SasuSaku: A feledés homálya

40. fejezet

Uchiha Sasuke legvadabb álmaiban sem gondolta volna, hogy bátyja és hidegvérű csapattársa egymástól húsz méterre fognak a földön ülve beszélgetni azon a helyen, ahol néhány perccel ezelőtt élet-halál küzdelem folyt. Vonakodva, de ő is leült a rózsaszín mellé, viszont továbbra sem vette le a szemét Itachiról. Ha támadásba lendülne, ő azonnal ráugrana és nem ismerne kegyelmet irányában. Sakura amióta leült egyszer sem nézett rá, minden figyelmét bátyjára fordította, ami furcsa mód bosszantotta őt. Itachi magán érezte öccse szúrós tekintetét, szándékosan nem pillantott az irányába. A bűntudat ólomsúlyként nehezedett rá, megbocsájtó testvére látványa pedig csak több sebet szakított fel a szívében, mely már feketéllett az elkövetett bűnöktől.
Számára nem létezik megbocsátás, legalábbis ő így gondolta. Azonban jött ez a rózsaszín fenevad, ki szavakba tudja önteni az érzéseit, ami felettébb bosszantotta. Mintha elveszett lelkének darabkáiba látna és megpróbálná őt visszahúzni az élők közé. Pedig mily régóta halottként gondolt magára...

- Haruno Sakura voltam és Konohában a hetes csapatba tartoztam. Vagyis Sasuke csapattársa voltam - kezdett bele higgadtan - Szerelmes voltam az öcsédbe - Itachi a perifériájából látta Sasuke arcának megmerevedését. Nem tudta Itachi eldönteni, hogy az intim téma zaklatta fel őt vagy inkább a múlt idő. - Tetteim indítékaként mondom csak. Amikor Sasuke elhagyta a falut, keményen edzeni kezdtem, hogy vissza tudjam Narutoval együtt téríteni a helyes útra. Az edzésem jól haladt Tsunade-sama szárnyai alatt - Itachit egy pillanatra ledöbbentette a tény, hogy a lány az egyik legendás sannin kezei között edződött - A békés kis életem felfordult amint megkaptam a titkos küldetésem. Tsunade gyanakodni kezdett Danzoura, túl sok dokumentum hiányzott arról a végzetes éjszakáról, így engem kért fel, hogy épüljek be a Gyökérbe. Megtettem. Sikeresen kiderítettem az igazságot rólad. Úgy gondoltam erről mindenképp tudnia kell Sasukénak, hisz belekényszerítettek ebbe az egész helyzetbe. Azt akartam, hogy boldog legyen és ne legyen egyedül. Akkor még bele sem gondoltam a te helyedbe és érzéseidbe. Akkor nem értettem még, hogy a megbocsátás inkább átok nekünk, mintsem feloldozás. A halál az utolsó mentsvárunk, és életünket azok kezébe ajánlottunk kiktől a legtöbbet elvettünk - Itachi szíve fájdalmasan dobbant, hisz szóról szóra igaza van a lánynak. - Azonban most már úgy gondolom, hogy mi azzal adózunk a holtak felé, ha élünk és megpróbáljuk jóvá tenni a megbocsáthatatlant. A te feloldozásod az, ha életben maradsz és megpróbálod Sasukét boldoggá tenni.

Csend támadt, Itachi sokáig emésztette a lány szavait. Először szólalt fel a hosszas mérlegelés után.

- Mi a te bűnöd? - szegezte a kérdését felé.

Sakura arcára hamis mosoly szökött.

- Danzou előtt lebuktam és törölte az emlékeimet és a falusiak emlékeit is. Eladott a Shunsei vezetőjének - Itachi szeme elkerekedett, Sasuke pedig most először hallotta a bérgyilkos banda nevét.

- Hiroshinak?! - akadt ki az idősebb Uchiha. Sasukét meglepte bátyja reakciója.

- Danzou szövetséget kötött Hiroshival, a Gyökér vezetője pedig elárvult gyermekeket adott el neki, hogy egy balga mendemonda miatt feláldozza őket.

- Kiálltad a Tűz próbáját - lehelte üveges tekintettel Itachi. Sakura elismerően biccentett.

- Meglep, hogy ismered a rituálét.

- Ezek szerint a főnix nem tért vissza - folytatta tovább Itachi.

- A főnix nem létezik - Sakura hangja hideg éllel csattant fel. Sasuke szeretett volna többet megtudni erről a próbáról és kiegészíteni hiányos ismereteit. Eddig csak a naplóban olvasottakra és Danzou megeredt nyelvére tudott hagyatkozni, habár volt elképzelése mi történhetett a lánnyal - Azonban mesterem nem mondott még le róla - Sakura megsimította karját, ahová az őrző szemet vájták belé. Itachit nem hagyta figyelmen kívül a mozdulata - Mit tudsz Hiroshiról? - kérdezett vissza Sakura.

- Egy valódi szörnyeteg. A megtestesült ördögként emlegetik őt. Megölte a keleti birodalom engedetlen qí használóit, miután mesterévé vált annak használatának. A behódoltakból létrehozta a Shunseit, mely van olyan erős mint az Akatsuki - Itachi Kisame holttestére nézett - Vagy erősebb... - ismerte el a lány képességét.

Nem kis teljesítmény megölni az egyik legerősebb és legveszedelmesebb Akatsuki tagot néhány perc leforgása alatt leharcolt állapotban. Vajon mire lehet képes a lány, ha ereje teljében van?
Ha egyedül nem is, de a Shunseijel a háta mögött birodalmakat lennének képesek meghódítani.

- Egyre nagyobb híre van Hiroshinak és hamarosan megismerik a világ emez felén is a nevét... - sóhajtotta, majd tekintete még komolyabbá vált - Naruto nála raboskodik és egy különleges nyaklánc erejével irányítása alá vonta őt - terelte veszélyes vizekre a témát Sakura.

Itachi megmasszírozta a halántékát. Rosszabb a helyzet, mint hitte.

Sakura felállt.

- A bűnömről kérdeztél. Elárultam a falumat, barátaimat, megöltem egy fontos személyt saját kezeimmel, majd számtalan életet oltottam ki. Akárcsak te. Ugyanolyanok vagyunk, de mégis az érem két különböző oldala. Nem hagytak neked más választási lehetőséget, míg én... - Sasuke feszülten figyelt, hisz sorsdöntőnek fognak rá hatni Sakura szavai - Én élveztem a hatalmamat gyakorolni másokon. Élveztem, hogy végre én taposok el másokat, és nem ők engem. Ezért jutottam oda ahova. Hiroshi örökösének jegyese lettem. A hurok egyre szorosabbá vált körülöttem és szabadságról még álmodni sem mertem, azonban Sasuke megmentett - pillantott le a megszeppent fiúra.

Sasuke eszébe jutott a legelső találkozásuk. Arról a Sakuráról valóban el tudta képzelni az elmondottakat, de azóta nagyon sokat fejlődött érzelmileg a lány. Visszakapta emlékeit, elfeledett múltjának darabkáit, és a megbocsátás küszöbén nem fogja csak emiatt sorsára hagyni Sakurát. Mindent megtesz érte, hisz ő is így cselekedett.
Nem...
Nem azért cselekszik így, mert Sakura megtett érte mindent, hanem mert ő, Uchiha Sasuke saját akaratából akar segíteni. Eldöntötte.

Itachi látta az elszántságot Sasuke szemeiben.

- Szóval most mi ketten - mutatott hüvelykujjával Sasukéra - Azon vagyunk, hogy megmentsük Narutot, ha úgy tetszik a világot Hiroshitól, a Shunseitől, de így... - mutatott törött csontjaira - Kicsit nehéz dolgunk lesz - Sasuke jól ismerte a lány ravasz mosolyát, már előre félt a mondanivalójától.

A távoli bokorból lesben állt egy igen dühös cápa, mely kínkeservesen vonszolta fel magát eddig. Kiszemelte galád bántalmazóját, majd elrugaszkodott rejtekhelyéről, hogy minél hamarabb gazdája közelében lehessen.
Hirtelen mázsás súly zuhant Sasuke fejére. Nem érezte támadók jelenlétét, és elképzelése sem volt, hogy mi ellen küzdött.

Sakura nevetve levette a mérges Samehadét Sasukéról.

- Úgy látszik nem kedvel téged valamiért - megforgatta Kisame hagyatékát a kezében és Itachi felé szegezte a kardot  - Uchiha Itachi! - szólította fel erélyesen - Te tartozol nekem! - Sasuke azt hitte, hogy csak viccel a lány, de nem. Komolyan beszélt. - Megmentettem a boldogságodat és teljesítened kell egy szívességet! - közölte magabiztosan.

- Mégis honnan veszed, hogy én ezt akartam? - Sakura bizalmasan tekintett le rá.

- Az érem két oldala vagyunk. Az érzéseidet a világ elől elrejtheted, viszont a halott tekinteted epekedik a megváltás után. Nyitott könyv vagy számomra, hisz ugyanolyanok vagyunk - felelte.

Itachi most pillantott először végig öccsén. Valami megtört benne, mely hosszú idő óta kikívánkozik belőle. 

Valóban szabad boldognak lennie?

- Igen - sóhajtotta Sakura a fel nem tett kérdésre a választ, és Itachi mázsás béklyói mintha egy csapásra elpárologtak volna.

Sakura talán még ő maga is elhitte, hogy képessé válik levetni saját láncait.

Szerintetek mit kér Sakura Itachitól? :D