SasuSaku: A feledés homálya

70. fejezet

Füstölgő romok, parázsló gyér fűcsomók és elviselhetetlen hő. Haruno Sakura edzése az elhagyatott várost még kietlenebbé varázsolta.
Egy félig ledőlt torony árnyékában pihegett, Sasuke a vizes kulacsát nyújtotta felé. A lány gondolkodás nélkül kiitta tartalmát az utolsó cseppig. Megtörölte a szája a szélét, még közel sem volt megelégedve magával.
Folytatnia kell az edzést, hisz csak estig tud gyakorolni utána állnak tovább Hanakoba. Sasukéra nézett, hamvas bőre megégett, és ő maga sem nézhetett ki jobban. Feszülő bőre, mintha két számmal kisebb ruhadarabként kínozta volna őt. Itachi arcán viszont alig fogott valamit a nap, lehet közrejátszott, hogy ő nem mindig volt folyamatosan mellette, hanem időnként el-eltünedezett.

- Nem kell agyonhajszolnod magad! - szólalt meg Sasuke, aki a kulacsát méregette - Hatalmas fejlődést értél el már így is! - biztatta a fiú.

A lánynak kivételesen jól estek a biztatószavak.

- Tartalékold a chakrádat, ez a megfeszített tempó kiégéshez is vezethet - szállt be Itachi.

Sakurát még vitte volna előre az akarata, de inkább hallgatott most a fivérekre.

- Gyere - nyújtotta Sakura a kezét Sasuke arca felé, aki a pillanat tört részéig zavarba jött. Még szerencse, hogy az arca olyan színű mint a homár, így nem is feltűnő az a kósza bőrpír.

Nem tudta mit akar a lány, de aztán a zöld chakra felsejlett a kézfején. Belesimult a lány kinyújtott tenyerébe, égő arcát hűs érzés öntötte el. Miután végzett, Sasuke bőre kreol színű lett, aztán magán is elvégezte a gyógyítást.

- Sokkal jobb! - csapta össze kezeit Sakura - Egy kis pihenő tényleg belefér, addig Sasuke is megcsapolja azt az árva kaktuszt.

Az említett csak a szemeit forgatta erre.

- Add! A tiédet is megtöltöm - Sakura mosolyogva dobta felé az üres bőrtömlőjét.

Itachi eddig a háttérben figyelte a kettejük között lebegő harmóniát, ajkain megjelent egy sunyi mosoly. Tiszta volt a levegő.

Elérkezettnek látta az időt.

- Milyen jóban lettetek hirtelen - jegyezte meg ártatlanul, mire mindketten megrezzentek - Tán történt valami? - Sakurának hátra sem kellett fordulnia, hogy a férfi qí rózsaszín színét lássa. Mintha az aurájában virágok is lebegtek volna.

- Semmi - jött a tipikus nemtörődöm Sasuke válasz.

Itachi jól ismerte az öccsét. Ez a gyors tagadás és a nemtörődöm stílus viszont nem tévesztette meg őt.

- Igaz ez, Sa-ku-ra-chan? - szótagolta el a lány nevét, kíváncsian várta az öccse reakcióját.

Amaz persze belesétált a tökéletesen előkészített csapdába. Sasukét természetesen felbosszantotta, amiért bátyja ilyen közvetlenül szólította meg a lányt.

- Ne hívd őt így! - ugrasztotta ki a nyulat a bokorból Itachi. Sasuke hevessége még Sakurát is meglepte.

Sakura nem tudta mire megy ki Itachi játéka, ezért próbálta minden beszélgetésüket lepörgetni a fejében egy tized másodperc alatt.

Rájött a megfejtésre. Semmi kétsége nem volt efelől.

Még az Akatsuki búvóhelyén folytatták le azt a bizonyos beszélgetést. Engedélyt kért Itachitól a saját boldogságához és most vallomást akar tőle hallani. Bizonyítania kell érzései színtiszta igazát, vallania kell, hogy Itachi megnyugodhasson öccse jövőjét illetően. A férfi nem ágált kettejük esetleges mélyebb kapcsolata ellen, mi több örült is volna, ha ő bekerül a családba. Viszont ő még nem nyilatkozott a Sasuke iránti érzései felől Itachi felé. Mert hát eddig ő maga sem tudta mi forrong benne.