SasuSaku: A feledés homálya

103. fejezet

Naruto edzése több mint kiválóan haladt. Sikerült a sennin módot elsajátítania és most egy új rasengan kifejlesztésén dolgoznak. Jiraya és tanítványa kapcsolata végleg rendeződött. Egyik este Naruto meglátogatta Ero-sennint a pihenőhelyén és bocsánatot kért az éretlen viselkedéséért, majd elmesélte, hogy találkozott az apjával és miket mondott neki. Az idős férfi őszintén meglepődött, de boldog volt, hogy Naruto találkozhatott a nagyszerű apjával.

Két hete voltak a hegyen, amikor egy sürgős üzenetet kapott Konohából. Egyenesen Tsunadétól.

Jiraya ereiben megfagyott a vér.

Az Akatsuki megtámadta Konohát és Narutot akarják. Nem sok választása volt Jirayának, az nem volt kérdés, hogy mennie kell. Magában mérgelődött, hisz a fiú jutsuját még nem tökéletesítették teljesen... ha lett volna még néhány napjuk, akkor "jobb" szívvel engedte volna csatába.
Nemrég kapta vissza a régi Narutot. Épp ezért döntött úgy, hogy nem fogja eltitkolni a dolgokat.

Az Uzumaki épp meditált, amikor Jiraya elmondta neki a szörnyűséges hírt. Naruto azonnal készen állt volna, hogy Konohába vonuljon, de mestere lecsitította. Egy tervet osztott meg vele, amibe Naruto is nyugodt szívvel bele tudott egyezni. Három klónt idézett, hogy elég chakratartalékja legyen a csatában, Jiraya pedig üzenni fog, hogy mikor érkezik el az ő ideje. A férfi időt fog nyerni, hogy Naruto a sennin módjával vigye be a végső csapást.

Jiraya viszont arról nem ejtett szót, hogy miért is akart valójában egyedül átmenni. Felelősséget kell vállalnia a múlt hibáiért. Az Akatsuki vezetője és még két tag egykor az ő tanítványai voltak. Gyerekként találkozott velük és tanítgatta őket... viszont mikor a legnagyobb szükség lett volna rá, akkor nem volt ott. Rossz útra terelte őket a sors és ezt neki meg kell próbálnia helyrehozni. 

Ha kell az élete árán is...

...

Haruno Sakura sok mindent elért egy hónap leforgása alatt. Tízezer harcossal bevonult a Qhizushik fővárosába, és jól gondolta, hogy a palota kincstára üresen kongott, illetve a trón párnája is alaposan kihűlt. A király elmenekült és magával vitt minden vagyont.
Sakura azonban nem esett kétségbe. Bevonult több ezer ember láttára a palotába és több száz ember volt tanúja Sakura koronázásának. A lány elfoglalta a trónt és egy tűzkoronát formált a Főnix lángjaiból, amit a fejére tett. Esküt tett arra, hogy a társadalmi különbségeket kiküszöböli és jólétet ígért a követőinek. Akik felesküdtek az uralkodóra nem azért tették, mert annyira lenyűgözte őket a barbár hódítás, hanem mert nem volt más választásuk. Félték az erejét.

Sakurának volt egy nagyon egyszerű ötlete, hogy miképp teremtse újra az eltékozolt vagyont a kincstárból. A legközelebbi szénbányához repült és a Főnix lángjával, illetve egy "kis" nyomáskülönbséggel - amit egy technika révén generált - gyémántot produkált. A gyémántok árával gyorsan megtöltötte a kincstárat és el tudta kezdeni a fejlesztéseket, ami a Yowashik beépülését szolgálta. Sok terve volt még, mint például több kórház létesítése, az oktatás, illetve az infrastruktúra fejlesztése. A lány számított rá, hogy lesznek olyanok, akik megpróbálják őt álmában meggyilkolni, de éber testőreinek köszönhetően egyik sem jutott be a hálójába.

Egyre több ember békélt meg kilétével az idő múlásával. A Qhizushiknak nem kellett alább adniuk az életmódjukból, míg a Yowashik hirtelen jólétbe pottyantak bele. Természetesen a portyázásról le kellett mondaniuk és a régi életmódjuk alaposan átalakult. A többség örvendett a változásnak, és természetesen voltak akik elégedetlenek voltak. Ők voltak a harcosabb csoport, akiknek Sakura hamar letörte a harci kedvüket.

Sok mindent elért az elmúlt egy hónapban, de ez rengeteg erőt igényelt tőle. A kimerülés jelei már mutatkoztak rajta és tudta, hogy pihennie kellene, azonban annyi teendő szakadt rá, hogy képtelen volt időt szakítani a pihenésre. A többiek is keményen dolgoztak, hogy Sakura álmát, egyben sajátjukat is életre keltsék.

Sakura a hatalmas íróasztala előtt ült és a délutáni gyűléshez nézte át az anyagot. Hisae libbent be csendesen az ajtón, kezében az életet jelentő nedűjével.

- Soha jobbkor - pillantott fel és kezébe fogta a felkínált csészét.

Csak ketten voltak az egész emeleten, így kihasználta az alkalmat egy öt perces pihenőre. Felhúzódott az ablak párkányára, Hisae hasonlóképp tett, miután Sakura magához intette. A fekete hajú lány kezében is egy csésze kávé gőzölgött.

- Annyira hihetetlen - pillantott le a magasból a nyüzsgő városra Hisae - Egy éve nem gondoltam volna, hogy szabadon fogok sétálgatni egy másik kontinensen és a Tűzkirálynőnk bal keze leszek.

Sakura felhorkantott.

Megkoronázta magát, de nem gondolt magára királynőként. A titulusra csak azért volt szüksége, hogy a változás iránti ötleteit könnyebben megvalósítsa.

- Van érzéked a politikához - folytatta tovább Hisae - Mikor tanultál politológiát? - Sakura egy kicsit elrévedt a gondolataiban.

- Az Ötödik Hokage keze alatt edződtem. Nemcsak orvosi ninjutsut és erőnlét javítást tanultam nála, hanem politikatudományt is.

- Van valami amiben nem vagy jó? - kortyolt bele a fekete hajú lány a kávéjába.

Sakura elmosolyodott.

- Nem tudok főzni. Mi több ölni lehetne vele - ismerte el a gyengeségét, amin Hisae jót nevetett.

- Még szerencse, hogy azzal nem neked kell foglalkoznod. - Sakura egyetértett majd megitta a délutáni frissítőjét.

Leugrott a párkányról és vissza akart ülni, hogy folytassa a munkáját. Megragadta a szék támláját, Hisae pedig elindult a két üres csészével kifelé. Sakura szeme kitágult a döbbenettől, szorosabban markolt a kemény támlára. Hisae érzékelte a változást, Sakura qíjének színe megváltozott. A nyugalom kék színét felváltotta a feszültség vibráló vörös színe.

- Mi a baj? - fordult meg Hisae azonnal.

- Egy régi adósságomat kell lerónom - hadarta, majd teste néhány pillantás alatt lángba borult és egy csapásra eltűnt.

Hisae kezéből kiestek a csészék. Azonnal Sakura hűlt helyéhez rohant, de nem látott hamut a talpa alatt. Nem érezte a jelenlétét és azt sem tudja hova ment.

Mégis hogy fogja ezt megmagyarázni Kazukinak?

...

Egy tűzkövet adott a búcsúzáskor és egy ígéretet hagyott hátra. Haruno Sakura nem szeretett adósságban maradni, ezért hagyta a lánynál a drágakövet.
Ha bármikor szükség van rá, akkor csak törje össze és ő ott lesz.

Ma a tűzkő eltörött.

Haruno Sakura a saját lángjait zárta abba a kőbe és most a lángok egy üstökös sebességével húzták őt Homokrejtek felé. Percek alatt húzott el csipkés hegycsúcsok, rügyező erdőségek és kietlen puszták felett.
A hatalmas homoktenger szinte hullámzott alatta. Sakura már a távolból látta, hogy Homokrejtek lángba borult.

Szinte becsapódott Temari mellett.

- Tényleg eljöttél  - nézett rá kissé hitetlenkedve, majd karjával letörölte a szeme sarkában ülő könnyeket.

A homokrejteki lány elég leharcolt állapotban volt.

- Mi történt? - kérdezte Sakura keményen. Temarira nem volt jellemző az érzelgősség.

- Egy akatsukis elvitte Gaarát és én semmit nem tudtam tenni. Egy pillanat alatt történt az egész - felelte fogcsikorgatva a szőke.

- Melyikük? - kérdezte Sakura.

Temari nem érkezett válaszolni, mert az égen lebegve megjelent a narancssárga maszkot viselő férfi.

És vele együtt egy őrjöngő Egyfarkú is megjelent a horizonton...

Az utolsó előtti nagy cselekményszál végre beindul 🥰