SasuSaku: A feledés homálya

51. fejezet

Két vörösen izzó szempár nézett farkasszemet egymással. Míg az egyikben hideg nyugalom ült, addig a másik az elfojtott indulatoktól égett. Dühöt érzett bátyja iránt, Itachinak tudnia kellett volna, hogy a lány mennyire irtózik a tűztől. Mégis mi késztette őket arra, hogy egymás torkának essenek?

Jéghideg kezet érzett meg az arcán, ami kizökkentette őt a néma szempárbajból.

- Letehetsz. Jól vagyok - közölte szűkszavúan a lány, az arca viszont még mindig sápadt volt az átélt traumától. Sasuke bosszúsan tekintett le a lányra, kezeivel egy pillanatra erősebben szorította magához.

Sakura sóhajtott.

- Én kértem meg Itachit, hogy segítsen legyőzni a félelmem. Nem lehet egy gyenge pontom sem Hiroshi ellen.

- Ha nem jövök meg is halhattál volna! - torkolta le idegesen Sasuke, közben letette a lányt. Sakura dacosan félrenézett, karjait keresztbe fonta mellkasa előtt.

Az ifjú Uchiha agyvize felforrt, betelt nála az a bizonyos pohár.

- Nem fogsz ignorálni engem többé! - két ujja közzé csípte állát és szembefordította magával a lányt, aki először csak lefele tudott nézni. Pillantása a fiú ajkaira esett, de eléggé zavarta, hogy csak tíz centire voltak tőle, így inkább a vörösen izzó szempárt választotta látványnak.

Az talán kevésbé volt zavarba ejtő.

Itachi türelmesen nézte végig a jelenetet, habár inkább úgy érezte, hogy megfeledkeztek róla és semmiképp sem szerette volna a fiatalok vitáját megzavarni.
Talán egy helyváltó jutsuval észrevétlenül tudna távozni, ha forróbbá válna a hangulat még a perzselő katon goukakyuu no jutsunál is.

- Miért van az, hogy csak mész a saját fejed után és nem hallgatsz a körülötted levők véleményére, figyelmeztetésére? Miért fordítod el a fejed és köpöd arcon azt, ki segíteni szeretne rajtad? - Sakura ajkai már nyíltak a válaszhoz.

- Mert... - Sasuke viszont még közel sem fejezte be.

- Mert ne üssem bele az orrom, mert te mindenkinél jobban tudod, nem igaz? - fejezte be a lány gondolatát. Sakura összepréselte ajkait, a smaragdok baljós villámokat szórtak. 

A feszültség tapinthatóvá vált. Uchiha Itachi azon gondolkozott, hogy most közbe kellene avatkoznia, vagy inkább menekülőre kellene fognia. Még ő sem tudta eldönteni, hogy melyik lenne a helyes döntés.

- Meg tudom magam védeni! - ragadta meg jobbjával Sasuke csuklóját és szorítani kezdte. A fiú fapofával tűrte az egyre erősödő fájdalmat - Nem szorulok megmentésre! Már nem olyan... - Sasuke hevesen félbeszakította.

- Mindenkinél jobban tudom, hogy milyen erő birtokában vagy és hogy meg tudod magad védeni. Azonban erővel nem fogod tudni legyőzni Hiroshit. Egyedül nem. - A lány keze megremegett, a nyomás enyhült Sasuke csuklóján.

Sasuke szintén elengedte Sakurát, látta az arckifejezésén, hogy szavai komolyan elgondolkodtatták őt.

- Nem kell minden terhet egyedül cipelned - elfordult tőle, hogy saját gondolataiba mélyedjen, míg ő végre betartatja ígéretét Itachival.

Hármat sem lépett, mikor Sakura a nevét kiáltotta. Válla felett nézett a rózsaszínhajúra vissza.

- Arigatou - ejtette ki tisztán és érthetően a köszönetét.

Bármennyire is próbálta egyedül megoldani a helyzetet, most már csapatban kell gondolkodnia. Az önfejűsége már nemcsak a saját nyakára hoz bajt, hanem másokéra is.
Sasuke megmentette őt újra, de nem azért mert fizikailag gyenge volt. Elismerte erejét és képességeit. Azonban vannak olyan gátak, melyek leküzdéséhez egyedül kevés.
A tűz iránti iszonya az pont ilyen volt. Kell egy harmadik fél ki figyeli őt és reagálna Itachi támadására, ha épp leblokkolna úgy, mint az előbb.