SasuSaku: A feledés homálya

74. fejezet

Az alvó fekete hajú szépség halk gügyögésre ébredt fel. A gyermek felébredt.

Nem sokat aludt az elmúlt hatvan órában. Minden erejével azon volt, hogy a gyermek hasa tömve legyen és kellő figyelmet fordítson rá, hogy csendben maradjon. A rögtönzött kiságyhoz sétált és a gyermek mosolyogva fogadta őt. Hisae megbökte ujjával a puha, bársonyos arcát, mire a gyermek felkacagott. Rövid karjaival hadonászott a levegőben, míg el nem kapta Hisae ujját.

Gyengéden megszorította azt, akaratlanul egy köteléket próbált kialakítani elrablójával. A lány szánakozva nézte a szerencsétlen teremtést, ki halálra ítéltetett.

- A nővéred nem tud megmenteni - közölte kíméletlenül, de a gyermek nem érthette szavait, továbbra is barátságosan fogta az ujját - Hiroshi-sama terveit fogod szolgálni. Ez pedig így van rendjén - húzta ki mutatóujját a szorításból.

"Ez így van rendjén" - ismételte el magában, mintha megerősítésre lenne szüksége. A nagyobb jó érdekében cselekszenek - győzködte magát és tekintetét elvette arról a lényről, kinek most a világát jelentette az elmúlt napokban.

A szívét keserűség lepte el. Nem akart kötődni hozzá, főleg nem olyan személyhez ki Haruno Sakurához köthető.
És most mégis...

Fájt belegondolnia, hogy többet nem fogja látni ezt az őszinte boldogságot megcsillanni. Hisae sosem gondolta volna, hogy valaha gyereket fog reptetni a levegőben, miközben vicces hangokat ad ki magából. Azt az ifjú Haruno kacagva élvezte.
Akaratlanul is elképzelte, ahogy Kazuki és az ő közös gyermeküket ilyen módon szórakoztatja. A bolondos ábrándot rögtön el is vetette. Hiroshi nem nézte volna jó szemmel, ahogy bánt volna a gyermekükkel. Elfintorodott, ahogy eszébe jutott, hogy mit tett a saját menyével és ezáltal a fiát is a halálba üldözte.

- Idő van - suttogta inkább csak magának és felvette a gyermeket, hogy életét Hiroshi kezébe helyezze.

A szertartáshoz minden előkészület megtörtént. Már csak a rituálé résztvevői hiányoztak a sakktábláról...

...

Sötét táskák húzódtak egy fakó smaragd szempár alatt, ujjaival idegesen dobolt a másik karján. Homokszínű köpenyébe belekapott az esti szél, megtépázott tincseit egy gumival fogta össze. A lány gyötrődését egy ónix szempár követte minduntalan.

Az eset óta egy szót nem váltottak.

Sakura magába fojtotta az indulatait, melyet Hiroshi alattomos terve váltott ki belőle. A hosszú éjszakába nyúló tervezés pedig hideg fejet kívánt tőle, így a feszültség csak egyre nőtt benne. A gondolatai az újszülött öccsén és legjobb barátján, Naruton forogtak. Összeszorult a gyomra, ahogy lelki szemei előtt felvillant a gyermek véres holtteste és Naruto kihűlt teste is.
Amikor pihenni próbált, már olyan rémálmok üldözték őt, amiben Naruto karmai között feküdt öccse élettelenül és szülei vádló arcát sem sikerült kitörölni elméjéből.

Negyven órája nem aludt egy rendeset. Az utolsó tizenkét órában a mindent eldöntő csata előtt, szintén nem fog tudni pihenni.

- Pihenned kellene - unta meg végül az ifjabb Uchiha a lány élettelen arcát. Leugrott őrzőhelyéről, mely egy tölgy vaskosabb ágát jelentette.

Sakurának a cinikus arckifejezéshez viszont volt még elég ereje.

- Majd akkor ha túl vagyunk ezen az egészen - vágta zsebre kezeit és teljes testével Sasuke felé fordult.

Az erdő hangos volt a tücskök ciripelésétől és a baglyok huhogásától. Sakura már a legkisebb zaj hatására is készenlétbe állt.

Kimerült volt, de tartani kell még magát.