Haruno Sakura létezését mintha kitörölték volna Konoha lakóinak az emlékezetéből. Uzumaki Naruto három év után hazatért az edzéséről, egyedül csak ő emlékszik a lányra. Hiába bizonygatja az igazát a barátainak, a többiek őrültnek titulálják őt.
Eg...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Miben sántikáltok? – dobolt idegesen Sakura az ujjaival a felkarján. Napról napra furcsábban viselkedtek a fiúk, mintha megegyeztek volna, hogy addig nem ölik meg egymást míg...
Míg?
A közös megállapodás okát szerette volna kideríteni, de Sakura sejtette, hogy valószínűleg köze van hozzá. A szőkét ismerve biztos vissza akarná őt vinni akarata ellenére Konohába, ami elviekben az otthona. Naruto nem értette meg, hogy számára nem létező fogalom az otthon. Nincs családja, nincsenek barátai, csak a saját erejére támaszkodhat, és egyedül a küldetés sikeressége számít. A múltjával kapcsolatban csak a homályba veszett emléke foglalkoztatta, amit nem szabadott volna elfelednie.
Az utóbbi napokban éles fejfájás kínozta, ami pár perc alatt el szokott múlni. Átkozta az Uchihát, amiért genjutsuba ejtette őt, hisz azóta voltak jelen a gyötrő fejfájásai.
Sakura a halántékát masszírozta, miközben a szőke hevesen magyarázni kezdett, de csendre intette őt. Nem érdekelte jelenleg a kifogás, csak azt akarta, hogy elmúljon a hasogató fájdalom. Mintha kalapáccsal ütötték volna folyamatosan a fejét, elméjét pedig szét akarta szakítani a kín. A homály köde egy pillanatra felszállt és egy nevet suttogott a visszhang. Nem értette kristálytisztán, próbálta újra a hangokat kikényszeríteni az elméjéből, de az néma maradt.
Bezártak előtte egy ajtót, a fejfájás pedig egy csapásra megszűnt.
Idaki? – próbálta magában felidézni Sakura a nevet, de hiába próbálta csak a súlyos csend fogadta.
- Pihenned kellene! – vetette oda neki Sasuke, majd elfordította a tekintetét róla és a tüzet kezdte bámulni.
- Ne mondd meg mit tegyek! – feleselt vissza Sakura.
- Sakura-ch... - szólalt volna meg Naruto, de Sakura villámló és gyors halált ígérő smaragdjai miatt inkább csendben maradt. A csapat vezetője megindult a sátor felé, de Naruto hangja megállásra kényszerítette.
- Amúgy Sakura-chan, tudtad, hogy ennek a lököttnek van egy bátyja? – Sakura megforgatta a szemeit, egy pletykás vénasszony veszett el a fiúban és már bánta, hogy levette róla a ragasztószalagot. Nem érdekelte az Uchiha bátyja, de a szőke folytatta tovább – Úgy hívják, hogy Uchiha Itachi.
Sakura azonnal hátrafordult, de nem azért, mert ezt a nevet hallotta az elméjében, hanem mert Sasukét hideg és gyilkos aura lengte körül. Sok sötét aurával találkozott az életében, de eddig ez volt a legszörnyűbb, a háta is borsódzott tőle, mivel pontosan ismerte ezt a hideget.
Az Uchiha bosszúszomja minden ellenfelét felülmúlta.
Vajon mit tett Uchiha Itachi, hogy ilyen reakciót vált ki az öccséből?
A lány ízlelgette a nevet aztán bevillant a bingó könyv, mely a világ legveszélyesebb bűnözőit tartalmazza és Uchiha Itachi igen előkelő helyen szerepel. Szép kis summát kapna érte, ha levadászná őt... talán megkéri a mesterét, hadd intézze el ezt a munkát.
- Uchiha Itachi, igaz? – Ahogy Sakura kiejtette a nevet, szinte biztos volt benne, hogy ezt a nevet vélte hallani a homályból. Próbálta felidézni a bingó könyv tartalmát – Lemészárolta a klánját, de fél munkát végzett csak – tekintett Sakura Sasukéra.
Az Uchiha kisugárzásánál csak a bosszúszomjas tekintete volt ijesztőbb. Sakurának összeállt a kép. A kisebbik testvér meg akarja bosszulni klánja halálát, ezért hagyta el a falut, hogy erőssé válhasson Orochimaru szárnyai alatt. Jelenlegi tudása szerint Itachi most az Akatsuki nevezetű bűnözőszervezet tagja, társa a Samehadát forgató Kisame. Sakura magában sötéten elmosolyodott. Szívesen összemérné velük az erejét, ráadásul hátha ez az Itachi előrébb vinné őt az emlékeinek felkutatásában.
Ne felejtsd el! Ne felejtsd el! – kiáltotta a fiatalkori énje a parancsot, ami a mostani Sakurát egyre jobban frusztrálta. Nem tudott rájönni, hogy Itachinak mégis mi köze lehet az elfeledett emlékéhez. Amint sikeresen letudta a vérbörtönös misszióját, a mesterhez fog fordulni, hogy elvállalja a fejvadászatot. Kedvence révén biztos meg fogja neki engedni.
- Nem érdekel mi történt a múltban veletek! Uralkodjatok az érzéseiteken és csak a küldetésre koncentráljatok! - utasította a két fiút Sakura. Hasonlóképp cselekszik ő is. Eltemeti mélyen magában ezt a fontos információt és hidegen hagyja a kétségbeesett utasítás, hogy ne feledje el őt!
Most a küldetésre kell koncentrálnia, utána jöhetnek az emésztő gondolatok.
- Készüljetek, indulunk! – Karinék álmosan megjelentek a tábor körül, gyorsan lebontották a sátrakat és útnak is indultak.
Sasuke ma a szokásosnál is morcosabb – jegyezte meg magában Karin – Majd én felvidítom! – néhány villámlépéssel utolérte őt, de a fiú nem értékelte annyira a társaságát. Nem figyelt a lány erőltetett szövegelésére, végig Sakura és Naruto hátát bámulta, ami nagyon felidegesítette.
Már megint ő kullog a hátuk mögött. Még mindig van hova fejlődnie!
Gyorsított léptein és Sakura jobbjára érkezett, a lány pedig fáradtan emelte rá smaragdjait. Alig várta, hogy megszabaduljon ezektől a bosszantó legyektől, habár a szőke naivitásán mindig nevetnie kellett. Ha a mestere életben hagyja őt, akkor tényleg erősen elgondolkozik, hogy megtartja az udvarában. A pár percnyi önfeledt nevetésért még a fiú idegesítő hangját is képes elviselni. Ennyi szórakozás neki is kijár.
- Mi van Uchiha, nem bírsz a nőddel, hogy bontod a formációnkat? – kérdezte somolyogva.
- Még mindig nem a nőm! – felelte fojtottan Sasuke – Inkább az érdekelne mit tud a nyaklánc, amiért a vérbörtönben őrzik? – vágta ki magát.
Sakura egy percig méregette az Uchihát, végül úgy döntött elárulja neki. A karján sem jelent meg a szem, mely mestere akarata ellenére szolgálna, így megosztja az információt.
- Emlékszel a bártulajdonosra, akit megöltem? – Naruto felkapta a fejét erre, de nem szólalt meg, feszülten figyelt – A mesteremnek kellett volna leszállítania a nyakláncot, de ő inkább elcserélte a vérbörtönben rengeteg pénzért, többért, mint amit a mesterem kínált neki. Az ékszer még a legveszélyesebb bűnözőket is kezes bárányokká tudja varázsolni. Még egy fenevadat is irányítani lehet vele – magyarázta Sakura elégedetten.
Sasuke hümmögött, majd Sakura a fák ágaira vezette tekintetét, de nem kerülte el, hogy Sasuke és Naruto lopva pillantottak egymásra. A fiúkban most már tisztázódott, hogy miért is kell annyira a titokzatos mesternek a nyaklánc és Naruto.
„Még egy fenevadat is irányítani lehet vele."
A kyuubi erejét is a maga uralma alá tudja hajtani.
- Megérkeztünk! – kiáltotta hátra Sakura, ahogy fák sűrűjéből egy sziklás szirthez ért. Alattuk a morajló tenger vad hullámokat vetett, amit a viharos szél csak egyre jobban felkorbácsolt. Fény villant, és mély morajlás hallatszódott a távolból.
Vihar készülődött. Az anyatermészet az ő oldalukra állt.
A háborgó tengeren észrevétlenül meg tudják közelíteni a szigetet, ahol a vérbörtön feküdt.
- Készen álltok? – kérdezte vigyorogva Sakura – Aki lemarad az vessen magára, nem fogok érte visszafordulni!
Sakura leugrott a szikláról, a többiek pedig követték őt.
Gomen a sok késésért, még egy részt megpróbálok a héten megírni :)
