SasuSaku: A feledés homálya

30. fejezet

Sai erősebben szorított a fegyvere markolatára, érzelemmentes arca eltorzult egy pillanatra az átfutó érzelmektől. Az előtte álló szörnyeteg felelős szeretett bátyja haláláért és megfogadta, hogy bosszút fog állni Shinért az első adandó alkalommal.

A várva-várt esély végre itt hever a lábai előtt.

- Gyűlölsz? - kérdezte Sakura egy pökhendi mosollyal az arcán, mely Sait még jobban felbosszantotta.

- Elárultad őt - sziszegte az arcába. A lány egy beletörődött mozdulattal ingatta meg a fejét.

- Parancsot teljesítettem. Shinnel edzőtársak voltunk a kiképzésem alatt - Sai rá nem jellemző hevességgel szakította félbe Sakurát.

- Szeretett téged! - kiabálta önkívületi állapotba jutva.

- Ez okozta a vesztét - reagálta le ennyivel a rózsaszín - Pontosan tudnod kellene, mivel is jár érezni ezen az érzéketlen helyen - oktatta ki fintorogva - Okosabbnak tartottalak. Át kellett volna látnod Danzou valódi tervein - folytatta tovább a leereszkedő magyarázatot.

Sai feszülten várta a folytatást. Türtőztette indulatait, hisz frusztrálta ha a mesterét ilyen hangnemben vette valaki a szájára. Danzou-sama befogadta őket és ételt adott az árva fivérpárnak, míg ők ezt úgy próbálták meghálálni, hogy a férfi hasznára lettek. Csatlakoztak a Gyökérhez és embertelen körülményű kiképzések sora vette kezdetét. Nem adták fel, hisz tehetségesek voltak mindketten, Danzou pedig potenciált látott mindkét fiúban, egészen míg a rózsaszínhajú cafka meg nem jelent az életükben.

Amióta Shin meghalt, Sai még több energiát fektetett az edzésekbe, hogy eltávolítsa élete megrontóját és életével szolgálja mesterét.

- Tényleg azt hiszed, hogy önszántamból öltem meg Shint? Parancsot teljesítettem - felelte szánakozva Sakura - Danzou kegyeiből azonnal kiesett Shin, amint felfedezte gyengéd érzelmeit irántam. Téged pedig kezdetektől az orrodnál fogva vezet. Az irántam érzett gyűlöletedet használja ki mestered és azonnal hátrahagyott téged, mint egy darab húst az üldöző ordasoknak, csakhogy mentse a bőrét.

Sai egy pillanatra megfagyott, kis híján el is hitte amit a lány mondott. Nem. Az nem lehetséges, hogy Danzou kihasználta őt, hisz a férfi istápolta őket és támogatta, amikor a bátyja odaveszett. Nem lehetett az egész hazugság!
Az egyedüli valótlanság egyedül az, amit Sakura állít!

A fiatal lány látta, hogy nem sikerült meggyőznie a sápadt arcút az igazáról, azonban tett még egy kísérletet, hogy elkerülje a felesleges harcot és mehessen segíteni Sasukénak.

- Danzou rendelte el Shin halálát. Bátyád feláldozta magát értem és érted is. Azonban a halála hiábavaló volt. Egyikünket se tudta ezzel megmenteni - Sai fogcsikorgatva kiabált rá.

- Hallgass! - Sakura felkészítette magát a másodperceken belül kirobbanó küzdelemhez. Ő megtett minden telhetőt, ha Sai ennyire ragaszkodik a halálhoz, hamarosan viszont láthatja szeretett fivérét - Miattad halt meg! - sziszegte mielőtt támadást kezdeményezett volna.

Sakura épphogy csak ki tudott térni, maga is meglepődött a viselkedésén. A mindig is visszahúzódó fiú haragos kikelése és a veszteség fájdalmától tompán fénylő szemei valami furcsa és ismeretlen érzést támasztott fel lelke hamvaiból.

Bűntudatot?

Nem azon már rég túl van. A számtalan élet kioltása eddig nem indított meg benne semmit, de hála makacs csapattársainak újra érzi e felesleges érzelmet. Könnyen átlépett Shin halálán, hisz egyedül csak magának köszönhette a baljós sorsát. Ő csak parancsot teljesített... legalábbis ezzel győzködte a hidegvérű realista énje.
Egy apró hang a fejében először csak zavaró suttogás volt, majd úgy erősödött fel önvádaskodó ordítássá.
A te rothadó lelkeden szárad Shin vére is! Nem Danzou végzett vele, ő csak elindított egy lavinát. Te magad voltál, ki eloltotta a fiú lángját.