SasuSaku: A feledés homálya

67. fejezet

Haruno Sakura pontosan tudta milyen a pokol lángjaiban égni. A sivatagi környezet pedig nem sokban különbözött a pokolban tapasztaltaktól.
Az izzó testét hűvös anyaggal bugyolálták körbe, és érezte, hogy ajkait egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el. Szájába sós íz vegyült, ezzel egyidejűleg megfáradt izmaiba új energia költözött, a sejtjei is regenerálódásnak indultak.

Mi történt? - tette fel magában  kérdést, majd tudata legmélyéről próbálta rá előhalászni a választ.

Az utolsó emléke, hogy szem elől tévesztette az oázist, aztán teljes sötétség. Ahogy ráébredt a helyzetére, úgy tért vissza a valóságba. Szeme kipattant és az első dolog amit látott az a rongyos ponyva volt.

- Most már rendben lesz - hallotta távolabbról Karin hangját és még pont elcsípte, ahogy kilépett a sátorból.

Megmoccant és ekkor érzékelte, hogy a vizes szövet alatt teljesen meztelen a teste. A kábaság lassan eltűnt a tudatáról és érzékei azonnal élessé váltak, ahogy realizálta, hogy bizony nincs egyedül a sátorban.
Pont annak a személynek a chakráját érzékelte maga mellől, akit nem akart most ebben a percben itt látni. Sohasem akarta, hogy Uchiha Sasuke lássa így.

Gyengén és megtörten.

Mereven nézett felfelé, de nem akarta a fejét oldalra fordítani. Nem akart szembesülni a következményekkel.

- Felébredtél - jött a tényszerű megállapítás az Uchiha felől.

- Ahh - sóhajtotta kényszeredetten a rózsaszín.

- Hőgutát kaptál - folytatta tovább Sasuke - Karin segített helyrerakni - Sakurától csak egy újabb hümmögésre futotta.

Csak kerülgették a forró kását viszont a lány jobb szeretett volna túlesni a kínos beszélgetésen.

- Láttad - vett végül erőt magán Sakura és szeretett volna még apróbbra összekucorodni a lepel alatt. Mintha azzal meg nem történtté tudná tenni a megtörténtet.

- Igen - adta a szűkszavú feleletet Sasuke, nem is tudta, hogy mit is mondhatna a lánynak. Nem sajnálatot és szánalmat várt felőle, illetve nem is felelőtlen ígéreteket.

Olyan szavakra volt szüksége, mely erőt és bizalmat adnak neki. Ő viszont ezek megformálásában sosem volt jó.

Akaratlanul is eszébe jutott Naruto, aki mindig tudta mit kell mondani az ilyen helyzetekben.

- Amikor rajtam van az a ruha - bökött Sakura a fekete, zárt ruhái felé - Akkor legyőzhetetlennek érzem magam. Amikor leveszem akkor ezek a hegek emlékeztetnek rá, hogy igenis sebezhető vagyok. - Egy pillanatnyi szünetet tartott, míg megformázta a gondolatait - Nem akartam... - csuklott el a hangja.

- Nem akartál gyengének tűnni - vonta le a következtetést helyette az Uchiha.

Kimérten bólintott Sakura. A csend mi beállt közéjük nem volt feszültséggel teli.

- Tudod Sakura... - kezdett bele megfontoltan Sasuke - A lányt, kit én ismerek nem a ruha tette erőssé, hanem a szíve és az akarata. Makacsul ragaszkodott elveihez, illetve az élethez ezért volt képes túlélni azokat a szörnyűségeket, miket át kellett élnie. Az a lány hitt. Voltak idők, mikor elveszett a sötétség bugyraiban, de újra rátalált a fényre. Újra képessé vált hinni és személyisége a körülötte levőket is magával ragadja. Nem számít, hogy néz ki, hisz a hegek nem a gyengeségének jelei, hanem sokkal inkább a makacs életösztöneinek bizonyítékai.- Sakura szíve nagyokat dobbant a fiú őszinte gondolatait hallva, de nem merte átadni magát az örömnek, mit az Uchiha szavai okoztak. 

Nem reménykedhetett, hisz a kétely még ott volt a szívében.

Karját óvatosan előhúzta a takaró rejtekéből és felült az ágyon. A vizes lepedőt egyik kezével szorosan maga előtt tartotta, míg a másikat ölébe ejtve vizsgálta. Minden hegnek megvolt a maga története.

Oldalról vetett egy pillantást Sasukére, hogy lássa milyen reakciót vált ki belőle a sebhelyek látványa. Az Uchiha a karját nézte, majd a lány arcára kezdett fókuszálni.

Sakura szája széle megremegett. Fel kell tennie azt a kérdést, mely aggasztotta őt mostanában.

- Képes lennél ezek után is nőként rám tekinteni? - tette fel remegő szívvel a kérdést és Sakura arra a hosszú hegre meredt a karján, ami mögött a szem húzódott. Nem mert a fiú arcára nézni.

Félt, hogy összetörné az arcára kiülő undor.

Sasuke fejében kattant egyet az a bizonyos kapcsoló. Már értette miért ragaszkodott makacsul Sakura a ruháihoz. Világossá vált számára, hogy Ő előtte szégyellte a testét, ezért pedig képes volt a legvégsőkig menni.

Sakura félreértette a hallgatást, magában gúnyosan elvigyorodott és próbálta visszanyelni a csalódottságát. Mereven bámulta a sebhelyet, már szinte fájt, hogy folyamatosan csak egy pontra koncentrált.

Elhomályosodott a látása.

Nem... Még nem lehet.

Még nem adhatja át magát a csalódásnak. Kényszerítette azokat a kósza és kelletlen könnycseppeket a felszáradásra.

Sasuke realizálta, hogy túl sokat volt csendben, teste pedig ösztönösen cselekedett. Közelebb hajolt a lányhoz és arcát állánál fogva maga felé fordította. Sakurának ideje sem volt feleszmélni a borús gondolataiból, hisz addigra már Sasuke az ajkaival rátapadt az övéire. A csók nem tartott sokáig, de a lány számára mégis a pillanat örökkévaló volt.

- Remélem érthető volt a válaszom - húzódott el az Uchiha pár centire tőle.

Sakura arca ezernyi érzelmet tükrözött abban a pillanatban. A zavara miatt arca pirospozsgássá vált, a megkönnyebbült tekintetéből pedig a kósza könnycseppek csak útnak indultak.

Soha nem érezte magát ennél élőbbnek. Úgy érezte az utolsó sziklafal is porrá zúzódott, mely mögé az érzéseit rejtette el. Uchiha Sasuke volt az első olyan személy, aki előtt megmert nyílni és elfogadta őt olyannak amilyen. Nem kell többé titkolóznia előtte. A bizalma és elfogadása új erőt adott neki az önmagával vívott küzdelemben.

Képes volt rálépni a gyógyulás ösvényére. Elfogadásra lelt és a teljes gyógyuláshoz neki is el kell fogadnia a múltat. A sebek nem fognak eltűnni testéről, élete végéig hordozni fogja azokat.
A számtalan heg bizonyíték az állhatatosságára és elrettentő emlék a múlt bűneire.

Lelkét mintha mázsás súlytól szabadították volna fel. Volt most már messzemenő életcélja és bármi áron képes azt megvédeni. Az előtte kibontakozó jövő törékeny akár a kristályváza, de harcolni fog érte.

Újra feltámadt benne a remény, mit Hiroshi kiirtott belőle. Sasuke képes volt visszaadni neki.

- Arigatou - suttogta hálásan Sakura.

Tekintete mély és ősi elszántságot tükrözött, mely csak egy avarrejteki shinobi szemeiben éghet.

A Tűz akarata újult erővel kapott lángra ereiben, mely katalizátorként szolgált a nem tudatosult szunnyadó erejének.

A hamvak felizzottak és az izzó parázs között egy bíborvörös tojás született, mely csak a megfelelő alkalomra várt.

Még nem érkezett el az újjászületés ideje. 

Még nem...

Ki várja már az epic fightot Hiroshi és Sakuráék között? 😂😁