Haruno Sakura létezését mintha kitörölték volna Konoha lakóinak az emlékezetéből. Uzumaki Naruto három év után hazatért az edzéséről, egyedül csak ő emlékszik a lányra. Hiába bizonygatja az igazát a barátainak, a többiek őrültnek titulálják őt.
Eg...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
- Szóval nincs több vereség, hmm? - kérdezte gúnyosan a rózsaszín, miközben a fiú nyakához katanájának hegyét szegezte, így emlékeztetve a nevetséges ígéretére, amit saját magának tett.
- Ez edzés. Nem élet-halál küzdelem - nézett mérgesen az öntelt smaragdokba.
- Legtöbbet akkor tanulsz, ha veszélyben az életed. Különben puhány maradsz - Sasuke elszámolt magában ötig mielőtt reflexből visszaválaszolt volna. A beszólásnak úgy is csak ő itta volna meg a levét. - Talpra! - utasította keményen Sasukét, aki sajgó tagokkal ugyan, de annál határozottabb lelkesedéssel állt fel - Az előbbi mozdulatsort ismételd meg elölről! - adta ki az újabb utasítást.
Sasuke felvette az alapállást.
- Lép, lendít, véd, forog, kitör - kántálta Sakura egyre gyorsabb tempóban, macskaszemeit semmi sem kerülte el - Állj! - Sasuke kis híján elesett, amikor Sakura kimerevítette a mozdulatait.
Sakura a katanáját a hüvelyébe rakta és a fiú mögé állt.
- Nagyobb terpesz, lazább szorítás a markolaton. Azért nem tudod kivédeni a támadásom, mert túl szorosan fogod a fegyveredet és nem tudsz időben állást váltani - vázolta fel Sakura az észrevételeit. Sasuke nem tudta szabályozni az egyre gyorsuló szívverését, ahogy a lány tenyere az ő kézfejére siklott.
- Váll, kar laza, én irányítok - Sasuke átadta a fegyver irányítását, Sakura pedig megmutatta neki a helyes mozdulatot. Többször elismételte, hogy rögzüljön benne a helyes mozdulatsor mielőtt ellépett volna tőle.
- Elölről! - Sasuke megismételte a mozdulatokat, a kritikus ponton Sakura fölényesen elmosolyodott.
- Csak sikerült végre - Sasuke kezdett hozzászokni az új Sakura stílusához, szóval ez az ő szájából a legmagasztosabb dicséretnek hangzott -Akkor most én jövök, ne feledd mit tanultál! - Sakura keze a katana markolatára csúszott, míg Sasuke felvette az alapállást.
Megváltozott a lány körül az aurája. A nyugodt, egyenletesen áramló chakrája valósággal életre kelt körülötte. Talpa besüppedt a puha talajba, majd előre tört. Suhant a levegőben, katanáját az utolsó pillanatban vonta ki. Sasuke tett egy lépést irányába, feje fölé emelte a kardot, hogy a hárításhoz megfelelően tudja lendíteni. Sakura hátraugrott egy lépést a védés után, majd oldalra tört ki. Sasuke megfordult és ő is kitört. Támadott, de Sakura hárított és azon nyomban megkezdte az ellentámadást. Sasuke lazán tartotta a markolatot és azonnal reagálni tudott az új helyzetre.
Csilingelve feszült egymásnak a két penge.
Sasuke a lány arcát fürkészte a csodálat legapróbb jeleit kutatva, de csak magabiztos mosollyal találta szemben magát.
A következő pillanatban rúgást érzett a combján, ami kibillentette őt az egyensúlyából és újra a földön kötött ki.
- Ne csak az arcomat fürkészd a következő lépésemet kutatva, hanem az egész testet meg kell figyelni ilyenkor! - oktatta ki a rózsaszín. Sasuke pontosan tudta, hogy alaphibát vétett, de kivételesen nem a mozzanatát szerette volna megjósolni, hanem egy pici lenyűgözést szeretett volna látni rajta.
Sakura nagyot sóhajtott.
- Mára fejezzük be - azzal a lendülettel már ott is hagyta Sasukét a földön és leült egy távolabbi fa tövében.
- De még tudom folytatni! - erősködött tovább az Uchiha, de a lány a füle botját sem mozdította.
- Szükséged lesz holnap az erődre. Holnap még keményebb leszek! - Sakura a tarkójára tette a kezét és úgy kémlelte a felbukkanó csillagokat a kora esti égbolton.
Sasuke felült, de fájdalmát nem sikerült most már visszafojtania. A lány lustán pillantott rá.
- Egy repedés a combcsonton, három vágás a felkaron, abból egy mély, kettő felszíni, egy rándulás és egy zúzódás. Kihagytam volna valamit? - Sasuke meglepve pillantott rá, de a lány csak elfintorodott - Tudod miután elmentél szanitécnek tanultam, hogy hasznosan töltsem el az időmet. Csodálom, hogy eddig bírtad nyafogás nélkül - Sasuke az ajkára harapott, nehogy valami olyasmi hagyja el a száját, ami miatt tovább szaporodna a sérüléseinek a száma.
Sakura hangtalanul termett mellette.
- Mutasd! - és Sakura már önkényesen húzta is fel a karján az inget, mire Sasuke elhúzódott.
- Jól vagyok! - morogta sértetten. A lány csak az orrnyergét masszírozta, hogy lenyugodjon.
- Nem kell hősködnöd előttem, nem az a célom, hogy laposra verjelek, hanem hogy életben maradj legalább addig, míg Danzout kinyírjuk, aztán szépen törlöd Naruto emlékeit rólam - vázolta fel a tényeket.
- És utána mi lesz? - tette fel szenvtelenül a kérdést.
Sasuke figyelmét nem kerülte el, hogy egy pillanatra megmerevedett a lány.
- Nem egyértelmű? - kérdezte pökhendin - Utána mindenki a saját útját járja. Te a bátyád után loholsz, Naruto Konohában éldegél vígan, míg én Kazuki jegyeseként teljesítem a kötelezettségeim - Sasukét azonban nem hagyta ez a válasz nyugodni.
- Ha kiszabadítod Narutot, az milyen szankciókat vonna maga után? - A lány arckifejezése megmerevedett, tudta, hogy a lényegre tapintott.
- Semmi olyasmi amivel törődnöd kellene - erőszakosan megfogta a fiú csuklóját és gyógyítani kezdte a vágásokat. Szigorúan csak a gyógyításra koncentrált, Sasuke pedig bölcsen nem kérdezett többet, hisz eleget tudott már.
Sakura a halálába rohan, csakhogy kiszabadítsa Narutot és ezért akarja töröltetni az emlékeit róla, hogy ne fájjon a szőkének a lány hiánya vagy ne érezzen bűntudatot. Ahogy ebbe Sasuke jobban belegondolt elfogta a düh. Nem akarta, hogy ilyen áron szabadítsa ki Sakura az Uzumakit.
- Nem akarom látni, hogy a vesztedbe rohansz - Sakura arcára mosoly ült ki, melyben sem melegség, sem gúny nem rajzolódott ki. Az a mosoly inkább volt üres, mint bármilyen érzelemmel teli.
- A halálomról legalább hadd döntsek szabadon, ha másban már nincs választásom. Megmondtam, nem? Neked élned kell, van választásod, van lehetőséged egy új élethez. Nekem már csak a halálhoz van jogom. - Sasuke megragadta a vállainál fogva, amint végzett a vágások gyógyításával.
- Neked is van választásod! Mindenkinek van választása! Csak meg kell találnod, küzdened kell érte! Nem adhatod fel! - kiáltotta hevesen Sasuke, amivel meglepte Sakurát - Te megtettél mindent a múltban értem, és miattad ébredtem fel, illetve hagytam fel a bosszúmmal! Te nyitottál nekem egy új lehetőséget! Én pedig segítek neked kiszabadulni! Szabad akaratomból akarok segíteni neked! - Sakura ajkai elnyíltak a döbbenettől, majd éktelen haragra gerjedt.
- Amíg engem nem tudsz legyőzni, addig Hiroshi ellen esélyed sincs! Ne keverd bele magad az én ügyeimbe - kiáltotta zaklatottan - Másfelől annyi megbocsáthatatlan bűnt követtem el, melyre egyedül csak a halál a gyógyír. Mindenkinek jobb lesz így! - Sasukét szintén elöntötte a méreg.
- Ne menekülj! Az a lány, akit én ismerek dacolna még magával a halállal és a sors akaratával is, nem futamodna meg így!
- Az a lány már rég halott! - kiáltotta vissza vöröslő arccal Sakura.
- Nem! A szívedben él még a konohai Sakura, különben nem érdekelne sem Naruto, sem az én sorsom! Ott lapul a szíved legmélyén! Szóval ne mondd azt, hogy mindenkinek jobb lenne a haláloddal!
- Mégis kinek hiányoznék? - kérdezte hisztérikusan - A falusiak és a tulajdon szüleim sem emlékeznek rám, illetve Naruto sem fog, ha jól végzed a dolgod! - sziszegte a fiú arcába az igazságot.
- NEKEM! - hagyta el Sasuke száját ez az egyetlen szó, mielőtt átgondolhatta volna a mögöttes jelentését.
