Ha nem vagy olyan mint a többiek, tönkretesznek.
A világ a külsőségeké, a benső nem számít.
Legyél olyan tökéletes, mint mások.
Ha nem megy, gyenge vagy és kitaszítanak.
Jimint is kitaszították.
De mi történik akkor, ha a fájdalom és gyengeség...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Tessék? - kérdezek vissza, mivel az edénycsörömpöléstől nem hallottam tisztán a mondatot. Meg is fordulok tengelyem körül, hogy láthassam kivel is van dolgom. Meghökkene tapasztalom, hogy ő nem Jeongguk. - Öhmm... Segíthetek? - törölgetem kezeim a rongyba. Idegesen szemlélem meg az idegen valóját. Eddig még egyszer sem láttam. Nagyjából olyan magas lehet mint az esernyős, de valahogy teljesen más a kisugárzása. - Guk-ot keresem. De most már jobban érdekel, hogy te ki vagy. - löki el magát a faltól, majd az asztalhoz lépve kitolja az egyik széket és helyet foglal. Kezdem magam kellemetlenül érezni a folyamatos vizslatásától,de nem tudtam sem a szemébe sem rá nézni. - Nem akarsz megszólalni? - ejti állát tenyerébe, ahogy az asztalra könyököl. - Nem, csupán nem szeretek idegen emberekkel társalogni, sajnálom. - mondom rideg hangon. Azonnal egy igen meghatározó emlékkép jelenik meg lelki szemeim előtt. Halványan elmosolyodom, ahogyan eszembe jut, hogyan koptattam le anno Jeongguk-ot. Régi szép emlékek...
Hirtelen kicsapódik az ajtó, majd egy csapzott Jeongguk-ot pillantok meg. Mindene vizes, a felsőjétől az alsójáig. Mögötte egy hangos kacajjal közeledő Sujin jelenik meg. Hasát fogva kacag a másik szerencsétlenségén. - Tae! Hogyhogy itt vagy? - tágulnak ki szemei egy pillanat alatt. - Csak elhoztam egy pár tervet, amiket a srácokkal dobtunk össze. Meg gondoltam már rég nem jöttél be, szal' meg akartam róla győződni, hogy élsz - e még. Minket teljesen figyelmen kívül hagyva kezdenek társalogni a közben kiterített papírlapokról. Még gyorsan megkeverem egyszer a húst és rárakom a fedőt. A rizs és a zöldségek már mind megvannak. Csak rájuk kell várni. - Ezt biztos, hogy Suga csinálta. Csak neki van ennyire morbid képzelőereje... - mutat mosolyogva a fekete hajú egy lényre. A teste eléggé groteszken lett megalkotva, melytől kiráz a hideg. Sujin érdeklődve pillantgat a papír felé, de rászólok, keresse meg az evőeszközöket és tálakat.
- Khmm - köhintek egyet, hogy végre a két jómadár észre vegyen. Felvont szemöldökkel nézek Guk-ra, hogy értse a célzást. - Ja, ja. Tae, ebédelsz velünk? - mosolyog rá az említettre, aki viszonozva gesztusát egyezik bele a fantasztikus ötletbe.
Végül Jeonggukék is segítettek a megterítésben. Középre kitettem a húst a rizst és a zöldségeket. Nem akartam a porciókkal foglalkozni, mindenki annyit szed magának, amennyi jól esik. - Ez valami isteni.. - sóhajt fel Jeongguk. - Még csak a rizsből szedtél.. - tekintek fel rá furán. - Tudom, de mindet magamba fogom tömni.. - kacsint rám egy sokatmondó pillantással. Az éppen evett rizsszemeim önálló életre kelve akadályozták meg levegőm beáramlását, így enyhe szólva ott fulladtam meg az étkező asztalnál. - Hát ez tényleg kurva finom! - zabál megállás nélkül "Tae". - Ha nem vennéd észre a húgom is itt van, úgyhogy kérlek ne káromkodj. - Oh, mintha te nem szoktál volna.. - szólal meg a mellettem ülő, mire mérges nézésemmel teremtem csendre. - Elnézést, csak eddig Guk egyik csaja sem főzött ilyen jól... - vigyorgott rá az esernyősre, mire nála akkor jött el a fulladozás ideje. Vörös fejjel nézek rá, majd inkább folytatom az evést, mintha mi sem történt volna. - Jim.. Jimin nem egy "csaj", Tae. De gondoltam, leszel annyira okos és észre veszed. De hát... - a mondat elején még kicsit küszködött, de a végére annyira belelendült, hogy gúnyossága engem is meglepett. - Tudod, hogy mire értettem. De nem is tagadod, haver.. - tekint lélekrükreibe a másik poharát ajkához emelve.
- Köszönöm szépen, finom volt. - tette le evőeszközeit kishúgom a tányérjára. Egy "egészségedre" válasszal karöltve puszilok homlokára. Édesen bazsalyogba nyom egy pillangópuszit orromra, majd elvonul. - Menj be a szobámba, Jinie! Ott vannak kifestők is! - kiált utána Jeongguk. Meglepődve konstatálom, hogy valóban eléggé közel kerültek egymáshoz. Tae furcsa szempárral figyelte ahogy Guk feláll a helyéről megköszöni az ebédet, majd Sujin után siet.
Figyelmen kívül hagyva a másikat állok neki a lepakolásnak meg a mosogatásnak. Éppen a nagy edényt sikáltam, amikor észrevettem egy fekete pólót mellőlem. Tetovált karjait összefonva mellkasa előtt figyeli munkámat. - Tudod, az előbbit nem sértésnek szántam. Csak, hogy is mondjam... Guknak eléggé érdekes ízlése van... Párkeresés terén... - Nem vagyok a párja, vagy a "csaja" ahogy azt te mondtad. Csupán az élet állandóan összesodort minket és ma önkényesen magához hozott. Szóval... - Tehát nem te rinyáltad ki, hogy ide jöhess? - vág mondatomba. Pedig már kezdett imponálni, hogy idejött bocsánatot kérni, de persze ezt is elrontja. - Úgy nézek én ki? Én lennék a legboldogabb ember, ha békén hagyna már végre. - sóhajtottam egy nagyot.
Tae nem szólt semmit csak egy fura görbületet varázsolva szájára sétált ki a konyhából. Befejezve a mosogatást megtámaszkodom kezeimen, majd gondolataimba merülök.
Tényleg boldog lennék, ha Ő nem lenne?
Mindent megnehezít, amit csak tud. Nem mehetek el bevásárolni, a húgommal sétálni vagy az iskolába elmenni anélkül, hogy össze ne futnánk. Frusztráló érzés, miszerint ez nem véletlenül történik. Nem akarok közelebb kerülni hozzá, sem a barátaihoz. Nem érdekel, hogy hol van mit csinál és kivel, csak hagyjon békén.
"... Guknak eléggé érdekes ízlése van... Párkeresés terén..."
Érdekes ízlés?
Mi a fenét értett ez alatt? Hogy én fiú vagyok? Vagy még a volt kapcsolataira gondolt... Várjunk.
Én rohadtul nem vagyok a kapcsolatai egyike!
Kezemmel jó hangosan megcsapkodom magam, hátha észhez térek. Egy nyűgös nyöszörgés szerű hang távozik belőlem. Lassan el kéne indulni haza... - Te meg mit csinálsz? - hallok meg nagyon közelről egy mély hangot. Összerezzenek a hirtelen hangra, majd szembe fordulva Jeongguk-kal nézek fel rá. - Sujin elaludt. Szétterült az ágyamon és már csak arra mentem be, hogy horkol. - kuncogott fel, majd elvett mellőlem egy szőlő szemet. - Pedig indulni kéne. Holnap suli és tanulni is kell. Meg otthon is kéne csinálni valamit. - húzom el a szám, ahogyan belegondolok abba, hogy takarítanom kell. - Maradjatok itt. Van egy vendégszobám. Sujin aludhatna ott. - kezdi el magába tömni az egész fürtöt. - Ne-
Amint elutasító válaszomba kezdenék egy hatalmasat dörren az ég és nem kell várni sokat, az eső is elered. Zuhogva hullnak alá az esőcseppek, majd neki koppannak az ablaknak és a teraszajtónak. - Látod? Én mondtam, hogy nem tudtok haza menni! - dob fel egy szem gyümölcsöt a levegőbe, majd az ételdarab egyenesen szájába esik. - De ez csak eső! Ha haza vinné- - Nem vezetek esőben! - kiabál vissza a nappaliból.
Megcsóválva fejem próbálom rávenni magam az öltözésre. Rendeljek taxit? Szerintem Jeongguk azon nyomban elküldené innen, amint meglátná...
Utánaindulva az esernyősnek, nyugtatóan emlékszem vissza a "vendégszoba " szóra. Hirtelen megtántorodva meredek előre.
Azt mondta, Sujin majd alszik a vendégszobában... De én hol fogok?
