SasuSaku: A feledés homálya

92. fejezet

Sakura:

- Itt fogunk lakni? - kérdezte a csalódottságát cseppet sem rejtő négyéves kisfiú.

Sakura körülnézett a hamuval borított tar pusztán. A folyó medre cserepesre volt repedezve, és árnyékot is csak akkor fognak látni, ha reggel felkel a nap a hegy mögül. Vadászni is csak a kopár hegyen fognak tudni, ha tényleg itt maradnak.
Már pedig más választásuk nem volt. Ha elhagyják ezt a helyet, akkor állandóan ki lennének téve a Yowashik portyáinak. Nem mintha Sakura és csapata nem tudná megvédeni magukat, de a lány kerülni akarta az összetűzéseket, amíg jobban meg nem erősödnek. Alig egy maroknyi harcképes embere van, több ezer fős klánokkal nem szállhat szembe ilyen erőviszonyokkal.

- Egy virágzó nemzetet fogunk itt létrehozni - felelte Sakura - Csak időre van szüksége a helynek.

Sakura kiosztotta a parancsokat és tudta, hogy az ő legfontosabb feladatai között most a vízkeresés lesz az elsődleges. Víz nélkül nem lehet virágzó földet varázsolni a kietlen tájból. A tűz mint megszokott jóbarát sietett a segítségére. Szárnyak formálódtak a lány hátán és a magasból tekintett körbe. Tekintete a kanyargó folyómeder útvonalát követte, egészen addig míg egy ponttá nem zsugorodott a kiszáradt folyóárok.

Nem természetes kiszáradásról volt szó, hisz az éghajlat pont megfelelő volt a széles medrű folyó létezéséhez. Valaki szánt szándékkal zárhatta el a torkolatot.
Sakura felidézte a térkép részleteit, ami a törzsfő oldalán hevert. Elég volt egy pillantást vetnie rá, hogy memorizálja az egész hely földrajzi adottságait. Emlékezett rá, hogy a Kék-folyó torkolata az bizony a Qhizukik földjén fekszik már. Muszáj lesz odarepülnie, viszont ahhoz három napig folyamatosan repülnie kell.
Nem szívesen hagyná majdnem egy hétre egyedül a csapatát, viszont valahogy muszáj lesz vizet teremtenie.

"Megvédem őket" - szólalt meg hirtelen a Főnix. Sakura leereszkedett a földre, hogy meghallgassa a Főnix tervét - "Egy test viszont két lélek vagyunk. Erőmmel képes vagyok fizikai formát is felvenni."

Sakura melegséget kezdett érezni az egész mellkasában, majd egy ponton egyre forróbbá vált. A lány azt hitte a szívét olvasztja meg az ősi lény a fizikai alak formálásához, de szerencsére nem erről volt szó.
Tűzcsóva pattant ki a lány mellkasából, mire hátrahőkölt a pillanatnyi meglepettségtől. Most már tudta milyen érzés ha egy darabot tényleg kivágnak a bensejéből.

A hamu porában pedig ott feküdt egy fióka, ki nem volt nagyobb a lány tenyerénél és tollai elég fakón égtek.  Sakura gondolkodás nélkül a kezébe vette és tűzzel ölelte magát körül. A madár tollai megteltek élettel.

"A lelkem továbbra is a te testedben van, viszont ennek a bábnak a segítségével érzékelni tudom a bajt. Ez a formám arra elegendő, hogy pajzsot emeljek köréjük, ha megtámadnak akkor át tudom csoportosítani az erőmet, viszont akkor a te képességeid fognak csorbát szenvedni "

"Ez eléggé hasonlít az árnyékklón jutsuhoz" - jegyezte meg Sakura, a Főnix pedig egyetértett vele.

Sakura megosztotta a tervét a többiekkel és bemutatta az új őrzőjüket távolléte alatt. A gyermekek azonnal meg akarták őt érinteni, viszont a fióka gyorsan felröppent Sakura vállára.

- A tűz nem játék! - fegyelmezte a kicsiket - Nekem elég speciális kapcsolatom van a tűzzel, ezért nem éget meg - magyarázta nekik.

A madár felröppent a magasba és tekintetével egészen addig követte Sakurát, míg el nem nyelte a horizont. Ragyogó szemeiben Sakura napként tündökölt.
Az éremnek viszont két oldala van. Ahol nap van, ott létezik a hold is.