SasuSaku: A feledés homálya

52. fejezet

- ... Tudom, hogy hozzam ki Sasukéból a maximumot! - Sakura hangja magabiztosan csengett, Sasukénak pedig rossz érzése támadt efelől.

Nem akart vele küzdeni. Még élénken emlékezett a velőtrázó sikolyára és saját kétségbeesett próbálkozásaira, hogy minél előbb eltüntesse a lány testéről az Amaterasu sötét lángjait. Igaza volt Sakurának.

Félt. Félt fájdalmat okozni neki. Nem akart újabb sebeket ejteni rajta.

Bátyjára nézett, hátha kisegíti őt a szorult helyzetéből. Hátha észreveszi rajta a nemtetszés jelét, de Itachi csak széttárta a karjait és nem akaródzott rajta segíteni. Rosszallóan pillantott irányába, de ez nem vitte őt előrébb a küzdelem elkerüléséhez.

Sakura előrántotta a Samehadát. A lány tanácsaitól csak eszébe jutott a gyötrelmes edzésük minden sérülésével együtt. Arca grimaszba torzult, hogy újra itt tartottak.

- Nem akarok élet-halál küzdelmet vívni veled - próbálta meg utolsó mentsvárát bevetni Sasuke, de tudta, hogy a küzdés pillanatában milyen szívtelen is a lány. Nem hallgat meg semmiféle könyörgést.

- Pedig fogsz - lendült Sakura felé.

...

Uchiha Sasuke a földön támasztotta meg magát katanájával, testén tucatnyi vágás éktelenkedett, de egy sem volt komolyabb, mely Sakura gyógyító erejét igénybe vette volna. A Haruno egy percig sem kímélte őt, smaragdjai szigorúan vetültek az elpáholt Uchihára.

- Miért fogod vissza magad? - bosszankodott inkább saját magának, amiért nem tudott segíteni, hogy Sasuke átlépje a gátlásait.

Itachi csak csendben figyelte az elmúlt óra történéseit, már jobban értette, miért nem képes Sasuke megvágni Sakurát.
Ő pontosan értette, hisz egy klánból valók, de Sakura ezt nem érthette meg. Még nem.

Az Uchihák vére nem hiába átkozott, rengeteg tragédiát kell átélniük életük során. A gyász és az elvesztés érzése pedig erős képességeket ébresztenek fel bennük, és nem megfelelő kontroll alatt bele is őrülhetnek a hatalomba, illetve a gyenge lelkületűek már a szeretteik elvesztése miatt is képesek önmagukat felemészteni.
Sasuke nem volt gyenge lelkületű, csak még ismeretlen terep számára a lány iránti vonzalma. Az idegen érzés pedig félelemmel töltötte el, hisz nem tudta hogyan kellene kifejeznie valós érzelmeit. Frusztrálta a lány közelsége az pedig még jobban, hogy bántania kellene őt.

Sasuke meg akarta védeni Sakurát, mintsem fájdalmat okozni neki.

Itachi felsóhajtott. Pontosan ezen okok miatt volt képtelen végezni öccsével és gyerekkori szerelmével is. Egy párszor eljátszott a gondolattal, hogy mi lett volna, ha Tobi nem öli meg Izumit.
Lehunyta a szemét, egy pillanatra édes ábrándok villantak elé, de hamar elhessegette az álomképeket.
Felesleges volt áltatnia magát. Izuminak vesznie kellett, hite végleg megrendült volna döntése helyességében, ha a lány az útját állta volna. Már majdnem feladta akkor is, amikor a szüleivel nézett szembe, nem ha még Izumival is neki kellett volna elbánni.

Még hangosabban sóhajtott.

Csak úgy tudnak előrébb jutni, ha magára vállalja a legnagyobb rohadék szerepet.
Újra.

Felállt, nyakát kiroppantotta és magában százszor bocsánatot kért Sakurától.

A lány érzékelte, hogy Itachi felállt, válla felett pillantott vissza rá. Arca először megdöbbenést sugárzott, majd valós félelem ült ki tekintetére.