SasuSaku: A feledés homálya

5. fejezet

Sakura a szobájába vonult el pihenni. Elég elviselhetetlenné vált a fejfájása, ezért a táskájában kutatott egy piruláért, mely enyhítéssel szolgál a tünetére. Megtalálta a keresett bogyót, és azonnal le is nyelte. Előhúzott egy tekercset, majd a padlóra fektette a széttekert papírt. Ráfirkantott egy üzenetet, utána rátette a pénzzel teli táskát, és kézjelek formálása után eltűnt a szobából a hadizsákmány. Sakura egy azonnali átviteli jutsu segítségével juttatta el a pénzt a mesterének. Ledőlt az ágyba, de a gondolatai nem hagyták nyugodni, ráadásul még a fájdalomcsillapító sem fejtette ki a hatását. Ha a mestere a vérbörtönbe küldi ő zokszó nélkül elmegy és visszaszerzi a nyakláncot, ami a felnevelőjét illeti. Nem rémült meg egy olyan helytől, mely a világ legveszélyesebb bűnözőivel volt tele. Egyetlen egy rab sem volt képes még onnan megszökni, ugyanis a börtön tele volt embertelen csapdákkal és olyan védelmi felszereléssel bírt, melyet még a földesurak is megirigyelhettek volna. Elszökni még senki sem tudott onnan, azonban a belopakodással még nem próbálkozott senki... Még az őrültek sem tennék be oda a lábukat.

„Majd én leszek az első!" – gondolta magában a lány, majd egy magabiztos mosollyal álomba merült.

Nyugtalanító sötétség ölelte körül. Bármerre nézett csak a vaksötétség pislogott vissza rá.

- Védd meg! – kiáltotta egy kislány hangja – Védd meg! Ne felejtsd el Őt! – Sakura hiába kapkodta a hang forrása felé a fejét, nem látta a kislányt. A márványpadlón egy sétabot koppanása visszhangzott.

Egy ocsmány arc rajzolódott ki a semmiből. A férfi sötét múltja árnyékot vetett az arcán, mindenki félte a hatalmát. Sakura átérezte a kislány félelmét, az oldalához kapott, hogy előrántsa a fegyverét, de csak a levegőt markolászta. A hüvely üres volt. Sakura nem esett pánikba, közelharcban és épp olyan jó volt, mint a katanájával. Támadóállásba helyezkedett.

A bekötözött arcú férfi gúnyosan elvigyorodott, majd minden köddé vált előtte.

Sakura homloka gyöngyözött a verítéktől, amit a rémálom váltott ki belőle. Felült az ágyon, és boldogan vette tudomásul, hogy a fejfájása megszűnt. Rohanó léptekre lett figyelmes.

- SASUKEEEE! – kiáltotta egy nagyon is ismerős hang.

Egy behatoló!

Sakura felkapta a katanáját és kirontott a szobájából. Egy másodpercre megállt a világ Sakura és az idegen között.

- Már megint te?! – kérdezte Sakura magas hangon.

- SAKURA-CHAAAN?! MIT KERESEL ITT?! – kérdezte Uzumaki Naruto meglepődve, de a kérdésáradatát a lány azonnal a szőke fiúba fojtotta a nyakához lendülő katana hegyével – Nem akarlak bántani – felelte határozottan Naruto.

- Milyen kár, hogy én igen! – vigyorodott el Sakura. Előre döfött a fegyverével, keresztülszúrta a szőke torkát.

...

Eközben Sasuke Orochimarunál volt jelentést tenni, mindent elmondott a küldetéssel kapcsolatban, habár harapófogóval kellett mesterének kiszednie belőle a részleteket. Nem szeretett részletes beszámolókat tartani, időpazarlásnak tűnt számára.

Ezt az időt lehetett volna edzésre is fordítani – morfondírozott magában Sasuke.

Robbanás rázta meg a barlangot, Sasukéék egyszerre kapták fel a fejüket. Orochimaru elkuncogta magát.

- Vendégünk érkezett – közölte sejtelmesen.

Kabuto rohant be a csarnokba.

- Orochimaru-sama! Uzumaki Naruto érkezett ide, Karin jelentése szerint feltehetőleg egyedül van. Most épp Sakurával harcol... - Sasuke tökéletesen uralta a vonásait és érzelmeit.