SasuSaku: A feledés homálya

4. fejezet

Sakura észrevétlenül leosont a lépcsőn egészen a földszintig, ahol alulöltözött lányok szolgáltak fel italokat a gazdag férfiaknak. A gomolygó füst, a tömény szaké és az édes parfüm keverékétől Sakurának még mindig felfordult a gyomra. Állapotán a fejfájása sem javított, ami már pár perce kínozza folyamatosan.
Pontosan azóta, hogy Uchiha Sasuke genjutsuba vonta őt. Óvatlan volt, nem szabad megbíznia az öntelt Uchihában.
Még hogy csapattársak... Ostobaság!

Tekintete megállapodott egy távoli asztalnál, ahol épp öt férfi kártyázott. Sakura hidegen elmosolyodott, magabiztosan megindult feléjük.

- Lapot! – vetette oda Sakura az osztónak, miközben egy széket húzott a társasághoz. A férfiak bizalmatlanul méregették őt. Figyelmen kívül hagyták és nem osztottak neki kártyát.

- A ribancok nem érthetik a póker művészetét – Sakura mosolya ijesztővé vált, zsebéből egy tömött erszényt húzott elő, és ejtette le az asztalra úgy, hogy kiboruljon a tartalma. Az aranytallérok láttán a férfiak szeme elkerekedett.

- Remélem elég belépőnek – vonta meg a vállát Sakura – Ha nem, akkor van még a zsebemben – Sakura önelégülten vigyorgott magában, amiért a férfiak bekapták a csalit.

A következő körben már kapott lapot.

...

Sasuke fel-alá járkált a szobában, lassan egy órája, hogy egyedül maradt.
Mi tart neki ennyi ideig? – zsörtölődött magában. Idézett egy sólymot, ami kiröppent az ablakon át és körbe repülte az épületet. Sasuke a madár szemén keresztül látta a kinti eseményeket. A sólyom leszállt egy ágra és az álla kis híján a padlót súrolta a látványtól.

Pont rálátott az ablakkal szemben ülő Sakurára, aki előtt több hatalmas aranyérme torony sorakozott. Kártyázott. Sasuke könnyen leszűrte, hogy Sakura állt nyerésre, amit a társaság nem nézett jó szemmel. A lány megnyerte az utolsó meccset is, bezsebelte az utolsó tag pénzét is.

- Hogy csinálod szajha? Egyetlen egy kört sem vesztettél! - kiabált vele az a fickó, akitől utoljára szedte el a vagyonát.

- Én? – rebegtette pilláit Sakura – Hisz csak egy ribanc vagyok, aki nem ért a kártyázás művészetéhez – közölte egy vérfagyasztó angyali mosollyal a lány – Csak szerencsém volt.

- Ez nem szerencse! Csaltál! – Sakura a szívéhez tette a kezét, mintha komolyan megrázta volna a vád.

A társaság felállt és megindult a lány felé, miközben késeiket elővették az oldalukról. Sakura nem tűnt idegesnek, és Sasuke sem aggódott érte. Meg tudja magát védeni.

- Elég! – hangzott egy mély férfihang, a társaság pedig behódolt neki. Sasuke felismerte az emberüket. Ő lesz az áruló.

- Nagyon érdekel ki fosztja ki a báromat! – méregette a lányt, szemeiben a vágy tüze izzott fel. Megnyalta az ajkait, és Sasuke nem tudta miért, de ettől a mozdulatától ideges lett – Egy cicababa ellátta a bajotokat! – nézett becsmérlően az emberei felé, akik fülüket-farkukat behúzva hallgattak. A bártulajdonos leült az asztalhoz – Lapot! – intett az osztónak.

- Tét? – kérdezte Sakura, mire a túlsúlyos fickó lustán felpillantott.

- Ha nyerek visszaadod a pénzem, és az enyém leszel.

- És ha nem? – kérdezte Sakura és felvette a lapjait.

- Aranyom, én sosem veszítek – húzta ördögi vigyorra a száját a pasi.