Haruno Sakura létezését mintha kitörölték volna Konoha lakóinak az emlékezetéből. Uzumaki Naruto három év után hazatért az edzéséről, egyedül csak ő emlékszik a lányra. Hiába bizonygatja az igazát a barátainak, a többiek őrültnek titulálják őt.
Eg...
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Sakura próbálta magában értelmezni a történteket. A rohamai egyértelműen azután kezdődtek, hogy Sasuke genjutsujába esett, és elfeledett múltjának bizonyos részlete is akkortól kezdett még fontosabbá válni. Érezte, hogy a válasz itt van az orra előtt, de mégsem látja kristálytisztán a kirakós darabkáit. A bevillanó kép egyértelműen egy Sharingan használóról szólt, és esküdni mert volna, hogy nem Sasuke szemei izzottak fel emlékeiben. Nem... Az ifjabbik Uchiha szeme sosem tükrözött semmiféle érzelmet, pláne nem fájdalmat. Az ő tekintete nem üres, a bosszúvágy fűti azokat a sötét íriszeket. Amit ő látott, az egy reményvesztett szempár volt, melyből a fájdalom könnyei hullottak. Sakura egészen biztos volt benne, hogy Sasuke gyerekkorában sírhatott utoljára. Kizárásos alapon csak Uchiha Itachi tekintetét láthatta maga előtt, mivel ő volt a világon a másik Sharingan használó tudomása szerint. A neve is ismerősen csengett, mégsem tudta hova kötni. Mégis honnan ismerhetné ő Uchiha Itachit? Honnan?
A kérdésre nem érkezett válasz, emlékei lustán hallgattak a múlt történéseiről.
Azonban érezte, hogy közel járt a talány megoldásához. Nemsokára a teljes köd elúszik az emlékeiről, utána végre megszabadulhat a kínzó fejfájásoktól.
- Leszállunk - közölte Sasuke érzelemmentes hanggal, ami egyből felrázta Sakurát. A harcra kell most koncentrálnia, ha megvan a nyaklánc, majd utána merenghet Uchiha Itachin.
Tekintetét a hegy tetejére visszahúzódó szörnyre vezette, a lény sebei lassú gyógyulásnak indultak. Még volt egy kis idejük kitalálni mégis hogyan győzzék le mielőtt földet értek volna.
- Baka! - nézett a fekete hajú kicsit távolabb, Sakura követte a tekintetét. Fájdalmas grimaszba torzult mindkettejük arca.
- Meg akarja öletni magát? - tette fel fáradtan Sakura a kérdést, amint felmérte, hogy a rábízott fogoly tulajdonképpen épp a hegy tetejére tart.
Sasuke morgott valamit az orra alatt, de nem figyelt rá különösebben a lány. Egy új terven gondolkodott lázasan. A démoni külsővel rendelkező Uchiha parancs nélkül is a hegy teteje felé vette az irányt, természetesen nem a volt csapattársának megmentése céljából. Ő csak minél hamarabb véget akart vetni ennek a bosszantó küldetésnek és kideríteni, hogy bátyjához milyen szálak fűzik Sakurát. Talán Itachi vette el a lány emlékeit és dobta oda a Gyökérnek, mint a kutyának a lerágott csontot? Akárhogy is történt, ő csak a bátyjával kapcsolatos információra volt kíváncsi, talán Sakura el tudná hozzá vezetni, hogy beteljesítse a bosszúját. A küldetésük végén elhinti Danzou nevét, hátha azzal előrébb jutnak, hogy a lány emlékei előkerüljenek. Végső esetben, majd ő mutat meg mindent egy genjutsu keretében a konohai közös élményeiket, és addig nem fog megállni, míg ki nem kotyogja Sakura az Itachival kapcsolatos emlékeit. Sasuke ebben a pillanatban döbbent rá egy fontos tényre. A sharingannal kitörölt emlékeket nem lehetne visszahozni, hacsak nem történt valami malőr a törlés során. Itachit nem úgy ismerte, aki csak félmunkát végzett volna.
Vagy megzavarták őket vagy Itachi szemeivel történhetett valami - jutott erre a megállapításra Sasuke, aki nem vette észre, hogy egy smaragd szempár az ő arcára kiülő sötét vigyort bámulja. Sakura a qi energiájából pontosan sejteni vélte, hogy kire gondol most a szárnyas sofőrje.
Naruto észrevette a levegőből érkező párost, ezért kedvenc klóntechnikáját bevetve előtámadást indított. Elővigyázatos volt, hisz ő nem láthatta a végzetes aurát a szörny körül, csak a hatósugarát tudta megsaccolni Sakura előzetes számításaiból. Nosztalgikus hangulatba került, hisz újra együtt volt a hetes csapat, legalábbis fizikálisan, ha még lelkiekben nem is igazán, de a szőke erősen dolgozott az ügyön, hogy ők hárman úgy nevessenek, mint régen. A klónok különböző irányokból iramodtak a szörnynek, de mielőtt elérhették volna, egy tízméteres sugarú kör mentén egy láthatatlan akadálynak ütközve egy füstfelhő kíséretében eltűntek.
- Ezt nem hiszem el – döbbent le Sakura, Sasuke pedig pontosan tudta mi váltotta ki a lányból ezt a reakciót.
A sötét aura mezsgyéje megremegett, vagyis sebezhetővé vált a lény. Sakura megérezte, hogy a klónoknak szintén van qi energiája, technikailag élőlénynek számítottak. Ezzel megoldódott a problémájuk, hogy miként indítsanak támadást végtagjuk feláldozása nélkül.
- Naruto támadása után, mi ketten egyszerre támadunk! – Sakura ezután kiugrott az Uchiha karjaiból gerinctörő magasságból, de néhány szaltó után puhán ért talajt a lába.
- NARUTO! – kiáltotta Sakura, aki teljes sebességgel futni kezdett az ellenkező irányba, ahol Naruto is volt. AZ Uzumaki fiú szíve megdobbant erre a megszólításra, most hívta őt másodszor a nevén. Kézjeleket formált és még több klónt idézett meg, miközben a Taka többi tagja is felért a hegy csúcsára.
A szörny felállt, érzékelte a körülötte egyre növekvő veszélyt és támadáshoz készült. Lassan fekete gömbök jelentek meg a semmiből, de mielőtt ellőhette volna azokat, a klónok első hulláma becsapódott az aurájába. Sakura már jóval előtte elhajította a katanáját, míg Sasuke felülről küldte az eddigieknél is nagyobb tűzgolyó csapást. Sakura kardja áthasított a lény védelmén és lepattintotta a nyakáról a láncot, mely csörögve hullott a földre, míg a tűz felrobbantotta a sötét gömböket, ezzel teljesen lángba borítva a szörny testét. A visító hang gyorsan fájdalmas emberi üvöltésbe torkollott. Sakura tisztes távolságot tartott a lángoktól, egy közel egyidős vézna srác égő teste tört elő a füstfelhőből. Pontosan felé tartott.
Érezte az égett bőr és megpörkölődött haj undorító szagát, látta a vérző és elenyésző testet közeledni maga felé. Egy pillanatra a nyaklánc felé nézett, a láncszemek vörösen izzottak a lángok miatt. Meg kell szereznie a nyakláncot, mégsem tud egy tapodtat sem mozdulni.
Megremegett egy lélegzetvételnyi időre. Teste nem engedelmeskedett a parancsnak, miszerint vesse magát a lángok közé és szerezze meg bármi áron az ékszert. Üvöltve rohant a fájdalomtól a szörny hordozója, a lángok a felismerhetetlenségig fogják őt égetni. Sakura pontosan tudta milyen érzés, ahogy a csillapíthatatlan éhségű tűznyelvek a tested porcikájából falatoznak. Ki kellene térnie előle, de képtelen volt megmozdulni.
A kétségbeesett lángoló arcot látta csak maga előtt.
Majd a lány torkát velőtrázó sikoly hagyta el...
Na, hamarosan meglesznek azok a fránya emlékek is már :D
