SasuSaku: A feledés homálya

78. fejezet

Kazuki megállj intett a három fős csapatnak és lehunyt szemekkel fülelni kezdett. A qí energia egyenletesen áramlott körülötte, semmi rendellenességet nem tapasztalt. Szinte gyanús volt a csend és a nyugalom.

- Nincs itt - húzta el a száját Kazuki miután az utolsó csapdát is semlegesítették.

Nem érezte nagyapja fenyegető auráját a búvóhelyről, sem a démonróka jelenlétét.

- Senkit nem hagyott itt őrizni a helyet? - kérdezte Kankuro.

Gaara a levegőből pásztázta a terepet. A lebegő szemgolyó kiszúrta, hogy tőlük egy mérföldre már javában zajlik a csata.

- Akkor csatlakoznunk kellene a többiekhez - tette meg a javaslatot Juugo, ki egész végig csendben volt. Gondolataiban Sasuke épségéért aggódott.

- Nem... még van egy kis elintéznivalónk - szólalt meg komolyan Kazuki, katanáját előrántotta és tekintetét a barlang bejárata felé fordította.Ekkor látta meg, hogy a bejárat előtt egy hatalmas félkör húzódott és valószínűleg folytatódott az egész hely mögött.

A köveken tompa koppanások jelezték, hogy valaki közeledik feléjük. Az idegen egy vadmacska kecsességével lépett elő a búvóhely nyújtotta sötétből.

- Minden erőfeszítés értelmetlen - pillantott fel a fiú arcára a fekete hajú lány, arca egy halotti maszkéra emlékeztetett. Úgy nézett ki, mint aki már feladta az élethez is a reményét. Nem az a tüzes lány, volt ki emlékeiben élt.

- Hisae - lehelte Kazuki - Nem kell harchoz folyamodnunk. Mondd el hol van a gyerek és...

- Elkéstetek - nézett fel a lassan delelő napra - A rituálé hamarosan kezdetét veszi és... mindannyian meghalunk - buggyantak ki a könnyei, amit erőszakosan letörölt az inge ujjával.

A semmiért küzdött, a túlélésbe vetett erőfeszítései a mai napon semmissé válnak.

A csapat értetlenül meredt egymásra. Sokkal mélyebb dolgok húzódnak a háttérben, mint amiről eddig tudtak.

- Kihasznált minket! - ordította Hisae - Tisztában vagy Hiroshi eredeti céljaival?! - kérdezte vádlón Kazukit.

- Mániája a főnix erejének megszerzése és erejével akar a világ urává válni.

- És van fogalmad róla milyen áron?! A karunkban az átkozott szemgolyó egy bomba! Amint a nap a legmagasabb pontjára ér, a szénbánya berobban és vele együtt mi is! - folytatta hisztérikusan.

Kazuki idegesen kapta a tekintetét a karjára, hisz neki és himéjének is egy ilyen szem húzódott a heg mögött. Nem akarta elhinni, hogy a saját nagyapja képes lenne ilyet megtenni a saját unokájával.
Habár az anyját is a saját kezével ölte, szóval miért is lepődött meg.

Ő is csak egy eldobható bábu a sakktábláján... A kegyetlen felismerés arcul csapta.

- Te és Sakura nem fogtok felrobbanni. A genjutsus akármicsoda inaktiválta azt. - felelte színtelen hangon.

Kazuki keze ökölbe rándult a rátörő heves érzelmektől. Hiroshi kegyetlenül bánt velük, de mégis úgy érezte, hogy a sorstársaival együtt egy erős közösséget alkottak. Tán nem volt olyan nagy bajtársiasság mint a shinobik között, de a túlélés ösztöne összekovácsolta őket.

Hiroshi egyszer már megölte a vér szerinti családját. Nem fogja hagyni, hogy újabb társait áldozza fel a mániája oltárán.

Azért vannak közöttük egész normális alakok is, akik nem menthetetlenek.

- Miért áldozza fel élete munkáját egy hülye legenda miatt?! - kiabált indulatosan Kazuki, idegesen a hajába túrt. Mennyi idejük van délig?

Talán húsz perc?! És persze ilyenkor nincs velük Itachi, amikor segíthetne Hisaénak!

- Mert a legenda köztünk van.

Kazukinak kellett vagy öt másodperc mire összerakta a kirakós darabkáit. Szemei elnyíltak a döbbenettől.

- Sakura-hime a főnix? - Még ő maga sem tudta felfogni a szavak jelentését, mik épp csak elhagyták ajkait.

Hisae erőtlenül bólintott.

- A monda szerint a főnix a legnagyobb szükségben támad fel egy tisztalelkű nő személyében egy adott klánon belül. Hiroshi egész életében kutatta a mondában szereplő klán leszármazottait, ezért volt olyan megszállott a megégetéssel. A hatalom és a halhatatlanság iráni vágyát hajszolta, hogy bosszút álljon a törzsét lemészárló shinobikon. Meg akarja velük ismertetni az igazi fájdalmat és félelmet. Az idők végezetéig terrorban akarja tartani a világot.

Kazuki feje zúgott a sok információtól. Tudta, zsigereiben érezte, hogy himéje különleges lány, de azért nem gondolt volna ilyen magasságokra. A nagyapja komplett őrült.
A nehéz gyerekkora miatt kell az egész világnak szenvednie? És még ő fiatalon elhitte, hogy helyesen cselekszik ha Hiroshi utasításait követi. Egyetlen parancsot sem kérdőjelezett meg, mert túlságosan is vágyott az elismerésére. Azonban az a dög önmagán kívül soha nem gondolt senki másra.

- Az erősek eltapossák a gyengéket. Ezt sulykolta belénk és halomszámra öltük az embereket. Gonoszságot plántált belénk, hogy aztán tűzhalált haljunk a főnix feltámadásáért. Elgondolkodtál már, hogy miért csak gyerekek vannak a szervezetben? Mert mi irányíthatók vagyunk, nem kérdőjelezünk meg semmit, csak követtük vakon őt - fakadt ki Hisae kiábrándultan.

Kazuki számára most már értelmet nyert, hogy kinek a keze van benne az idősebb bérgyilkosok eltűnésében...

-Te miért nem harcolsz? - kérdezte Gaara - Erős a kisugárzásod. Miért maradtál hátra?

A lány összeszedte magát.

- Tegnap elismert a leghűségesebb emberének és megnyertem a jogot, hogy én magam robbantsam be a bányát. A testvéreimet halálba küldhetem, mily megtisztelő feladat az új hajnal kezdetén - fintorgott Hisae.

Már nem érdekelte mennyire fest szánalmasan, a szíve összetört amikor Hiroshi elárulta neki az igazságot és mesélt a múltjáról, illetve a motivációjáról.

- Nem léphetek ki a körből, ha tiltakozom átveszi felettem az irányítást és berobbantja általam a bányát. A vége ugyanaz.

- És a gyerek? - kérdezte Kankuro türelmetlenül. Amíg beszélgetnek, addig folyamatosan telik az idő.

- A bányában.

- Azonnal meg kell találnunk Itachit! - szólalt meg hirtelen Kazuki elszántan - Ő feloldoz ebből a hülyeségből!

- Vagy legalábbis egy olyan embert keríteni, kinek Sharinganja van és nincs tőlünk tíz mérföldre sem - közölte Gaara nyugodtan és furcsa kézjeleket formált. Pár másodperc múlva újra megszólalt - Az emberünk úton van, tudja mit kell tennie.

- És én még azt hittem, hogy az Uchihák ritkák mint a fehér holló - jegyezte meg Kazuki.

- Az illető nem Uchiha, de birtokolja a Sharingant - Kazuki szemöldöke enyhén fentebb kúszott, de nem firtatta - Ideje nekünk is csatlakozni a csatába, hogy megállítsuk ezt az őrültet. Kankuro a te feladatod lesz kihozni a gyermeket a bányából - Gaara kézjeleket formált és négyük alatt megmoccant a föld. Egy nagyobb földdarab emelkedett a levegőbe.

- Hisae, ígérem megállítjuk Hiroshit és megfizet mindannyiunkért! - kiáltott le Kazuki még a lánynak mielőtt a földdarab megindult volna sebesen a csata helyszíne felé. 

Hisae a kör széléig futott és hinni akart a fiúnak, de nem tudott. Tudta kivel kell szembenéznie és nincs az az ember ki meg tudná őt állítani.

Pörgök ezerrel XD