SasuSaku: A feledés homálya

97. fejezet

Hónapok teltek el Naruto kiengedése óta. Az idő már jócskán tavaszba fordult és a virágzó cseresznyefák alatt egy padon egy fiatal lány és egy nála magasabb fiú ült. A lány hosszú barna haja szokás szerint két magas copfba volt feltekerve, míg a mellette ülő hosszú szintén barna haját szabadon lengette a szél. A lány a barna szemeit az alatta elterülő falura függesztette, és várta, hogy a mellette levő megszólaljon. A fiú választotta ki ezt a helyet a beszélgetésükhöz, mert valami fontosat szeretett volna megvitatni.

- Kitalálom megint Narutoról és Hinatáról van szó - szólalt meg végül Tenten, hogy társát végre beszédre bírja.

- Hmm - hümmögött Hyuuga Neji. Nem róluk szeretett volna beszélni, de hátha a jól összeszedett gondolatai ez idő alatt újra eszébe jutnak. Nem akarta rabolni a lány idejét, tudta, hogy délután fontos dolga van, de már hónapok óta szeretne beszélni a lánnyal.

Mégis miről, amikor sülve-főlve együtt vannak a csapatuknak és küldetéseiknek hála?

Nyilvánvalóan olyan kényes dologról, aminek jobb ha csak ők ketten a fültanúi.
Az érzéseiről volt szó.

Hónapok óta kínozza egy érzés a szívét. Kedveli a lány szellemes természetét, intelligenciáját, erejét és nem zavarta a lány fegyvermániája. Jól el szoktak beszélgetni és már egy ideje, úgy érzi csak a lány mellett egész.

- Szerencsére Hinatának köszönhetően sokat fejlődött Naruto állapota. Szinte alig lehet levakarni szegény Hinatáról, aki nem tud neki nemet mondani. Ajh sokkal egyszerűbb lenne, ha végre fogná magát az Uzumaki és elé állna, hogy felkérje barátnőjének - összegezte véleményét Tenten - Nincs igazam, Neji?

- Szóval te szereted, ha valaki nyílt lapokkal játszik - vonta le a következtetést Neji.

Tentennek fogalma sem volt, hogy miként terelődött rá így a szó.

- Szeretem az őszinteséget és jobb tisztában lenni a dolgokkal. Fülig szerelmesek egymásba, de Hinata úgysem meri megvallani, Naruto meg... lássuk be, hogy Naruto.

- Nem látja a különbséget, hogy Hinata nem barátként szereti őt - Tenten helyeselt Nejivel. A Hyuuga már épp nyitotta a száját, hogy a találkozás okát megbeszélje a lánnyal, de Tenten félbeszakította őt.

- Legalább nekik megadatik, hogy szabadon szerethetnek - mondta ábrándosan a lány. A hangjában Neji fájdalmat vélt felfedezni.

- Miből gondolod, hogy neked nem? - hökkent meg a Hyuuga.

Tenten szája sarkában megrándult egy izom.

- Tudod nem vagyok egy panaszkodós fajta... - kezdett bele - De az utóbbi hetekben találkozgatok egy fiúval, akinek a szüleivel az én szüleim házassági szerződést írtak alá - folytatta keservesen Tenten.

Az arcára életfájdalom ült ki és fejét a pad háttámlájának támasztotta, tekintetét a hulló rózsaszín virágokra függesztette. Nem akart közvetlenül Nejire nézni. A Hyuuga megfagyott a hallott információktól. Dühöt érzett, úgy érzi a habozása miatt történt ez az egész.

- És milyen? - kérdezte kissé élesebben mint szerette volna.

- Egyébként kedves, de nincs meg a szikra. Tudod próbáltam mindent bevetni, hogy elvegyen Kenji kedvét a dologtól, de tudod... a szüleimnek sem akarok csalódást okozni.

- Mégis hogy kényszeríthetnek ilyenre?! - szorult ökölbe a keze.

- Tudod, hogy az öregem nagy szerencsejátékos és hát... nem mosolygott rá a szerencse. Ezért kell egy gazdag palit fognom. Nyilván segíteni akarok a családomnak, de akkor is bosszantó, hogy az apám hülyeségét nekem kell megfizetnem. - vallotta be Tenten. Azt szerette Nejiben, hogy tényleg mindent is meg tudtak beszélni.