SasuSaku: A feledés homálya

86. fejezet

Tsunade a felemelkedett pillanatban odasétált egykori tanítványához. Valós emlékei nincsenek róla, csak a lány naplójából ismeri a múlt kitörölt részleteit és persze Danzou feljegyzéseiből. Sakura ráemelte a tekintetét és a pillanatnyi beálló csendnek súlya volt, mely mindkettejük vállát erősen nyomta.

- Tsunade-sama... - suttogta a lány annak, kit egykoron második anyjának tekintett. Ráharapott ajkaira, hisz ezernyi szó szerette volna elhagyni azt, de hang mégsem jött ki a torkán - A feljegyzések... a küldetésről... - ejtette ki lassan, a gondolatai még elég zavarosak voltak - Itachi ártatlan, küldetést teljesített - vette védelmébe az idősebb Uchihát.

Tsunade pislantott párat, mindenre számított csak éppen a három évvel ezelőtti küldetés felhozatalára nem.

- A fenébe is a küldetéssel! - ívelte át a közöttük levő távolságot és megölelte a lányt - Mindenről tudok már - rázkódtak meg a nő vállai. Sakura tüdejéből kiszorult a levegő, el is felejtette milyen csontropogtató ölelésben tudja részesíteni Tsunade - Nem voltam ott mikor a legnagyobb szükséged lett volna rám. Őszintén sajnálom!

A lány megenyhült és viszonozta a nő ölelését.

- Már minden rendben. A rémálomnak vége - húzódott el.

- Mindent elintézek a hazatérésetekkel kapcsolatban - nézett végig a megmentő csapaton egyként. A lány szíve beleremegett az otthon gondolatára.

A szülei nem emlékeznek rá, viszont amilyen szeretettel fogadták őt a többiek, egész biztos hamar minden a régi kerékvágásban működne tovább. Ott tudná folytatni az életét, ahonnan erőszakkal kiszakították és jelen tudna lenni testvére életében is.
Sasukéék is visszatérhetnének a faluba, most hogy már Itachi múltjáról lehullott a fátyol. A Hetes csapat újra együtt mehetne küldetésekre, minden olyan lenne mint régen. Sakura hirtelen azt hitte álmodik, de a valóság és egy boldog jövő képe ott kopogtatott az orra előtt.
Tsunade sosem tesz felelőtlen ígéreteket, a konohai fiatalokért akár még magával a világgal is szembe menne.

Sakura hátrasandított az egykori bérgyilkosokra és gyerekekre egyaránt.

- Konoha falai között ők is otthonra lelnek - felelte kedvesen a nő, ahogy követte egykori tanítványa tekintetét.

Sakura őszintén vágyott a hazatérésre, egy pillanatra összekulcsolódott Sasukéval is a tekintete. A magabiztos tekintete azt sugallta, hogy fogadja el az ajánlatot.
A szervezet tagjai követnék őt bárhova is menne a világba. Meg tudná nekik mutatni, hogy milyen is egy igazi otthon és milyen egy normális élet.

Már szólásra nyitotta ajkait, amikor a konohaiak hátsó sorában örömködve kiáltottak fel.

Naruto magához tért.

Sakura szíve nagyot dobbant és sietős léptekkel elébe ment barátjának. Ő miatta került ebbe a szörnyűséges helyzetbe, viszont kimentette Hiroshi karmai közül. Bocsánatot kér az árulásáért és mindent meg fog tenni, hogy a jövőben igaz barátként bánjon vele. Narutot ismerve, úgy gondolta majd ki fog ugrani a bőréből a hazatérésének hírére.

A szőke fiú kábán pillantott körbe, majd szemei megakadtak a rózsaszín hajú lány sziluettjén. A többiek körbeállták őket és csendben figyelték az érzelmes találkozó pillanatát. Naruto volt egyedül tisztában Sakura létezésével és minden követ megmozgatott, hogy hazahozza az elfeledett lányt. Most már végre újra együtt lehet a Hetes csapat.

- Naruto - szólította meg gyengéden Sakura, kezét nyújtotta az ülő fiú felé. Az Uzumaki pillantása lassan lecsúszott a kinyújtott tenyerére.