SasuSaku: A feledés homálya

50. fejezet

Itachi aludni tervezett volna, de újdonsült társának más tervei voltak az éjszakát illetően. Sakurát sem aznapos állapota, sem a nemrég felgyógyult sérülései nem akadályozták meg, hogy edzeni kezdjenek éjjel tizenegy órakor.
A magason ülő hold gyér fénnyel világította meg a tó partját, mely a víz fekete tükrén tükröződött. A vékony sarló udvarában a csillagok jobban ragyogtak az ősi égitestnél, az égboltot egyetlen felhő sem takarta el. Kifejezetten hűvös volt a hegyi levegő, és a tiszta ég miatt a hajnal is még csípősebb lesz. Mindkettejüknek jót tett hűvös, az idősebb Uchiha szemeiből eltűnt az álmosság legapróbb zavaró tényezője is, míg a lánynak kitisztult az elméje részegség ködéből.

- Bemelegítésnek nem bánnád, ha...? - Sakura előhúzta kecsesen az új kinézetű Samehadát - Tesztelni akarom, hogy mire képes az új társam - húzódtak sejtelmes vigyorra ajkai.

Itachi szintén megengedett magának egy mosolyszerűséget, majd könnyedén előrántotta a saját katanáját. Sakura sötét pengéje beleolvadt az éjszakába, míg az övén éppenhogy megvillant a hold sápadt fénye. Sakura arca teljesen átszellemült a koncentrálástól, a természet qí energiája harmonikusan áramlott körülöttük, a feltámadó lágy szellő legapróbb rezdüléseit is megérezte a gyér pázsiton. Sőt többet is érzett a gyenge fűszálak hajladozásánál, a lecsapódott pára cseppek formájában ült a fűszálak végein. Még sosem érezte ilyen közel a vizet, mint elemet magához. Sakura kissé értetlenül állt az eset előtt, de nem hagyta, hogy ez befolyásolja a koncentrációját.
Itachi qíje teljesen elkülönült a környezettől, a nyugodt energiájának kibocsájtása csak látszat volt, a lány érezte, hogy mi lakozik a bőre mélyén. Töménytelen chakrát birtokolt az idősebb Uchiha, amelynek mozgósítása egy tized másodpercet sem venne igénybe. Ráadásul a genjutsuk mestere, mellyel az érzékeit ki tudja játszani.
Sasuke ellen csődöt mondott a qí olvasás, nem hagyhatja, hogy még egyszer bedőljön ennek a trükknek. Itachit ereje, képessége és az élet-halál harcokban való jártassága teszi veszélyessé. Ösztönei több mint kiválóak és a gyors helyzetfelismerő képessége is csak előnyökkel jár.
Veszélyes edzőtársat választott magának, de Sakura sosem érte be kevesebbel.
A legjobbakkal kell edzenie, hogy esélye legyen Hiroshi ellen és kiszabadítsa Narutot.

- Gyere! - kiáltott rá Itachi a lányra, mire Sakura lehunyta a szemeit.

Egy hosszú sóhajjal engedte ki a mély lélegzetét, mellyel együtt az utolsó gondolatát is eleresztette.
Csak az életben maradás ösztöne maradt benne, szemeit továbbra is lehunyva tartotta. Nem azért mert lebecsülte volna ellenfelét, se nem azért mert tartott volna attól, hogy egy óvatlan pillanatban egy genjutsu rabjává válna.
Nem.
A saját ösztöneire és tudására bízta magát. Hagyta, hogy az élet regéljen szemei helyett. A Shunsei vezetőjét csak akkor van esélye legyőzni, ha az életénél is jobban megbízik eme képességében. Jobban kell értelmeznie a qí áramlását Hiroshinál.

Lábát hangtalanul előre csúsztatta a talajon, jobbjával ráfeszült a markolatra, melyet szemmagasságba tartott. Határozott fogása volt, a penge nem remegett meg a kezében. Bal karját lazán kinyújtva tartotta maga előtt, ujjait begörbítette.

Itachi beszívta a levegőt, Sakura ekkor mozdult. A fűszál sem remegett meg, ahogy elhagyta talpa a talajt. A férfit meglepte a lány gyorsasága, épp időben tudta katanáját maga elé emelni és hárítani az íves támadást fentről. Sakura megpördült a levegőben és villámgyorsan társa mögött landolt, a Samehadát kíméletlenül lendítette, hogy elhasítsa Itachi hátát. Az Uchiha szemmel nem tudta követni Sakurát, ösztönei ugrásra késztették. A lány talpa alig érintkezett a földdel egy másodpercig, már ugrott is az Akatsukis irányába. A qí áramlásból ki tudta pontosan számítani, hogy milyen magasba ugrott és milyen szögbe fog landolni. Itachi csak védekezésre volt képes, lenyűgözte a lány harci stílusa.
Lehunyt szemmel is oly magabiztosan harcolt, mint más nyitott szemmel.
Egy hibát sem vétett, mozdulatai pontosak, vágásai precízek voltak. Kisame már akkor vesztett, mikor lebecsülte a lány képességeit.

Ha méltó edzőtárs szeretne lenni, neki is komolyabban kell vennie a harcot. Mert ez nem pusztán gyakorlás volt, hanem élet-halál küzdelem.
Aktiválta a klán különleges képességét.

A férfi aurája megváltozott, Sakura innen tudta, hogy mozdulatai most már láthatóvá válnak Itachi számára az izzó rubinokon keresztül. Kevesebbszer próbálkozott közelharci támadásokkal, hanem inkább a tenyerébe koncentrált qít alakította át távolsági fegyverekké. A qí használatában nem jártas emberek számára ezek a támadások láthatatlanok voltak, és Itachi is ebbe a kategóriába tartozott.
Viszont neki fejlettebb volt a Sharinganja Sasukéénál. Amikor Sakura elhajította a láthatatlan fegyvereket, a levegő vibrált a haladás irányában. Néhány bekapott találat után, Itachi már kezdte megérteni a támadások elemi lényegét, ösztönei pedig megérezték mikor kellett kitérni avagy védenie.

Sakura elmosolyodott, nem is várt kevesebbet Uchiha Itachitól. A férfi érzékelte, hogy a lány óvatosabbá vált, ahogy aktiválta a Sharinganját, és ahogy kiismerte a qí fegyvereket, úgy érezte eljött az ő támadásainak az ideje.

Ahelyett, hogy újra kitért volna a tucatnyi észrevétlen kunai elől, ő a katanájával a lány felé rohanva mindet hárította. A lányt sorozni kezdte erős és kemény vágásokkal, amit rendre hárított.
A lány mosolya már vigyorgássá vált, Itachi pedig megérezte arcizmainak fájdalmát.

Nem kapott vágást, akkor mégis miért fáj a szája sarkában minden izom? 

Ekkor realizálta, hogy ő is éppúgy vigyorog, mint Sakura.

- Soha nem élveztem egyetlen harcot sem, mint ezt most itt! De úgy érzem, hasonlóképp gondolod te is - lihegte a lány.

Fáradtak voltak mindketten már, de egyikük sem akarta abbahagyni sajgó izmaik ellenére sem. Itachi elgondolkodott a lány szavain. Általában nem híve a harcnak, csak azokat az edzéseket élvezte, mit Shisuival folytatott, vagy azokat, mikor Sasukéval gyakorolt sok-sok évvel ezelőtt.
Ez viszont több volt edzésnél.
Komoly küzdelem volt az életben maradásért. Egyetlen hiba is a másik életébe kerülhetett volna, de ők élvezték ezt a hazárd játékot.
Nemcsak a képességeik és ösztöneik fejlesztése fejlődött így jobban, hanem kettejük kommunikációja is. Nem váltottak egy szót sem az órákig tartó küzdelem alatt, de a pengék csattanása többet árult el a másikról. Ők ketten tettekkel és mozdulataikkal kommunikáltak, így jobban megismerve a másik stílusát, erősségeit, illetve gyengeségeit. Sokkal többet tudtak meg egymásról, mint mások órákig tartó fecsegéssel.

Sakura nem hiába tartotta Itachit saját maga tükörképének. Ugyanúgy gondolkodnak, ugyanúgy látják a világot, illetve a harcban is hasonlóan látják a helyzetet.

Itachi megpillantotta a nap első kósza sugarait felbukkanni a hegy mögül.

- Ideje lenne befejezni ezt, nem gondolod? - Sakura vigyora pimasszá vált.

- Elfáradtál? - provokálta a férfit.

- Elígérkeztem másnak is - sóhajtotta.

- Kár - biggyesztette le ajkait Sakura.

Egyszerre ugrottak el, mikor nem tudtak dűlőre jutni a pengék összefeszülésével. Itachi erre a pillanatra várt. Gyors kézjeleket formált és a lány irányába egy tűzgolyót küldött.

Sakura arckifejezése megváltozott, szemei rémülten nyíltak fel. Itachi egy pillanatra látta csak a kétségbeesett smaragdokat, de az emlékezetébe égett a tekintete. A lány felé közeledő tűzgömb forró izzása mellbe vágta őt, csak a narancssárga lángokat látta maga előtt, melyek egyre nagyobbakká váltak. A meleg bekerítette őt, nem tudott a qíre sem koncentrálni, csak az egyre jobban elhatalmasodó félelemre, mely izmait és elméjét uralta. Kapkodta a forró levegőt, már úgy érezte, hogy a tüdeje is lángra kapott. 

Égett hússzagot érzett orrában, pedig még el sem találta a támadás. Felkészült a legrosszabbra.
A tűz el fogja emészteni, de előtte a fájdalom...

Csak az elviselhetetlen fájdalom marad.

Erős rántást érzett oldaláról, majd erős karok vették védelmébe reszkető testét és térítették el őt az egyébként könnyen kikerülhető támadás elől. Sakura üveges tekintettel meredt megmentőjére.

Uchiha Sasuke izzó Sharingannal nézett farkasszemet a bátyjával, és valami logikus magyarázatot várt tettére.

Ő megmondta. Ha bántani meri Sakurát, akkor ő azt soha nem fogja megbocsátani.