Uchiha Sasuke a perifériából csak annyit látott, hogy egy test húz el egyenesen előre, rengeteg fa törzsét kidöntve. A vére a fülében dübörgött, ahogy meglátta, hogy a test tulajdonosának rózsaszín haja van.
A gyerekek felé nézett és döbbenten látta, hogy az energiaburok már nem létezik többé.
Egy idős, kigyúrt férfit látott közte és Sakura között félúton, és Sasukénak kétsége sem volt az idegen kiléte felől. A Sharingan ösztönösen aktiválódott és katanáját megfeszítve rontott előre a férfinak.
Temari lélegzete is elakadt, hogy Sakura technikáját ilyen gyorsan elintézte ez a fickó. A szőke gyomra görcsbe rándult a férfi baljós aurájától. Temari ekkor látta meg a dühödt Uchihát, ki elsőként rontott rá az öregre.
Temari keze megremegett, ami rá nem volt jellemző. Ő is érezte, hogy Hiroshi teljesen más szinten van mint ők.
Cselekednie kell!
- Idióta! - kiáltotta el magát és legyezőjével olyan szélvihart kavart, amellyel az Uchihát hátralökte.
Épp időben, hisz ahol előbb Sasuke állt, oda éles qírudak csapódtak be a földbe, amik a semmiből jelentek meg. Általában a qí fegyverek megformálásához kell néhány másodperc, ez idő alatt Sasukéék érzékelni tudják a közelgő fenyegetést.
Azonban ebben az esetben Sasuke semmit sem látott a környezetében.
Hiroshi most először nézett az Uchiha felé, de olyan pillantást vetett rá, mint egy idegesítő zümmögő rovarra, ki prédája körül legyeskedett.
- Te okoztad ezt - szólalt meg mély hangon. - A szemeid páratlan képességgel bírnak. Kár, hogy nem sokáig. - Azzal a lendülettel a férfi Sasuke elé került, ki a Sharingannal sem tudta követni a lépését.
A férfi három ujját nyújtotta a szeme felé.
Ki fogja tépni a szemgolyóját - futott át a gondolat az Uchiha agyán.
Az utolsó millimétereknél megállt a keze a levegőben. Oldalra nézett, abba az irányba, ahova Sakurát küldte az előbbi rúgásával.
Haruno Sakura hozzászokott az állandó fájdalomhoz, de felszisszent, ahogy a törött jobbját akarta volna megemelni. A hátába szúródó szálkák okozta fájdalom szinte elenyésző volt.
Még szerencse, hogy ez az állat megtanította bal kézzel is harcolni.
A Haruno elengedte a katana markolatát és a baljával markolta meg. Megkereste a biztos fogást és készen állt élete legnagyobb akadályával szembenézni.
Pont elcsípte, ahogy Hiroshi Sasukénak iramodik. A lány nem sokat teketóriázott. Odaérni nem tud időben, épp ezért más alternatívához folyamodott. Meglendítette a karját folyamatos koncentráció közepette.
Egy láncot formált az összegyűjtött qí energiából, melyet a Samehada köré csavart. A katana lendült és vele együtt az energialánc is.
A lánc Hiroshi csuklójára csavarodott és sikerült megállítania a mozdulatában.
- Azt hiszed ennyi megállíthat? - vigyorodott el vérszomjasan Hiroshi.
A férfi megragadta a láthatatlan láncot és rántott rajta egyet. Sakura hiába emberelte meg magát, a talpa elemelkedett a talajtól. Brutális nyers ereje van a férfinak, amit Sakura az évek alatt megtapasztalhatott egy párszor.
Most már tudja, hogy eddig az öreg visszafogta magát.
Hiroshi átrepítette Sakurát a csatamező másik végébe, de legalább az elterelő művelet sikeres volt. Sasuke ki tudta használni a pillanatot és tisztes távolságba ugrott az ellenségtől. Sakura elengedte a láncot és pont a félelemtől reszkető gyerekek előtt landolt.
YOU ARE READING
SasuSaku: A feledés homálya
FanfictionHaruno Sakura létezését mintha kitörölték volna Konoha lakóinak az emlékezetéből. Uzumaki Naruto három év után hazatért az edzéséről, egyedül csak ő emlékszik a lányra. Hiába bizonygatja az igazát a barátainak, a többiek őrültnek titulálják őt. Eg...