SasuSaku: A feledés homálya

84. fejezet

A háború mi Uchiha Sasuke szívében dúlt szerelme elvesztése miatt csitulni látszott. Sakura élt és virult, mi több a karjaiban tartotta őt. Talán egész nap képes lenne őt ölelni, ha nem lennének zavaró tényezők a szemei előtt.

Ellenségesen meredt Hiroshira, ki most már lassan magához tért a döbbenetből.

Sakura kibontakozott az ölelésből és készen állt szétverni a férfi hátsóját, ki annyi fájdalmat okozott barátainak, szerelmének és neki is. Most először emelte a pillantását Hiroshira. A férfi szinte érezte, hogy a lány a velejéig romlott bensejébe lát.
A főnix különleges képességeként Sakura képes volt az élet lángját látni és a lélek materializálódott alakját is.

Szurony fekete gömb lebegett a férfi mellkasában, mit a bosszú iránti vágy és az éveken át visszafojtott harag töltött ki. A látása viszont nem állt meg ennyinél.
A régmúlt emlékei áramlottak belé.

- Rabszolga voltál - szólalt meg csendesen Sakura. Hiroshi kővé meredt a múlt felemlegetése miatt - A shinobik szemet vetettek arra a földre, ahol a törzsed élt. Akik ellenálltak azokat lemészárolták, a többieket eladták... - A képek felgyorsultak előtte, ahogy a férfi szívverése is - A bosszú éltetett téged, az évek megedzettek a munkatáborban. A qí használatod páratlan volt...sikerült megszöknöd és a többi törzsfő segítségét remélted, kik segítened bosszúd végrehajtásában. - Hiroshi dühösen felkiáltott.

- ELÉG! - ordította.

- Azonban hideg közöny fogadott téged és évek múlva megtudtad az igazságot. A törzsfők rendelték el a törzsed halálát. Ők fogadták fel a shinobikat...

- AZT MONDTAM ELÉG! - húzta ki kardját idegesen az oldalából, melynek nyomán egyből megindult a vére. A katanával egyből Sakura felé száguldott.

- A munkatáborban hallottad a legendát. A Haruno klán szülőföldjén és egyben sírhalmán - libbent hátra Sakura - Voltak, akik még emlékeztek, de nem tartották többnek egy gyermekmesénél. Azonban a legenda igaz. A világot meg fogom tisztítani, de nem a te elképzelésed szerint. - Sakura csapott egyet a szárnyával, mi földre kényszerítette Hiroshit.

- Azok a lángok engem illetnek! - Oldalából megállíthatatlanul folyt a vére - A világnak meg kell ismernie a fájdalmat! Száműzöm a velejéig rossz és gyenge embereket a világból!

Sakura fáradtan lehunyta a szemeit, a smaragdok helyét izzó rubinok vették át. A főnix személyesen akart kapcsolatba lépni a végítélet előtt álló emberrel.
Tudnia kell, hogy van-e számára remény. Ő mindig megadta az esélyt az ellenségnek, hogy bizonyítsa a fejlődésének akarását. Az emberek képesek a fejlődésre és változásra.
Azonban elég sokan nem voltak képesek belátni a hibájukat a halál kapujában, amit a főnix a saját kudarcaként élt meg. Az emberek ujjongtak, mikor egy világot fenyegető veszély hárult el, ő viszont gyászolt, mert nem tudott minden életet megmenteni. Ezt viszont csak a kiválasztottak tudták.

A főnix túl sok tragikus sorssal találkozott már eddigi életei során.

- Egy hőssé akartál válni, de egy szörnyeteg szintjére süllyedtél - Hangja érettebbnek és bölcsebbnek hatott. A változást mindenki kiszúrta - Ártatlan gyermekeket égettél meg és kényszerítettél gyilkolásra. A bosszúvágyad nem jogosíthatott volna fel erre a szörnyűséges tettre! - vádolta meg dühösen.

- Senki nem állt mellém önszántából, így nekem kellett olyanokat képeznem, akik az ügyemért harcolnak!

- Majd eltetted láb alól, kik rájöttek a terveidre vagy túl sokat kérdezősködtek. Megölted azokat a gyerekeket kiket te neveltél fel, mikor azok már önálló tudatra ébredtek és megkérdőjelezték a világnézeted. - A főnix a megbánás legkisebb jelét kutatta a férfi arcán, de az egy csepp érzelmet nem tükrözött. Rezzenéstelenül tűrte a vádakat.