SasuSaku: A feledés homálya

36. fejezet

Sasuke katanája hosszabb és nehezebb volt, mint az övé volt, ami ép állapotában nem is okozott volna problémát, de egy törött karral, illetve belső vérzésekkel komoly kihívást jelentett a fegyver és testének kiegyensúlyozása. Hiroshi azt tanította neki, hogy a kard pengéje annál élesebb és veszedelmesebb, minél nagyobb akaraterővel rendelkezik a forgatója. Sakura vasakarata még a legcsorbább pengéből is képes gyémánt keménységű és borotvaéles fegyvert faragni, azonban vannak olyan helyzetek, amikor az akarat kevésnek bizonyul a győzelemhez.
A sűrű pikkelyek acélkeménységűek voltak, így esélytelennek tűnt átvágni a Samehadát. Ráadásul az a lény még azt a kevés összespórolt chakráját is folyamatosan szívta el, alig tudott egy karral ellent tartani a hatalmas termetű kardnak, míg forgatója egyre erősebbé vált a lopott erejéből. Egyelőre nem Sakura javára billent a mérleg nyelve, komoly hátrányai adódtak, ami az idő múlásával egyre mélyebbé fognak válni. Erőben nem fogja tudni felülmúlni a férfit, valami mást kell kitalálnia. A qí energiájának köszönhetően sikerült egy rést találnia a védelmén, de a gyors és precíz támadása meg sem karcolta a férfi bőrét. Ugyanolyan kemény volt, mint a Samehada pikkelyei. Viszont ezért a felfedezéséért egy bordájával fizetett. Kisame megpördült tengelye körül és kardja lapjával találta el a lányt, akit csak a fa törzse állított meg.

Négy és fél perc.

Ennyi ideje maradt legyőzni a félelmetes ellenségét.

Vért köhögve pattant fel, szája sarkából még le tudta törölni a fémes ízű nedűt mielőtt a cápára emlékeztető férfi újra támadásba lendült volna. Az Akatsuki tag kézjeleket formált és szájából vízsugár tört elő. Sakura egy macska kecsességével tért ki, a fa ahol még az előbb állt derék magasságban tört ketté a jutsu hatására és ropogva zuhant a szomszédos fára, ami megállította a teljes földre borulását. Ágak törtek, leveles gallyak zuhantak alá, madarak viszont már nem röppentek le róla, hisz Sakura dühkitörése kiürítette már rég a környéket. Kisame megsuhintotta a Samehadát maga előtt, a kardról tucatnyi éles pikkely vált le és repült a lány irányába. Sakura meg sem próbálta kivédeni a támadást, inkább kitért előlük. Tartalékolnia kellett az erejét, de a végtelenségig nem menekülhetett az összecsapás elől. A pengék a fába és a talajba fúródtak, Kisame elégedetlenül felmordult.

- Valóban te ölted meg Sasorit? - vonta fel kétkedőn a szemöldökét - Mert én csak egy életéért küzdő kislányt látok magam előtt - gúnyos vigyorra húzta a száját, éles cápafogait kivillantotta.

Négy perc.

Kisame jól tudta, hogy ellenfele inkább a közelharcban jeleskedett, mintsem a távolságiban, épp ezért a lány szerencsétlen helyzetét kihasználva inkább távol tartotta őt magától. Élvezte a könnyen megszerzett előnyét, csak játszott a rózsaszínnel. Már úgy sem sokáig tudja tartani magát, előbb vagy utóbb a sérülései ki fogják őt ütni. Amint elájul a Samehadával fogja felfalatni a lányt.

Sakura hangosan zihált, a tüdejét szúró fájdalommal nem tudott mit kezdeni. Közel kell kerülnie ellenségéhez, azonban nem tudja őt megvágni jelen pillanatában. Ha távol marad és csak védekezik akkor halál fia, ha közelebb merészkedik szintén.

- Elvitte a cica a nyelved, babám? - szájalt Kisame, arcán pedig továbbra is a fölényes vigyora húzódott meg - Aláírtad a végrendeleted, ahogy elküldted magad mellől az Uchiha kölyköt. Nem mintha együtt lett volna esélyetek ellenem - folytatta a szemtelen feleselést.

Húsz másodperc telt el, a fáradtság pedig apránként kezdte maga alá gyűrni Sakurát. Csak egy esélye van, azonban a megfelelő időt ki kell várnia. Kisame a macska-egér harcot megunva újabb kézjeleket formált. Sakura talpa alatt megremegett a föld, felugrott, de nem elég magasra. A talajvíz hatalmas oszlopként tört elő a földből, és Sakura a vízbörtön fogságába esett. A saras víz örvénylett körülötte, de a karddal nem tudott kitörni belőle. A tüdejébe szorult levegő égette bensejét és a bent növekvő nyomás egyre jobban összeroppantotta testét.

Gondolkodj Sakura! Gondolkodj!  - ostorozta fogaskerekeit működésre. 

Három perc tíz másodperc.

Lecsitította testének jeleit a kínzó fájdalomról és csak arra koncentrált, hogy mégis miként tudna kiszabadulni a jelenlegi helyzetéből. Túl magasan volt a vízoszlop teteje nem tudna odáig felúszni, és oldalt sem tud kitörni. A víz egyre hevesebben örvénylett, Sakura szájába víz tódult be.

Két perc ötven másodperc.

Sakurának támadt egy ötlete. Ha nem tud kitörni, akkor semlegesítenie kell a jutsut. Kinyújtotta ép karját a feje fölé, a víz majd kitépte kezéből a katanát. Összegyűjtötte minden maradék erejét és az árral szemben pörgetni kezdte a fegyvert. A kezdeti nehézség után egyre hevesebben pörgette a kardot, mígnem felülmúlta az örvény sebességét is. Kisame nem értette, hogy mit művel a lány, amint rájött már késő volt.

Az örvénylés abbamaradt, a vízoszlopot irányító chakráját kioltotta a lány által keltett ellenáramlás. A víz szökőárként zuhant felé, Sakura pedig villámgyorsan kitört belőle. A katanáját elsodorta az ár, így törött karjába koncentrálta minden chakráját.

Elérkezett a pillanat!

Két perc negyven másodperc.

Kisame érzékelte a veszélyt, de elvigyorodott a lány ostobaságát látva. A Samehadát tartotta védekezőleg maga előtt, majd utolsó pillanatban fogást váltott. Sakura ökle a legendás kard kitátott szájával találkozott, egész karját elnyelte a fegyver. A fogak a válla húsába mélyedtek, és fájdalmas üvöltését a rájuk zúduló vízár elnyelte.

Öt másodperc múlva a víztömeg már csak a bokájuknál hömpölygött.

Csuromvizesen álltak egymással szemben, Sakura pedig küzdött az agyát ostromló fájdalomreceptorok jelei ellen. Tudatánál kell maradnia! Látása elhomályosodott, és csak lefele tudott nézni, a levegőt zihálva kapkodta.

- Most megvagy, édesem! - Sakura arcán egy groteszk vigyor jelent meg.

Nagyon lassan felemelte a fejét. egész álla véres volt az elkenődött vértől.

- Minő véletlen, én is ezt akartam mondani! - Mosolygott hidegen, és az arcára a döbbent férfi halvére fröccsent.

Kisame értetlenül meredt rá, ő ekkor vette észre, hogy a lány kezében már nincs ott a katana. A fegyvert pontosan a férfi háta mögé sodorta az ár, ami egy halk pukkanással átalakult egy klónná. A másolat az igazi katanát halálpontosan a férfi kopoltyújába mélyesztette, a koponyája már nem volt olyan kemény, mint a Samehada pikkelyei.

A klón kettévágta a férfi fejét.

A fejetlen test hátrazuhant, a Samehada pedig kiköpte a lány karját.

Sakura térdre rogyott, végleg elhagyta az ereje, a klón még zuhanása közben megszűnt. Végülis két és fél perc is elég volt, ahhoz hogy legyőzzön egy újabb Akatsuki tagot. Ha az izmai nem üvöltenének a fájdalomtól még el is nevette volna magát újabb elképesztő sikere miatt.

Sakura homályos tekintetét a Samehadán tartotta, mely nagyon lassan csúszott halott gazdájához, majd ráharapott annak vérző torzójára. A lány sok mindent látott már életében, de most a hányinger kerülgette a látványtól. A fegyver kiszipolyozott minden chakrát a férfi testéből mígnem egy aszott csonk maradt hátra belőle.

A lány, ha tehette volna elnevette volna magát, a nevetését most már nem a győzelem diadala hatotta volna át, hanem a gúny legfelső foka.

A Samehada nagyon lassan felé mászott, neki pedig jártányi ereje nem maradt...

Remélem a Kisame fanok megbocsátják nekem, hogy kiírtam őt a sorozatból, de remélem elég méltó harcot kapott a végére 😂
Érzésem szerint elég epic lett, ennél epicebb már csak a Hiroshi vs Sakura lesz majd 😂