SasuSaku: A feledés homálya

88. fejezet

Szinte megszokottá vált, hogy az estét mindig kettesben töltötte el az éjszaka magányában a szerelmespár. Távol a tábortól a természet csendjében egymás ölelésében töltötték be a lopott pillanatokat, melyeket az út során nem tudtak egymásra szakítani. Összesen három napot vett igénybe az utazás, és Sakura még legalább egy hétig el tudta viselni az erőltetett menetet.

Fáradt volt, de Sasuke mellett mindig új erőre kapott.

Azonban az idő kegyetlenül rohant előre, így hamar rájuk tört az utolsó éjszakának az ideje is.

- Mi aggaszt? - kérdezte Sasuke barátnője aggodalomtól meggyötört arcát látva. Nem mondták ki hangosan, hogy együtt vannak hisz mindenki számára egyértelmű volt.

- Csak azon gondolkodtam, hogy Te vagy az egyetlen, akinek emléke van rólam. Te ismered egyedül a múltbéli énemet, te tudod miből mivé váltam. Te voltál egyedül tanúja a fejlődésemnek...és belehalnék ha az emlékeid az egyik napról a másikra... eltűnnének - Sakura a térdét figyelte és tekintetét a mellette ülő fiúra vezette, amikor az elégedetlenül felhorkantott.

- Ez hülyeség - fejezte ki a véleményét a lány aggodalmát illetően - Nincs az az erő, amivel ki lehetne szakítani az emlékeimet rólad.

- De tegyük fel ha mégis van olyan jutsu vagy akár... - kezdett volna bele az elméleti vitába Sakura. Sasuke csak a szemeit forgatta erre.

- Nem bízol az érzéseimben Tűz hercegnője? - Sakura felhúzta az orrát az új nevét illetően.

A gyerekek szólították így őt először és ez annyira megtetszett a Fukkatsu tagjainak, hogy azóta így hivatkoznak már rá.

Sasukét eddig az életében nem igazán nyűgözték le az aranyos dolgok, sőt kifejezetten kerülte azokat. Azonban a lány reakcióját aranyosnak találta.

- Bízom benned, csak hát ki tudja, hogy mikor találkozunk újra. Bármi megtörténhet - halkult el a végére. 

Ő már egyszer elfeledte a fiút. Elfeledte azt a tüzet, mi a mellkasát töltötte ki, viszont a fiú emlékezett rá és felélesztette mindazt, mi elporladt benne.

Sasuke elgondolkodott és felelevenítette az első találkozását az új Sakurával. Ki nem állhatták egymást és most mégis itt vannak egymás mellett, egyszerre dobbanó szívvel. Levegőt is nehezen vennének a másik nélkül.

Azonban holnaptól Kami tudja mennyi időre, de el fognak szakadni egymástól. Sasuke attól nem tartott, hogy Kazuki rámozdulna Sakurára a távollétében, hisz a lány eléggé világosan megfogalmazta együttműködésük feltételeit.

Kell valami, amire ha ránéz ő rá fogja emlékeztetni. Azonban mégis mit tudna a lánynak adni?

Lázasan gondolkozott valami személyesen, a nyakában a medál szinte felforrósodott a bőrén. A lányra nyakára sandított, és arra a következtetésre jutott, hogy jól állna neki.
Azonban az ajándéknak rejtett jelentése is van, amit csak a klántagok érthettek meg.

Sasuke a nyaklánc csatjához nyúlt és a markába vette a medált.

Ideje a régi szokásokat feleleveníteni. Az érzéseiben megrendíthetetlenül biztos volt, más nőt el sem tudna képzelni az oldalán.

- Ez majd segít, hogy ne feledjük el egymást - nyújtotta át a megilletődött Harunonak a láncot.

- Egész biztos vagy benne? - Sakura tudta, hogy mennyire fontos Sasuke számára az egyetlen kézzel fogható öröksége, azonban annak mögöttes tartalmáról nem volt tisztában.