Ha nem vagy olyan mint a többiek, tönkretesznek.
A világ a külsőségeké, a benső nem számít.
Legyél olyan tökéletes, mint mások.
Ha nem megy, gyenge vagy és kitaszítanak.
Jimint is kitaszították.
De mi történik akkor, ha a fájdalom és gyengeség...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou télécharger une autre image.
- Tehát egy asztma roham? - köszörülte meg a torkát. Éreztem a feszültséget a teremben, ami leginkább Jeongguk felől áradt, aki idegesen járkált fel s alá. Persze közvetlen az ágyam mellett,csak hogy érezzem a levegőt, amit minden lépésével felkavar. Tipikus. - Igen. - mondja unottan a doki, majd hallom, hogy szemüvegének vékony fém részei összeütődnek. - Ha azt hiszi, hogy egy asztmabetegség veszélytelen, nagyon nagyot téved. Komolyan kell venni, mint ahogyan például egy szívrohamot. - É- - Maga pedig. - nyelek egy nagyot, ugyanis hármunkon kívül senki sem volt a teremben. - Jobban teszi, ha egy ideig kerüli a felkavaró helyzeteket. És fegyelmezze meg a kedves barátját, legyen szíves. - Rendben, köszönöm. - hajtom le fejem, majd fél füllel meg is hallom Jeongguk hisztijét, amint a doki kilép az ajtón. - Mi az, hogy fegyelmezz meg?! Talán nem kéne ekkora parasztnak lennie az emberrel és akkor nem basznám legszívesebben hozzá az infúziós állványt. - morogta hangosan, majd lábamnál megérezve a nyomást, juttatta tudtomra, leült. Még egy darabig szidta az orvost, de utána lenyugodott és ásított egy nagyot.
Ezután a csend bekebelezte minden ki nem mondott szavunkat és csak ültünk egy helyben, elfoglalva magunkat a saját apró cseprő gondjainkkal. Én leginkább a veszélyes témák körül lovagoltam. Jeongguk elmondta, hogy még a mentőben leadta mindkettőnk adatait, így csak órák - legfeljebb napok-kérdése, hogy megtaláljanak. Vagy a rendőrség, a katonaság, vagy apáék. Bár pont az utolsó opciótól tartok a legkevésbé. Eszméletlenül hiányoznak, de jobb ez a kis távolság. Legalább megtanulják, hogy én is érek valamit és nem nekem kell tönkre mennem a hülyeségek miatt. Ha a rendőrök, vagy a kinevezett katonai ügyintéző ránk talál, azonban nem sok jóra számíthatunk. Engedély nélkül mentem oda, hazudtam az adataimról és megszöktettem egy katonát, aki nem kis pozíciót töltött be az elmúlt időben.
Szinte sírhatnékom van a sok szarság miatt, ami történt körülöttem.
- Jaj, elfelejtettem mondani, de itt vannak mamáék. - nyögte be Jeongguk a semmiből. Szemöldökeimet fejem tetejéig emeltem, majd számat csak értetlenül kinyitottam. Itt vannak a nagyszülei? - M-mi az, hogy itt vannak? Jézusom Jeongguk! Iderángattad őket?! - leszek hirtelen ideges. Nem hiszem el, hogy képes volt szegény idős embereket felkelteni az éjszaka közepén és beráncigálni egy jelentéktelen ember miatt a kórházba. - Ők akartak jönni! De legalább te ne cseszd fel mégjobban a vérnyomásomat! - csap egy nagyot az ágyra, amely kissé megreccsen és ijedten kapom a fejem a hang irányába. Még morog egy pár sort, majd gyorsan kiviharozva a szobából becsapja maga mögött az ajtót. Utálom, amikor ilyen. Ilyen erőszakos és hirtelen haragú. Nem egyszer volt rossz megmozdulása a hónapok során és őszintén, egyiknek sem lett jó vége. És emiatt sem tudok benne teljesen megbízni. Amíg csak ilyeneket csinál, nem olyan vészes, de amikor már tettlegességig fajul - például, amikor lilára szorította egyszer a csuklóm- azt már nem tudom olyan nyugodtan kezelni. Hallom, ahogyan kint ijedten felszólalnak néhányan és még Jeongguk visssaszólásainak egyikét is el tudom csípni. Egyre csúnyábban beszél. Mérgesen fújom ki a levegőt orrlyukaimon, majd arcomat tenyereimbe rejtem. Már megint érzem. A szemeim lüktetni és égetni kezdenek, csak úgy mint az utóbbi időben. Ilyenkor nem tudok mit tenni, de ha sokáig dörzsölöm, általában abbamarad.
- Kopp, kopp...
Az ajtó felől egy vékony női hang érkezik, mire ijedten rezzenek össze. - Jaj, kedveském, ne ijedj meg! - cipőjének kopogása egyre hangosabb lesz, ahogyan közelebb ér. Próbálom nagyjából betájolni, vajon merre lehet és ez nem is tart sokáig. Egy hirtelen mozdulattal vékony karjai átfonják testem és szorosan hozzá passzírozzák övéhez. Fogalmam sincs, hogy ki a fene, de irritáló, hogy csak úgy bemászik az intim szférámba. - H-hagyjon. Ki maga? - hangom fokozatosan lesz magabiztosabb az kezdetleges félelemtől. Eltolom magamtól, mert már a szőr is feláll a hátamon. Mégis ki örülne, ha egy idegen ölelgetné? - Oh, be sem mutatkoztam! Jeongguk nagymamája vagyok, Son Yoo Na, ez a magas fickó itt mögöttem pedig Oh Hyun Jun. Régen nem volt ám ekkora szakálla! - nevette el magát. Én csak kínosan mosolyogtam. Nem tudja, hogy nem látok? - Jaj, valami rosszat mondtam? - Nagyi... - lépett be Jeongguk. Mindig a legjobbkor. - Kocsival jöttetek? Mert akkor hazamehetnénk.
Miután elrendeztük a fennmaradt dolgokat, szépen kivonultunk a kocsihoz. Persze Jeongguk félretéve a hűvös hangulatot, hol belém karolva, hol derekamnál fogva térítgetett az úton. Amint hallottam a nagyszülei elől csevegtek és ránk se hederítettek közben. Nem mintha kellett volna. Jeongguk szépen beigazgatott hátra, majd ő is beszállt és azonnal bekötötte az övemet. Nem tudtam nem mosolyogni. Annyira ismer. - Ha nem csináltam volna meg, most tartanál egy kiselőadást a biztonságos autózásról. - kuncogta el magát, majd meg is hallottam övének kattanását. Helyes. - Muszáj, fő a biztonság. - Értettem vénember. - nevetett, mire beleütöttem, szerencsére a karjába. Jó kemény. - Nem vagyok vénember, csak szeretném, ha minden rendben menne. - Na fiatalok, indulhatunk? - szálltak be Jeongguk nagyszülei. - Bocsánat, csak akciós volt a fájdalomcsillapító. Senki sem tudja, mikor lesz rá szükség. - nevette el magát a nő. - Ugyan már! Minden ami akciós, a kosarunkban végzi! - csatlakozott egy idősebb férfi hang, valószínűleg Jeongguk nagyapja. Hangja érdes volt, de kellemes és melegséget árasztó hangtónusa nekem is halvány mosolyt csalt arcomra. - Hazaérünk, lefürdünk és miután jól kialudtuk magunkat, beszélünk rólatok!
Szép jó éjszaka közepét mindenkinek! ♥️ Sajnálom, hogy megint későn jött, de most sem időm, sem ihletem nem volt. Azonban ez változni fog:immáron látok rá esélyt, hogy biztosan tudok hetente két részt hozni!!!! 😄❤️ És, aki olvasta már más könyvem az gondolhatta (talán), hogy ez a könyv is 45 részes lesz. Azonban biztos, hogy nem, ugyanis annyira kevertem és kavartam a sztorit, hogy legalább 60 részes lesz, úgyhogy egy darabig még kínozlak titeket!
Jaj és akit érdekel : december végén fog kijönni a The Untouchable 2.évadja!😄
