Elvarratlan szálaink

Könnyen jön, könnyen megy.

Nincs ez másképpen a boldogsággal sem - az egyik percben még rózsaszínen látjuk a világot, a másikban pedig a boldog pillanatoktól megfosztva még annál is mélyebbre zuhanunk, mint ahol azelőtt voltunk.
Ez így történt Reginával is, aki egy traumatizált gyermekkor után új esélyekben reménykedve új életet kezdett, ahogy pedig már minden a helyére állt volna, a régi sérelmei újra kopogtatni kezdtek az ablakán, ezáltal feltépett, friss sebekké válva.
Hány visszaesésig élhet még bennünk a remény, hogy az ördögi köreink elhagyhatóak? Mit kell tennünk ahhoz, hogy végérvényesen változtathassunk az életünkön? Elhagyhatjuk mi is önerőből azokat a dolgokat, amiknek egész eddig a kilépésre vártunk?
És mégis merre lehet az a bizonyos út a boldogsághoz, ami minden nehézség ellenére velünk maradhat?
Hogyan és kivel léphetünk rá erre az útra, ha a múltunk árnyékától magunk elé is alig látunk?

Egy történet folytatása egy tizenhét éves lányról, aki önmagán kívül mindent és mindekit figyelembe vett már élete során, ami folyamatosan csak próbára tette, hogy képes-e megőrizni még a reményét a boldogság megtalálására, és a megszokott körei elhagyására - de talán csak szüksége lenne valakire, aki kihúzza őt onnan.

"Mindenki sebzett a maga módján.
A kérdés csak az, hogy képesek vagyunk-e bekötni a sebeinket egymásnak ahelyett, hogy csak tovább mélyítenénk őket."
************************************
A "Kötetlen sebeink" c. könyvem második része.
Kellemes olvasást!

(Kezdés: 2024. február 26.)