SasuSaku: A feledés homálya

29. fejezet

Lassan nyitotta ki ébenfekete szemeit, melyek megdöbbenve meredtek a békésen szuszogó Haruno arcára. Álomnak gondolta, de túlságosan is valóságosnak tűnt minden. Ahogy realizálta, hogy a lány ölében hajtotta álomra fejét arca rögtön pipacsvörös színbe váltott.

Vajon Sakura tud erről és szándékosan hagyott engem ebben a pozícióban vagy neki is meglepetés lesz a közelségem? - elmélkedett magában Sasuke.

Sokat nem tudott morfondírozni rajta, hisz a smaragdok álmosan pillantottak le rá.

- Ébren vagy - pattant ki egyből a szeme, de nem tudta Sasuke eldönteni, hogy kérdésnek vagy kijelentésnek szánta-e az előbbit.

- Fél perce ébredtem - felelte, de fejét még mindig a lány combján pihentette.

- Ideje lenne indulnunk - Sakura félrekapta a tekintetét, Sasuke fájó szívvel ugyan, de felkelt. A hirtelen mozdulattól felszisszent.

A tegnapi sérüléseit még nem gyógyította be Sakura.

- Mutasd! - a lány érzelemmentes tekintete megváltozott, a bensejét marcangolni kezdte egy keresetlen érzés.

Hiába bérgyilkos, mélyen legbelül orvos is volt, ki megfeledkezett kötelességéről.

Bűntudatot érzett amiért elmulasztott gondoskodni az Uchiha sérüléseiről. Ujjai Sasuke ingére feszültek és már a hasáig felhúzta az anyagot amikor észbe kapott. Ezt a mozdulatot talán mégsem neki kellene végbevinnie, zavara kiült az arcára. Azonban innen már nem volt visszaút. Egy pillanatnyi habozás után csak lefejtette róla az anyagot, Sasuke pedig készségesen segített megkönnyíteni a dolgát. Nemcsak Sakura jött zavarba, hanem a vele szemben álló is. Ő maga sem értette miért ver szaporábban a szíve, pedig a lány már egy párszor helyrerakta a sérüléseit.

Sakura kezében felsejlett az ismerős zöld chakra, tenyere a fiú bordaívére simult. Az érintés nyomán jóleső melegség öntötte el Sasukét, mely a bensejét is kitöltötte. Igyekezett minden pillanatát kiélvezni és csak az előtte állóra koncentrálni.
Mégis mivel volt másabb ez a gyógyítás mint a többi?

Sakura végre nem fapofával kezelte sérüléseit, hanem arcára kiülő érzelmekkel, - hacsak egy pillanatra is - de halvány pír kúszott.

Sakura gondolatban szidta magát, amiért ilyen közvetlen volt a fiúval, hisz tegnap kemény elhatározásra jutott. Nem engedheti le a védelmét az Uchiha közelében, nem követhet el több hibát. A küldetést csak akkor tudja véghez vinni, ha továbbra is a megszokott módszereihez folyamodik.

Hidegvér és érzelemmentesség. Minden más érzelem felesleges, mi több akadályozó tényezője a küldetés sikerességének.

Sakura a szokásos hallgatagságával gyógyította tovább a sérüléseket. Pár perc alatt minden csontot beforrasztott, tucatnyi vágást öltött össze és jó pár lila foltot tüntetett el Sasuke testéről. Amint végzett ellépett mellőle, majd zsákját a hátára vetve indult előre.

- Meddig tervezel ott ácsorogni? - vetette a kérdést hozzá hátra sem pillantva.

Sasuke felvette az ingét a földről és magára öltötte a gyűrt darabot. Felkapta ő is cuccát és eldöntötte, hogy nem veszi fel a lány gúnyos megjegyzéseit. Türelmes lesz. Mellé érve az egy fejjel alacsonyabb rózsaszín hajúra siklatta tekintetét.

- Köszönöm! - ahogy kimondta, már fel is ugrott a fák lombja közé és Konoha felé vette az irányt. A döbbent lány nagy szemeket meresztett utána, majd megrázta a fejét.

Hidegvér - ismételte magában.

Hangtalanul ugrott fel ő is lombkoronák magasságába, hamar utolérte Uchiha Sasukét.