szabad e a délutánod. - kezdett bele mosolyogva, mely megszólalásom után le is konyult. - Számodra nem szabad. - sziszegem ridegen. - Az Isten áldjon már meg, Jimin! - szól meg apa. - Jungkook nem keveset szenvedett miattad, szerintem ez a legkevesebb, amit teszel érte.
Így történt meg az, hogy pontosan 10 perc múlva teljes harci göncben állva hallgattam, ahogyan apámék az ajtóban röhögcsélnek. - Nagyon vigyázz a fiamra, különben a töködre lépek. - nevetett fel apa jóízűen, mire én csak kikerekedett szemekkel pásztáztam nem megszokott vulgáris beszólása miatt. - Ha rajtam múlik, még jobb állapotban kapja vissza. - mosolyodott el az esernyős, majd végre rám tekintve nyitotta ki előttem az ajtót. - Nem vagyok lány, hogy előre engedj. Szóval azokkal a hosszú lábaiddal azonnal indulj meg, vagy én váltom be apa ígéretét. Pimaszul somolyogva indult meg, majd őt követve lépkedtem le, a nemrég még összeszorult gyomorral megtett lépcsőfokon.
Az volt a különbség, hogy már nem is voltam ideges. Csak kimondhatatlanul dühös.
Beszállva a fekete audiba, egy szóváltás nélkül indítja be a motort. Ujjai a rádió felé kalandoznak, melyet be is indít. Így hát nem kínos csend, hanem a zene dallama lengi át a köztünk lévő teret. - Miért most? - csupán ennyit tudok kinyőgni a rengeteg bennem megfogalmazódott kérdés közül. - Mert az idő telik, Jimin. Csak telik, telik és nincs senkire sem tekintettel. - mormolja egy keserű mosoly kíséretében, majd az útról rám emeli szemeit. - Annyira szép vagy. - harapja be alsó ajkát. - Gondolom ezt mondtad annak a csajnak is. Felnevetve vezeti vissza szemeit az útra, úgy szól hozzám. - Azt hittem, hogy a "fiú vagyok, ne merj így jellemezni" mondatot ejted ki a szádon, de erre még én sem számítottam.
Magamban fortyogva hagytam, hogy az egész úton csak kérdezgessen és beszéljen hozzám, míg én végig kibámulva az ablakon forgattam meg néha szemeimet. - Remélem szereted a klisés helyeket, mert ezek a specialitásaim. - vigyorog rám. Megköszörülve torkom hagyom rá a dolgokat. A ma délutánomat megkapja, de nem kell több a társaságából. Ráadásul teljesen össze zavar.
Miért próbál meg flörtölni velem, ha lehet, hogy még tegnap este egy hülye kis ringyóval fetrengett éjjel?
Nem azt mondta Hobi, hogy meleg? Még egy hazugság lenne ez is a listán? És miért fáj ez ennyire?
- Miért játszol velem? - mondom neki immár kiszállva a kocsiból, amint megkerülte az autót és mellém sétált. A délutáni nap sárgás pirosas színbe borította az egész várat, ahogyan a körülötte lévő cserjéket és fákat is. A szél hol enyhén, hol erősen fújt, néha belekapva hosszúkás hajába. Hullámos fürtjei megadóan engedelmeskedtek a természet parancsainak, így arcába fújva selymes tincseit. A rajta lévő fekete ing hullámozva borította be felsőtestét, ellentétben vaskos combjaira feszüló nadrágjával.
- Ez nem egy játék, Jimin. - szólalt meg komoran, fokozva a körülöttünk lévő hidegséget. - De az és te ezt is csin- - Igen, jól mondod. Én csinálom ezt, holott egy játékot nem lehet egyedül játszani. Érdekes, a kocsiban, sőt az otthonodban is felhoztad a múltkor történteket. Nem csinálsz semmit, hagyod hogy csak úgy történjenek a dolgok. Márpedig ha igenis a sarkadra állnál és kimondanád az érzéseidet, a nyilvánvaló tényeket, akkor már ketten lennénk. De így csak én vagyok és egy elérhetetlen ideál, akit próbálok lépten-nyomon elérni. - hosszú monológját szájtátva hallgatom, ahogyan eddigi ismeretlen oldalát mutatja meg nekem. - És őszintén.. Majdnem testileg is belerokkantam ebbe az elérésbe. Ez a pár hónap olyan volt nekem, mint 10 év. Éreztem, ahogyan a lelkem egyre üresebb lett, nehezebb. És, hogyha ma nem vettem volna a bátorságot, hogy eljöjjek, akkor valószínűleg újból az intenzíven feküdnék, de te már nem jönnél be.
Miután csendben felsétáltunk a várhoz, egymással szemben foglaltunk helyet az egyik leomlott kőhalmon. Hevesen dobogó szívvel, a beszélgetésünk miatt, tekintettem le a dombról, majd onnan a hosszanti bámulás miatt Jungkook-ra. - Volt nemrég egy olyan kérdésed, hogy "miért most?". Nos, nem fogom későbbre hagyni, ugyanis ez túl sok dolgot tett tönkre már így is. - húzta végig nyelvét rózsaszín alsó ajkán. - Májusban be kell vonulnom a katonaságba és szerettem volna az utolsó hónapom veled tölteni.
