SasuSaku: A feledés homálya

65. fejezet

Hangos lihegéssel támasztotta meg súlyát a fiatal férfi az egyetlen fegyverével. A szem amerre ellátott csak homokférgek bűzlő tetemei borították a sivatagot. A lemenő nap sugarai narancssárga fényben világították meg az előtte levő lányt, kit menyasszonyának tudhatott.

- Őrült vagy - törölte le az izzadságot a homlokáról.

- Csak mert megbízom benned és képességeidben? - kérdezett vissza egy cinkos mosollyal az arcán. Tincsei izzadtan tapadtak a homlokához, fekete köpenyét piszok fedte.

Kazuki csak megforgatta a szemeit és maradék méltóságát összeszedve próbált talpra állni. Nem maradhatott alul az Uchihával szemben, aki egész nap merev tekintettel bámulta őt és készen állt kivégezni, ha véletlenül nem mentette volna meg Sakurát.

- A bizalom kölcsönös, ez a csapatmunka alapja. És azt kell mondjam nem vagy reménytelen eset - kacsintott rá.

- A kíméletlenül őszinte szavaid már-már örömet okoznak, Hime - csepegett az iróniától a fiú hangja.

- Úgy hallom van még benned szusz, még idecsalogathatok pár férget - Kazuki arca elborzadt ettől az ötlettől, a látványtól Sakura felkuncogott.

A fiatal férfi megbabonázva figyelte a kacagó lányt, még sohasem hallotta szívből nevetni. Miért is nevetett volna azon a helyen, ahol élve megkínozták őt és megfosztották a legapróbb pozitív érzelemtől is?

Mennyivel barátságosabb lett volna az otthona, ha láthatta volna Himéje őszinte mosolyát.

- Ha befejeztétek kész a vacsora - kiáltott messziről Karin, ki Itachi társaságában sütögette a sivatagi rókák húsát, amiket Suigetsu és Juugo fogtak.

- Menjünk! Farkaséhes vagyok már! - fordult most már Sasuke felé. Kazuki számára feltűnt a lány smaragdjaiban felvillanó csillogás, mellyel csak az ifjabb Uchihát tisztelte meg.

Sakura az illatok nyomán öles léptekkel falta a távolságot közte és a vacsorája között, míg Kazukit és Sasukét jócskán maga mögött hagyta.

- Mi van közted és a menyasszonyom között? - förmedt rá Kazuki a mellette állóra, külön hangsúlyt fektetve az utóbbi megnevezésnek.

Sasuke lesajnáló tekintettel méregette Kazukit.

- Ő nem a menyasszonyod - közölte rezignáltan - A jegyességet csak Hiroshi erőltette rátok, de mivel már te is árulónak számítasz, így a jegyesség már csak a te fejedben létezik.

Ha Kazuki ölni tudott volna a szemeivel már rég holtan esett volna össze az Uchiha.

Sakura már épp lehuppant volna enni, amikor megérezte a két alfahím gyilkos auráját maga mögött lengeni.

- Két percre hagyom őket magukra, erre rögtön egymásnak torkának esnek - morogta az orra alatt - Vajon min vesztek ezek össze? - kérdezte, miközben az arcán a legnagyobb életfájdalom suhant át.

- Vagy inkább kin - fűzte hozzá csípősen Karin, amire csak Sakura értetlenül pillantott rá, majd visszaviharzott a fiúkhoz. - Ha szerelem jön a témába olyan sötét tud lenni - fanyalgott az idősebb Uchihának, aki csak egyetértően hümmögött, pont úgy ahogy az öccse szokott.

Le sem tagadhatnák, hogy testvérek - jegyezte meg magában a vörös hajú.

Juugo és Suigetsu körülülték a tüzet és az utóbbi érdeklődve figyelte a kibontakozó eseményeket. Remélte, hogy lesz egy párbaj Kazuki és Sasuke között, hogy az Uchiha kicsit gatyába rázza a bérgyilkost és lerángatja a magas lóról. Irritálta a lenéző tekintete.