SasuSaku: A feledés homálya

49. fejezet

Itachi a szokásos esti sétájából tartott búvóhelye felé. Ahogy belépett töménytelen alkohol szaga csapta meg az orrát, majd óvatosan benyitott a helyiségbe ahonnan a bűz áradt. A lampionokkal feldíszített szoba és a földön heverő konfetti kupac meglepte őt, nem igazán tudta mit ünnepelhetett Deidara és Hidan, kik egymásra borulva hangosan horkoltak a kanapén. Az asztalon jó néhány üres szakés üveg hevert, a poharak számából tudta Itachi, hogy bizony Deidaráéknek volt még egy ivócimborájuk, viszont ő már nem tartózkodott a szobában. Mivel ismerte a többieket, nem kellett sokat gondolkodnia, hogy ki lehetett az áldozat ki ezzel a két jómadárral iszogatott. Fejét csóválva hagyta őket magukra, Konantól majd reggel megkapják a magukét.

Ahogy tartott a háló felé belebotlott morcos öccsébe, ki csak egy futópillantásra méltatta, majd folytatta útját tovább. Itachi megállt az ajtó előtt, keze már a kilincsen volt és Sasuke távolodó alakját figyelte. Mondani akart volna valamit, de semmi sem jutott eszébe. Sasuke is megállt, ahogy megérezte bátyja tétovázását, nem tudta mit akarhatott mondani. Egy délután alatt átbeszélték dolgaikat, de még mindig feszélyezve érezte magát társaságában. Talán azért, mert a rózsaszín hajú csapattársát nem mellé osztották be.

Itachi megérezte, hogy öccse számára kissé kellemetlenné válik a szituáció. Talán nem ő kapja az évszázad legjobb testvére díját a véres múltja miatt, de egy rózsaszín ciklon esélyt adott neki az életre. Eldöntötte, hogy öccse boldogságáért mindent el fog követni és igyekszik olyan báttyá válni, kit testvére a kezdetektől fogva megérdemelt volna.

- Holnap hajnalban van kedved edzeni? - kérdésével meglepte Sasukét, saját kezét ösztönösen a homlokához érintette. A múlt megelevenedett előtte. Hányszor kérte fiatalkorában a bátyja figyelmét, de ő csak mindig bűnbánó tekintettel annyit mondott, hogy majd legközelebb. Itachi figyelmét nem kerülte el a mozdulat.

Sasuke a válla felett nézett vissza rá.

- Ez alkalommal nem bújhatsz ki az ígéreted alól - közölte keményen, majd befordult a sarkon, így kikerülte Itachi pásztázó tekintetét.

Sasuke rosszkedve elszállt, amit a lány miatti aggodalom váltott ki belőle. Úgy érezte figyelmeztetése süket fülekre talált, Sakura pedig továbbra is csak megy a saját feje után. Azonban Itachi kezdeményezése jó érzéssel töltötte el. Erősebbé kell válnia, hogy ne Sakurára háruljon minden teher, mi Naruto megmentését illeti. Meg akarja védeni, mi több megmenteni a lány lelkét a pusztulástól.
Akaratlanul is eszébe villantak Itachi bolondos ábrándjai, hogy ő és Sakura..

Még sosem szaladt ennyire előre. Nem vallott rá az álmodozás, de most mégis megpróbálta elképzelni, hogy mi lesz Hiroshi legyőzése után. Mert hát le fogják győzni, olyan opció nem létezett, hogy nem. Vagyis inkább makacsul próbált nem tudomást venni a kedvezőtlen végkifejlettől.

Kiszabadítják Narutot, valami csoda folytán túlélik a Shunsei ostromát és az Akatsuki árulását is.
Aztán...?

Be kellene tartania Sakurának tett ígéretet miszerint törli Naruto emlékeit a lányról, csakhogy biztonságban tudhassa a szőke társukat. Azonban ezt a tervét alaposan meghiúsította azzal, hogy Kakashinak adta Danzou naplóját, amiből egyértelműen kiderül az igazság. Hiába törölné Naruto emlékeit, a többiek elmondanák neki az igazat.
Sakura valószínűleg tombolni fog haragjában, amiért nem teljesíti az alku ráeső részét és valami meggondolatlanságba kezd bele. De ő és Itachi is ott lesz, hogy megakadályozzák őt.
Sakura idővel megbékél a helyzetével, azonban Konoha nem fogja hagyni, hogy az egykori hetes csapat tagjai szabadúszók legyenek. Visszafogadnák őket miután feleltek bűneikért - Itachival együtt - vagy örök menekvésre lennének kényszerítve? Ha az utóbbi opció teljesülne, akkor sem keseredne el. Világot látnának, majd egy békés helyen, ahová a shinobi világ keze nem ér el, ott telepednének le.
Aztán...?

Amióta lemészárolták családját, csak a bosszúra és a klán feltámasztására tudott gondolni. A bosszúját már beteljesítette, az utóbbihoz pedig egy illendő feleség kellene. Tetszett neki Sakura, sőt mi több bevallotta bátyjának, hogy többet is érez iránta, de még idáig nem ábrándozott róla, hogy egyszer ő lenne a jövendőbelije. Sasuke minden képzelőerejét bevetette, hogy Sakurára szabja ezt a szerepet. Sikerült egy olyan verziót is elképzelnie, ahol Sakura nem belezi ki a nászéjszaka előtt, hanem szerelemtől fűtve forrnak össze...

Sasuke megállt, a szeme előtt lezajló képektől arca elvörösödött. Fejét a falba vágta, hogy a fájdalom kitisztítsa elméjét.

"Baka Itachi" - morogta magában, hisz bátyja tehetett ezeknek a képekről a megjelenéséről. Most arra kell koncentrálnia, hogy erősebbé váljon, addig az érzései nem vakíthatják el a célját.

Uchiha Sasuke lába újra megindult és most már a háló felé vitte, ahol egyedül találta magát. Annyira nem bánta a dolgot, így hamar nyugovóra tudott térni, hisz szőke társa nem bosszantotta őt tovább a kirobbanó művészetének eredetével. Holnap szüksége lesz minden energiájára, az edzés gondolatától izgalom költözött a gyomrába. Össze akarta mérni bátyja ellen az erejét és a Mangekyou Sharinganját is fejleszteni akarta.

Az álmokról mikről ábrándozott néhány perce, az éjszaka a tudatalattijában folytatódtak tovább egy csodálatos rózsaszínhajú anyáról és egy aranyos kislányról...

...

Itachi egy halvány mosollyal lépett be a szobába, ami rögtön le is hervadt, ahogy megütötte a lányból áradó szaké bukéja.

- Vizet - krákogta a rózsaszín, a smaragdok opálosan tekintettek rá.

Itachi elfojtott egy sóhajt, igazából még nem is tudta mekkora felelősséget vállalt magára, hogy a lányt Kisame helyére osztották be.

Odadobta neki a vizes kulacsát, amit az utolsó cseppig ki is ürített Sakura.

- Mit akartak tőled Hidanék? - kérdezte a fiatal férfi, míg épp a párnáját kezdte igazgatni.

- Szerinted? - kérdezett vissza cinikusan a lány  - Egy jó nőt ágyba vinni, mert abból itt hiány van. Pechükre a leitatós tervük nem jött össze - csacsogta tovább szórakozottan.

- Vigyázz velük, mert veszélyesek  - figyelmeztette Itachi

- Meg tudom magam védeni - válaszolta savanyúan - Nem vagy a bátyám, miattam nem kell aggódnod - fordult volna az oldalára, ha nem érez rántást a vállánál fogva.

- A társam vagy, ettől fogva mindketten felelünk a másikért - hangzott szigorúan Itachi szájából a figyelmeztetés. A smaragdok kitisztultak és farkasszemet néztek a másikkal.

- Nem félek tőlük! Se tőled, sem Paintől. Az egyedüli ki megrémiszt ebben a társaságban az Tobi... - Itachi megütközött a név hallatán.

- Mikor találkoztál vele? - tudakolta tőle Itachi.

- Miután bealudt a két jómadár, akkor tűnt fel a semmiből. A nevetséges és irritáló viselkedése csak színjáték, ami pedig megrémisztett, hogy nem éreztem a qí energiáját. Minden ami él bocsájt ki olyat. Aztán a teste anyagtalanná vált, ahogy egy tűt dobtam felé - mesélte el röviden a történteket a lány - Kicsoda ő? - érdeklődött.

Itachi sem tudta a lány kérdésére a választ, csak sejtése volt a kiléte felől. A nem száz százalékos megérzéseket pedig nem szereti megosztani másokkal, így a tudatlanság homályában maradt Sakura.

A lány a takaró sarkát kezdte markolászni, látszott rajta, hogy fel akar tenni még egy kérdést.

- Itachi!  -pillantott rá, a szobában uralkodó sötét ellenére is jól látta az arckifejezését - Szívességet szeretnék kérni tőled! - a megszólított érdeklődve várta a folytatást - Segíts legyőzni a tűz iránti félelmem!