SasuSaku: A feledés homálya

83. fejezet

Szaggatott lélegzetvétel és lüktető ér.

A falánk lángok mögött ott állt ő, ki a szeretett lány vesztét okozta. A férfi fanatikusan kereste a lángok között mit már évtizedek óta hajszolt.  A tűz viszont ugyanolyan közönséges intenzitással égett tovább, mint pár perccel ezelőtt. Semmi szent és halhatatlan nem volt benne.

Valami viszont hevesebben lángolt az Uchihák szemeiben még a mellettük izzó tűzoszlopnál is.

A bosszúvágy.

A Susanoo vörös páncélja azonnal megjelent Itachi körül és egy csapással mérföldekkel arrébb lökte Hiroshit. Sasuke átokpecsétje felizzott a nyakán és a jelek kígyózva vonták be a testét. Bőrét szürkés kéreg vonta be, a démonkarmokra emlékeztető szárnyai feltépték hátán a felsőjét. Megnőtt haja lebegett az őt körülölelő halálos aurában.

Itachi nem tervezte megállítani az öccsét. Ki kell minden haragot adnia magából, hogy lelke megnyugvásra találjon.

És ő sem tervezi visszafogni magát...

...

Szaggatott lélegzetvétel és lüktető ér. A mohó lángok ropogása szinte kellemes zajjá csitult egy személy számára a pokol gyomrában. 

Az égig érő tűzoszlop felső harmadából egy nagyobb lángcsóva vált ki és haladt sebesen a föld felé. A tűzgolyó a konohai csapat előtt csapódott be a földbe, lélegzet visszafojtva várták, hogy mi fog most történni.
Emberi jelenlétet éreztek a tűzgolyó belsejéből.

Tsunade gyógyító kezei megremegtek, ahogy megérezte az ismerős jelenlétet. Kazuki arcán a döbbenet és a földöntúli öröm keveredett egymással, a torkán ormótlan hang tört fel. Egyszerre akart ezernyi hálát adni és elnémulni a pillanat hevében.
A tűzgolyó szétnyílt, és a belsejéből feltűnt Sakura alakja és három másiké, kiket védelmezően tartott karjai között. A lángokat visszahúzta a háta mögé, és az emberek csak most ismerték fel, hogy a lánynak szárnyai vannak.

Kankuro tudta, hogy egy csodára van szüksége az életben maradásukhoz, de ekkorában még ő sem reménykedett. Ruhájuk kissé megégett, de bőrükön nyoma sem volt égési sérüléseknek.

- Megmentettél - sóhajtotta megkönnyebbülten Kankuro, ki pár perccel ezelőtt felkészült már a legrosszabbra.

Sakura biccentett és elengedte a homokrejtekit. A gyermekek szintén sértetlenek voltak a karjai között. Ahogy eltávolodott tőle Kankuro akkor vette észre, hogy a tűz az ő öltözékét sem kímélte. Felsője többet mutatott, mint takart, így inkább letépte magáról a maradék anyagot. A mellkasához használt kötésnek viszont csodával határos módon semmi baja nem volt. A hosszú nadrágjából sikerült egy térd feletti darabot csinálnia.

Határozottan el kellene valami tűzálló ruhadarab - fanyalgott magában egy sort. Nem akart meztelenül csatába vonulni Hiroshi ellen.

Sakura megmozgatta a törött karját, ami most már kiváló egészségnek örvendett. A karjáról eltűntek a múlt hegei, még az alkarjába ültetett szem is hamuvá vált. A hegek helyett viszont egész testes tetoválást kapott, aminek központi eleme a karján helyezkedett el. A főnix alakja egész alkarján tekergett, míg a teste többi részét a főnix faroktollai borították be. Az egész mintázat, mintha életre kelve a tűz vöröses narancssárgás színeiben kanyargott volna a bőrén. Sakura a kezét a főnixre téve érezte lüktetést és a forróságot.
A mögötte rejlő hatalomról nem is beszélve.

Miután szemügyre vette magát a lány, tekintete a parázsló fűcsomókra esett. Itachi szavai értelmet nyertek, hisz a tűz tényleg egyszerre jelentette az életet és halált. Érezte a talpa alatt, hogy a qí semmissé válik, viszont érezte a lángok erejét erősödni. Kényes az egyensúly a teremtés és a pusztítás között, viszont neki ezt meg kell találni.