Ha nem vagy olyan mint a többiek, tönkretesznek.
A világ a külsőségeké, a benső nem számít.
Legyél olyan tökéletes, mint mások.
Ha nem megy, gyenge vagy és kitaszítanak.
Jimint is kitaszították.
De mi történik akkor, ha a fájdalom és gyengeség...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az óra kattogását hallgatva meredtem a semmibe, miközben a további teendőkön törtem fejem. Mivel az orvos azt mondta, ezen a hétvégén még ne erőltessem meg magam, úgy gondoltam, hogy ne legyek teljesen hasznavehetetlen, kitakarítok. Meg persze rendet is kellett vágni, azok után, hogy tegnap este még Sujin-nal előszedtünk mindenféle társasjátékot. Apa ma nappalos, így ketten vagyunk Sujin-nal itthon, de ő elment Minseo-hoz. Nagyon össze van nőve azzal a lánnyal, de különösebben nem tartok tőle.
Éppen álltam volna fel a helyemről, mikor megszólalt a csengő. Összeráncolt szemöldökkel fordultam a nyílászáró irányába, majd klumpámban slattyogva indultam meg. Mivel nincs kukucskálónk, így minden mindegy alapon vártam egy kicsit, majd amikor másodszor is felcsendült a dallam, óvatosan elfordítottam a kulcsot és kitártam az ajtót. Enyhén lihegve támaszkodott meg az ajtófélfának dőlve, úgy nézett le rám és nyitotta szóra kiszáradt ajkait. - Csak hallgass meg, oké? - tette tenyerét a falapra, hogy még esélyem se legyen becsapni azt orra előtt. Fapofával néztem a barna hajúra, majd szemforgatva hagytam ott. - Akkor bejöhetek, igaz? - zárta be immáron háta mögött az ajtót és cipőjét illedelmesen levéve indult be a konyhába, egyenesen utánam. - Ha megint Jungkook problémáit akarod nekem sorolgatni, akkor jobban teszed ha most elmész. - Nem, most kivételesen nem azért jöttem. - Hát akkor, minek vagy itt?
Mivel a mosogatás közben háttal álltam neki, így a hosszabb csöndet intő jelnek véve fordultam meg. Szemeivel engem pásztázott, enyéim ugyanezt tették vele. - Van egy Sujin nevű ismerősöd? Vagy rokonod? - fonta karjait össze mellkasa előtt. - Igen, a húgom. Miért? - Mert.... Ahj.. - sóhajtott fel idegesen, mire szívem kihagyott egy ütemet, hátha valami történt vele. - Mond már, basszus! - Van egy szabad órád, vagy kettő?
Pokrocómat szorosan magamra csavarva hallgatom Taehyung történetét, ami kezd egy kicsit másfelé kalandozni, eltérve a lényegtől. - Kérlek, a lényeget. Nem mellesleg nem értem, hogy a húgomtól és a barátnőjétől, hogyan jutottál el a volt kuncsaftod Ariel-es tetkójáig... - nézek rá értetlenül, mire csak kortyol egyet az elé tett vízből és kellemetlen arckifejezéssel tekint rám. - Őszintén... Nagyon nem akarok erről beszélni... - túrt hajába, majd szája szélét elhúzva meredt a kis asztalra. - Akkor meg miért rabolod az időmet?! - csattanok fel, mire összerezzen de egy pillanat alatt rendezi vonásait. - Azért, mert rajtam kívül senki sem lesz veled őszinte. Ha én nem mondom el neked a dolgokat, Sujin, az apád és Jungkook mindent így hagy. Én pedig nem akarok ekkora keveredést. Főleg Jungkook miatt nem, hisz a legjobb barátom aki jelen pillanatban is otthon depizik és a leragasztott ablakon próbál kiugrani egy kibaszott kötéllel a nyakában!
Kikerekedett szemekkel nézek övéibe, melyek égnek, sőt lángolnak a rengeteg elfojtott indulattól. Kezei ökölbe szorultak és teste minden egyes porcikája meg van feszülve. Aztán agyam kezdi lassan feldolgozni a szavak jelentését is, így csak még rosszabbul érzem magam. Mi az, hogy csak ő tud velem őszinte lenni? - N-nem értelek... - fogom kezeim közé fejem, majd rövid ujjaimmal szinte megtépem tincseimet. - Ha valóban ilyen hülye vagy, nyisd ki a szemed. - emelte fel fejemet államnál fogva. Miután szemével rémületet költöztetett szívembe elhagyta a lakást és megint egyedül maradtam.
- Mi a fasz van?! - túrtam ismét hajamba, majd szobámba rohanva magamra aggatok néhány elfogadható ruhadarabot. Beszélnem kell Sujin-nal, hogy megtudjam mi a lószar folyik itt. Az idő már megint esőt jósol, így kabátomat jól össze húzom magamon és csak imádkozom, hogy ne ázzak szarrá. Ma szombat van, így az emberek csak úgy hemzsegnek. Soha nem szerettem tömegben lenni, de most úgy tűnik nincs választásom és egy buszra is fel kell magam tuszkolni. Amikor múltkor beszéltem Sujin-nal azt mondta, a Minseo a Gwangcheol 24-ben lakik, így nem kevés idő telik el a megérkezésemíg. A csepegő esőben futok oda a szép házhoz, majd egy gyors áttanulmányozás után becsengetek. Eltelik pár perc, mikor egy idősebb nőt veszek észre az ajtóban. - Jó napot! Sujin-hoz jöttem. Mármint konkrétan Minseo-hoz... - vakartam meg tarkóm fruszráltan. - Miért? Ki maga? - méregetett összeszűkített szemekkel. - Oh, öhm Sujin bátyja vagyok.
Miután bekiabált a házba, meg is láttam a szőke hajú lányt. Szemei a kétszeresükre tágultak, majd ijedten nézett hol a nőre, hol rám. - Szia, beszélhetnék Sujin-nal? - préseltem össze ajkaim, ugyanis kezdtem már kicsit fázni odakint. - Öhh... - mozgatta szemeit minden irányba, mintha csak egy jó hazugságon törné a fejét. - Ki az a Sujin, Minseo? - tette karba kezeit a nő, mire szemeimmel én is a lányra tapadtam. - Sőt, ki ez? - Jimin-nek hívnak. - sziszegem oda a fekete hajú szukának, aki csak szemet forgatva folytatja a lány leteremtését. - Magyarázatot várok, Minseo! - Sujin... Az egyik osztálytársam... Jimin pedig a bátyja... - mondta dadogva, mire értetlenül néztem rá. - Hol van Sujin? - N-nem tudom. - Mi van?! - emelem meg a hangom, mire az ajtóban állók egyszerre rezzennek meg. - Ne merjen az én telkemen ordiábálni, maga alpári bunkó! Tűnjön el, vagy hívom a rendőrséget! - csapta be az orrom előtt az ajtót.
Egy pár percig még dörömböltem, de félve az ígéret betartásától lelépek. Hol van? Miért mondta azt, hogy Minseo-hoz megy? Miért nem tud erről Minseo anyja? Mi a fene történik? Teljesen össze vagyok zavarodva. Azt se tudom, hogy hol van a húgom és, hogy miért hazudott nekem. De ha most ezt mondta, akkor máskor is hazudott, mikor azt mondta Minseo-hoz megy? - Szia, Hobi... - sóhajtottam egy nagyot, nekidőlve a buszmegálló falának. Idő közben szakadni kezdett, így jobbnak láttam megálni, mint bőrig ázni. - Jimin! Jól vagy? - Nem.. Nincs meg Sujin. - M-mi? Mi az, hogy nincs meg? Nekem azt mondta, hogy ha kérdezed is, Minseo-nál van! - De nincs ott basszus! - kiáltok bele a készülékbe kétségbeesetten. - Honnan tudod? Voltál ott? - Igen és az anyja azt sem tudta, hogy ki az a Sujin.. - temettem vizes arcom tenyerembe. Könnyek csípték a szememet, de nem engedtem kifolyni őket. - Baszdki... - suttogta rémülten. Majd mintha egy hatalmas dolog feltárására készülne, úgy szólalt meg. - Mond meg, hogy hol vagy. Oda megyek. - Mi van?! Inkább keresd te is Sujin-t! Ezzel nem megyünk semmire! - Tudom, hogy hol van, Jimin!
Nyitott ajkakkal hagytam, hogy beszélgetésünk elhaljon és az egyetlen hangforrás az eső és egy egy elhaladó autó legyen. Agytekervényeim minden mozgásban megálltak és csak a csalódottság érzése uralta bensőmet. Apa, Sujin, Minseo, Jungkook, Taehyung és most Hobi is... Mindenki egytől egyig belehazudott a szemembe. Én pedig belefáradtam ebbe az egészbe. - Akkor menj oda és vidd haza vagy magadhoz. Már nem érdekel. És őszintén egyikőtök sem.
Sajnálom ezt a hosszú kihagyást, csak egy költözés kellős közepén vagyok és a telekomos baszik kijönni 🙃 Remélem megbocsátotok a kihagyásért és Jimin-ért is😅 Remélem azért van akinek tetszett ❤️Köszönöm, hogy elolvastad ❤️❤️
