SasuSaku: A feledés homálya

34. fejezet

Sasuke a levegőben szelte a mérföldeket, karjaiban az ájult Sakurát tartotta. Az ereje fogytán volt, a harc és a Susanoo fenntartása sokat kivett belőle. Nem érezte üldözők jelenlétét maga mögött, ezért leszállt az alatta elterülő tölgyrengetegbe. Útját a fák ágain ugrálva folytatta tovább a Susanoo védő páncélja nélkül, mígnem hajnalhasadás előtt elérte Tűzrejtek határát. A környék kihalt volt, így könnyedén átosont a határon. Csak akkor merte lerakni Sakurát mikor már az első napsugarak narancsvörös lángjai az ég alját nyaldosták. A lány békésen aludt, arca nem torzult el a fájdalomtól még akkor sem mikor nekitámasztotta hátát a fatörzsnek. Folyamatosan a környéket pásztázta minden érzékével ellenség után kutatva, de rajtuk kívül csak az ébredező madarak csicsergését lehetett hallani. Az avarról felszedett egy vastagabb és hosszú ágat, amit kettétört. Táskájából kötszert halászott elő, majd kézjelet formált és élethű mása jelent meg a jobb oldalán. Ketten közös munkával sínbe rakták a lány karját, az eredménnyel nagyon elégedett volt.
Jobban sikerült mint várta.
A klónt megszüntette, a kisebb sebek fertőtlenítését egyedül is meg tudta oldani. Sasuke ekkor vette észre társa hiányzó fegyverét, katanáját nem lesz egyszerű pótolni, de még így sem kellett féltenie a lányt. A kardja nélkül is éppoly veszedelmes volt Sakura a maga ravaszságával és híres ökölcsapásaival.

A smaragdok lassan kinyíltak, kábán pillantott körbe, majd ahogy Sasuke arcára sikerült fókuszálnia egyből értelem csillant szemeiben. A lány arca grimaszba torzult ahogy karját fel akarta volna emelni, azonban fájdalmát hamar elfojtotta és újra a rezzenéstelen maszk bámult vissza az Uchihára. Sértetlen tenyerét zöld chakra borította be, melyet a törött karjához érintett, hogy állapotát felmérje. Törött orsócsont és repedt singcsont.
Nem volt elég képzett a csontjai beforrasztásához, de a fájdalmát, illetve a duzzanatot tudta csillapítani. Az orvosi készségei nem voltak kiemelkedőek, mivel edzését félbeszakította Tsunade küldetése, ami sajnos nem túl szerencsés fordulatot vett. Azonban az átlagos medinineknél több tehetséget mutatott, így a maga ellátásával sosem adódtak gondjai.
Másról pedig nem kellett gondoskodnia. Legalábbis eddig.
Be kellett vallania, hogy Sasuke jó munkát végzett a sínbe tétellel. A különleges gyors regenerációjának köszönhetően - amit még Tsunadétól tanult - egy hét alatt teljesen rendbe fog jönni a karja, feltéve ha nem keverednek harcba addig. Ami az esetükben elég valószínűtlen, főleg hogy holnap kellene visszatérnie a rejtekhelyre Danzou fejével. Sajnálatos módon a trófea nem állt a birtokában és időben sem bővelkedtek. Ráadásul ebben az állapotában nem szállhatott szembe Hiroshival, csak a vesztükbe rohantak volna.
Még nem álltak készen sem Naruto mentőakciójára, sem a bosszúállásra.

A ragyogó zöld fény lassan elillant a lány kezéről.

- Már be is gyógyítottad? - tette fel kérdését meglepődve Sasuke.

- Nem - felelte tömören, fejét elfordította a fiú arcáról - A töréseket nem tudom meggyógyítani, csak az összeforrást felgyorsítani - vallotta be a hiányosságait, majd tárgyilagosan folytatta tovább - Így nem tudjuk legyőzni Hiroshit, sem Narutot megmenteni. Nem mehetek így vissza, ráadásul Kazukival való esküvőm is két hét múlva esedékessé válik. Nem küldenének már el több küldetésre - morfondírozott félhangosan Sakura.

Sasuke fejéből már teljesen ki is ment az esküvő, de ha megölik Hiroshit nem kell Sakurának hozzámennie Kazukihoz. Szabad lesz a lány és szabad akaratából cselekedhet... és nem utolsó sorban szabad akaratából választhat majd magának párt, amint elérkezik a megfelelő idő. Sasuke nem tudta pontosan megmondani a jövőt, hogy miként fog alakulni a kapcsolata Sakurával amint teljesíti az alku ráeső részét, azonban egy dolgot biztosra tudott.
Nem akarja magára hagyni a lányt, segíteni akar neki.