Haruno Sakura létezését mintha kitörölték volna Konoha lakóinak az emlékezetéből. Uzumaki Naruto három év után hazatért az edzéséről, egyedül csak ő emlékszik a lányra. Hiába bizonygatja az igazát a barátainak, a többiek őrültnek titulálják őt.
Eg...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Sakura-chan minden rendben? – rántotta ki keserű emlékeiből Naruto aggódó hangja – Nagyon elsápadtál.
- Persze – hazudta a lány – Csak elfáradtam. Két óránként váltsátok egymást az őrködésben! – adta ki a parancsot Sakura, majd megragadta Narutot a fülénél fogva – Te pedig velem jössz! – húzta a sátra felé a fiút.
Naruto végig kint aludt eddig és egészen zavarba jött, amikor a lány maga mellé húzta őt. Az arca még vörösebb színbe váltott, amikor hátulról átölelték őt a vékony karok.
- Sa...Sakura-chan! – suttogta kíntól fojtottan Naruto. Nagyon nem neki kellene itt feküdnie. Nagyon nem! – K-ki kell m-mennem. Nagy dolog! – hebegte Naruto a kis füllentését.
- Bírd ki reggelig! – motyogta Sakura Naruto hátának.
Naruto reménykedett benne, hogy Sasuke Sharinganja nem lát át a sátor anyagán, különben óriási bajba került volna. Sasuke féltékeny volt, ez az utóbbi pár nap során leesett neki, habár az említett tagadta, mikor erről próbált beszélni vele. A mostani vacsora is elég egyértelművé tette az Uchiha érzéseit a lány iránt. Naruto fejében kigyulladt egy villanykörte, talán nem is olyan tragikus a helyzet, mint ahogy ő érezte elsőnek. Kihasználja Sasuke féltékenységét, hogy ráébressze barátját arra, hogy igenis fontos számára a lány és össze fogja őket boronálni.
Naruto elhelyezkedett kényelmesen és álomra hajtotta a fejét. Pár órával később Sakura elfordult és egy nevet suttogott álmában, amire Naruto felébredt.
Szívverése felgyorsult, ahogy az említett név tudatosult benne.
Erről Sasukénak is tudnia kell! – határozta el magát a szőke, majd hangtalanul kilopakodott a sátorból.
Sasuke volt soros az őrködésben, rezzenéstelen arccal figyelte volt csapattársát, ahogy kihámozta magát a sátorból.
- Beszélnünk kell! – tátogta némán az Uzumaki, Sasuke pedig fejével a szemben levő farönkre bökött. Naruto leült rá és határozottan tekintett Sasuke felélesztett Sharinganjába. Tisztában volt vele, hogy bármikor végezhetne vele az Uchiha a genjutsuban, de ő bízott benne.
- Nos? – noszogatta a fekete hajú Narutot.
- Mennyit tudsz Danzouról? – kérdezett vissza a szőke, Sasuke pedig meglepődött, Naruto csak a szemeit forgatta erre a reakcióra – Azt hiszed nem tudtam a leírás alapján, hogy kiről van szó? – Sasuke összezavarodott.
- Akkor miért adtad a hülyét, miért nem mondtad el? – Naruto egy róka ravasz tekintetével nézett farkasszemet az Uchihával.
- Pontosan azért, amiért te sem. Másrészt az emberek egy bolond társaságában jobban megnyílnak és olyan dolgokat is elejtenek figyelmükön kívül, amit másokkal sohasem osztanának meg – Sasuke próbálta a döbbenetét palástolni. Mégis mikor lett az idióta csapattársából ilyen agyafúrt ninja?
- Ha ilyen okosnak gondolod magad, akkor áruld el mit sikerült megtudnod! – követelte az Uchiha türelmetlenül. Naruto nagyon élvezte a helyzeti előnyét és barátja bosszankodását.
- Gondolom azt tudod, hogy a Harmadik Hokage betiltotta a Gyökér működését, mivel Danzou ellentétes álláspontokat képviselt, a háborút támogatta volna... - fontoskodott Naruto, Sasuke idegesen dobolt a lábával, ezzel ő is ugyanúgy tisztában volt – A jelmondatukat tudod? – Az Uchiha megrázta a fejét.
- Nincsenek nevek és érzések sem. Nincs múlt, nincs jövő... csak a küldetés – Naruto tartott egy kis hatás szünetet - Hát nem illik a kis cseresznyevirágunkra ez a leírás?
Mindketten csendben próbálták összerakni a kirakós darabkáit, de az sehogy sem akarta a teljes képet mutatni. Legalább már el tudnak egy vonalon indulni.
- Sakura önszántából csatlakozott a Gyökérhez, szerinted? – Naruto fejében is megfordult ez a lehetőség.
- Csípőből rávágtam volna, hogy biztos nem... de lehet akkora szerelmi bánata volt, hogy csatlakozott és ott akart erőssé válni – nézett csípősen Sasukéra.
- Ne nézz így rám, mintha az én hibám lenne az egész! – akadt ki rá a fekete hajú, Naruto felhorkantott.
- Hát akkor kié? – Sasuke dühösen mutatott a szőkére.
- Ott kellett volna maradnod és pátyolgatnod a lelkét! – rivallt rá önkívületi állapotban.
- Vaaagy el sem kellett volna hagynod a falut, akkor az egész meg sem történt volna! – vágott vissza Naruto.
Perceken át vitatkoztak arról, hogy ki is a felelős a jelenlegi Sakuráért, de mindketten a másik hibáját hangoztatták. Sasuke kezdte elveszíteni a türelmét.
- Nem érdekel Sakura! Engem csak az érdekel ki tette őt ilyen erőssé! – dühöngött az ifjú Uchiha.
- Szóval, ha Sakura visszanyeri az emlékeit, akkor nem fogod bánni, ha a karjaimban fog vigaszt találni? – tette fel ártatlanul Naruto a kérdést, és barátja reakciója nem okozott csalódást.
Dühösen villant a szeme, teste remegett a visszafojtott indulatoktól.
- Azt csinálsz, amit akarsz! Engem nem érdekel! – hazudta. Naruto most érezte az ütőkártyájának a kijátszási idejét.
- Tudod Sasuke, szerintem Sakura óriási nagy galibába keverte magát és ezért törölték az emlékeit. Érdekes dolgot tudtam meg amíg Sakura engem hátulról átölelve aludt és ... – Sasuke hirtelen a szőke előtt termett.
- Mit csináltatok?! – Naruto kaján vigyorra húzta a száját.
- Érdekel, mi? Milyen kár, hogy nem Sakura miatt segítesz – tette meg az epés megjegyzést Naruto. Sasuke behúzott az Uzumaki arcába válaszul.
- Ne használd ki őt! Eleget szenvedhetett a Gyökérben és a bérgyilkosoknál is! – Naruto a felpuffadt arcát tapogatta.
- Legalább engednéd befejezni! – nézett rá morcosan – Egy nevet suttogott álmában, amikor elfordult – törölte meg a vérző orrát és csak reménykedett, hogy a valóságban nem tört el az orra.
Naruto komolyan nézett Sasuke szemeibe.
- Itachi – Sasuke lefagyott a bátyja neve hallatán, komoran tekintett maga elé.
A szőke megragadta Sasukét az inggallérjánál fogva.
- Remélem ennek birtokában sem fogod őt kihasználni! – villantak fel hidegen Naruto kék íriszei – Különben velem fog meggyűlni a bajod! – Sasuke ellökte társa karjait magáról.
- Bajom már így is van veled! – köpte felé a szavakat.
- Sasuke! – a genjutsu kezdett elmosódni, mindjárt visszatérnek a valóságba – A kérdéseket hagyd rám. Nekem már úgy is megnyílik – húzódott gúnyos mosolyra a szája – Nem fogom feladni Sakurát, vissza fogom hozni a régi énjét! – Sasuke szólni akart volna, de már nem tudott, ugyanis a genjutsuja elérte az időkorlátot.
Valahogy a szíve mélyén nem szerette volna a régi Sakurát visszahozni, jobban tetszett neki a mostani verziója. A hideg, beszólogatós, kérlelhetetlen lány, aki nem borul le egyből a lábai elé ha ránéz.
Sakura idegesen toporgott kettejük között, magyarázatot várt tőlük. Lassan ráemelte ónixait.
Küzdeni fog érte... Küzdeni fog, hogy ne váljon olyanná, mint régen volt.
