SasuSaku: A feledés homálya

46. fejezet

Uchiha Sasukénak negyed órájába sem tellett, hogy elsajátítsa társának ostoba szövegelésének kizárását a fejéből. Egész életében idiótákkal volt körülvéve, így nem esett nehezére Deidara hangját monoton zümmögéssé redukálnia. A szőke hamar felismerte, hogy az újonc társa nem vevő a művészete rejtelmeinek kiaknázására, csak mint egy hallgatag agyagbábu követte őt a szobájukig. Az ömlengést csak annyira fejezte be, míg ismertette a szabályokat. Sasuke nem nyúlhatott a dolgaihoz és senpainak kellene őt szólítania. A fekete ha akart sem nyúlt volna a számára undorító szobrokhoz, az utóbbihoz pedig nem igazán fűlött a foga.
Egy Uchihának ő nem parancsolhatott. Az egyedüli kitől elfogadta a parancsolgató hangnemet az épp a bátyjával volt összezárva.

Sasuke belefogott a saját szobarészének a berendezéséhez, ami annyiból állt, hogy kidobálta Sasori cuccait és friss huzatot húzott az ágyneműre. Egy fél óra alatt a helyére került minden, korgó gyomra pedig arra késztette, hogy keresse fel az étkezőt. Egy vakkantással jelezte felettesének úti célját és szerencséjére nem követte őt.

Jól esett az idegrendszerének a csend.

Már távolról megérezte, hogy az étkezőben tartózkodik valaki. Benyitott az ajtón és Konan tüsténkedett a tűzhely előtt. Az ínycsiklandozó illatok gyorsan lekúsztak egészen Sasuke gyomráig, ami hangos korgással adta mindenki számára a tetszését.

A kék hajú nő lassan oldalra pillantott a fiú profiljára, aki legszívesebben távozott volna a helyiségből. Konan szája sarka enyhén felfele mozdult.

- Kérsz? - kérdezte kedvesen.

Sasuke újra rápillantott a tojásos rizsre, majd száznyolcvan fokos fordulatot véve a bejárat felé mozdult. Mielőtt kiléphetett volna a nő már az adag felét tányéron nyújtotta át.

- Ne kéresd magad! - bökött a nagy asztal felé.

Sasuke átvette az ételt, majd egy halk köszönömöt mondott. A fiú megvárta, míg a nő lenyelte az első falatot és csak utána látott neki. Konan magán érezte Sasuke tekintetét, tudta, hogy azért figyeli őt, mert tartott az esetlegesen ételbe rejtett méregtől.

Csendben elköltötték a kései ebédet. Konan letette a pálcikákat a tálra, Sasuke hasonlóképp tett. Fel akart volna állni, hogy elmosogassa maga után a mosatlant, de a nő maradásra bírta.

- Nagyon hasonlítasz a bátyádra - állapította meg Konan. Próbált beszélgetést kezdeményezni, hogy jobban kiismerje az újoncokat.

- Én nem ő vagyok - zárta rövidre Sasuke. Egykor rá akart hasonlítani, de mostanra inkább a saját útját szeretné járni. Ő nem Uchiha Itachi fiatalabb változata, hanem Uchiha Sasuke teljesen más személyiséggel és képességekkel. Más követelményeknek akar megfelelni, nem pedig a bátyja árnyékában élni.

- Tudom - húzódtak mosolyra ajkai a nőnek, amint megérezte, hogy ellenállásba ütközött - Csak arra akartam utalni, hogy le sem tagadhatnátok a köteléket egymás között - egy pillanatnyi csend állt be közéjük - Miért döntöttél a csatlakozás mellett? - tűrt hátra egy tincset, mi az arcába bukott.

- Hogy elpusztíthassam Konohát, amiért Itachit a klánunk lemészárlására kényszerítették - felelte vérfagyasztóan a színjáték kedvéért. Sakurával ebben állapodtak meg. A  Konoha iránti bosszúvágya lett a fő indítéka.

- Kezdetben mi is Konohán akartunk elégtételt venni, de mára már túlnőttek a céljaink. Mi az Akatsuki nem olyan szervezet vagyunk, akik taknyos kölykök bosszúvételét támogatják, majd amint elérték amit akartak akkor kilépnek. Többről van szó. Igazságot akarunk szolgáltatni a világon, az elnyomottak felszabadító leszünk mi. Ehhez viszont szükségünk van a jinchuurikik erejére. Céljaink egyeznek. Hiroshi és Konoha ellen fogunk vonulni, de utána is számítunk rátok! - közölte Konan.