SasuSaku: A feledés homálya

7. fejezet

Naruto egy sötét cellában ébredt. Iszonyatosan hasogatott a feje, meg akart volna mozdulni, de a láncok megakadályozták a tervében. Egyedül az vigasztalta, hogy félsikerrel járt az akciója... megtalálta Sasukét és Sakurát, azonban az a rész, hogy hazaviszi őket még egy kis ideig váratni fog magára. Előbb ki kellene szabadulnia a fogságból és rájönni, hogy mi történt rózsaszínhajú csapattársával. Nem utolsósorban valami módot is kellene találni a falusiak és Sakura amnéziájára is.

Legalább ne lenne itt egyedül...

- SASUKEEE TOLD IDE A KÉPED! – ordítozta a szőke.

- HALLGASS MÁR EL! – kiabálta egy női hang vissza, nyomatékul megrúgta a vasrácsot.

Nem Sakura hangja volt, ennyit még ő maga is be tudott azonosítani. A chakrájából felismerte, hogy az a lány volt, aki lefogta őt mielőtt teljesen elvesztette volna az eszét. Arca fájdalmas grimaszba torzult, amiért hagyta a Kyuubinak átvenni felette az irányítást.

Még sokat kell fejlődnie, nem irányíthatja őt a harag minden egyes alkalommal. Sokkal megfontoltabbnak kell lennie, nem akarja újra a szeretteit bántani. A három éves edzés során nem egyszer megsérült mestere miatta.

- Hol van Orochimaru? - kérdezte Naruto összeszűkült szemekkel, próbálta kivenni a lány alakját a homályból.

- Neked Orochimaru-sama! Egyébként eléggé elfoglalt, nincs ideje ilyen suhancokkal foglalkozni, mint te – köpte a kedves szavakat Karin.

- Akkor legalább Sasuke jöjjön le! – a lány még jobban felháborodott. Nem fog a rab kénye-kedve szerint ugrálni.

- Honnan ismered? – kérdezte Karin, miközben mutatóujján megpörgette a kulcsot.

- Orochimarut? – értetlenkedett Naruto.

- Nem őt! – felelte idegesen Karin – Sasukét, te idióta! – magyarázta tovább lekezelően.

- Ha elmondom, idehívod Orochimarut? – Karin csak a középső ujját mutatta meg, de a sötét miatt nem láthatta a kézmozdulatot Naruto. Fújtatva leült a székbe, Naruto pedig csendben hallgatott.

A folyosó ajtaja kinyílt, egy kis ideig fény árasztotta el a szűk helyiséget. Naruto felkapta a fejét a fény felé, de nem látta az idegent. Nem is hallotta a folyosóról a lépteket, olyan csendesen közlekedett az illető, mint az árny.

- Orochimaru hívatott – közölte hidegen Sakura.

Karin elsomfordált a lány mellett. Egyedül maradtak.

- Sakura-cha... - a lány szeme megvillant, és kirántotta a kardját a hüvelyéből.

- Földre! – utasította határozottan Sakura.

Naruto pedig engedelmeskedett. Sakura két suhintással elvágta a fémrácsokat, a falhoz sétált, és egy mozdulattal kitépte a láncokat a falból.

- Most velem jössz! – a láncot a kézfejére tekerte, majd pórázként használva húzni kezdte maga után Narutot.

Naruto nagy nehezen feltápászkodott, nem akarta, hogy egész testéről lejöjjön a bőr, ahogy Sakura durván a földön húzta őt. Most már végképp nem értette mi történik vele. Először meg akarta ölni mindkét csapattársa, aztán Sakurát a megvédésére utasították.

„Mégis ki irányítja Sakurát?" – elmélkedett magában a Kyuubi hordozója.

Egyet azonban biztosra tudott. A mesterének valószínűleg a kilencfarkú erejére pályázik a foga. Veszélyes terv körvonalazódott benne. Ha Sakura el akarja vinni őt, akkor ő önként áll elébe. Elmegy, kideríti Sakura titokzatos elrablójának kilétét és vissza fogja szerezni a lány emlékeit. Kerül, amibe kerül!