SasuSaku: A feledés homálya

63. fejezet

Sakura látta a teljes megadást, így erejével nem sújtott le. Elernyesztette izmait, a qí energia szertefoszlott a levegőben. A ragyogás megszűnt körülötte.

A Samehada vörös izzása elült ahogy a lány visszadugta a hüvelyébe a kardot. A meccs eldöntetett.

- Mégis hogyan? - kérdezte halkan Kazuki.

- Engedd, hogy megmutassam - nyújtotta segítő jobbját a lány. Hangja most már lágyan csengett.

A vereséget beismerő fiú nyújtotta a karját, de megragadni Sakura jobbját már nem érkezte. Testét görcsös fájdalom járta át, arca teljesen eltorzult a néma kíntól.

- Sasuke, most! - utasította Sakura keményen az Uchihát, ki már előtte aktiválta a Sharinganját.

Kazuki karján húzódó heg szétnyílt és egy szemgolyó pillantott a világra. A néma szenvedést felváltotta a gyötrelmes kín, melyet már nem tudott a fiú csendben tűrni. Mintha elégnének a szervei, vére mint a futótűz, úgy égette az ereit. Csontjai mintha olvadnának a testébe zárt forróságtól.

Hiroshi meg akarja őt ölni. Elvesztette a csatát.

Vesztesekre pedig a bérgyilkosok fejedelmének nincs szüksége.

Uchiha Sasuke leugrott a földön rángatózó és kiáltozó fiúhoz, hogy enyhítsen a szenvedésén. A Sharingan vörös fénye találkozott a fakó szemgolyó pillantásával. Sikeresen genjutsuba ejtette a szemet, ami álmosan visszahúzódott a heg rejtekébe. A fájdalom azon nyomban megszűnt.
Kazuki hangosan lihegett, karjával eltakarta véres és verejtékező arcát.

- Meg akart ölni - ejtette ki mélységes csalódással a hangjában - Pont úgy mint az anyámat.

- Most már nem bánthat többé - nyújtotta ki újra Sakura a kezét felé. Kazuki lassan elvette a karját az arca elől, a nap pedig akkor sütött ki. A lány újra ragyogott szemei előtt.

Hagyta felhúzni magát, de arra nem számított, hogy a Haruno karjaiban fogja találni magát. Két karját a nyaka köré fonta, úgy húzta őt gyengéden magához. Látott már embereket ilyet csinálni. Ha jól emlékezett ezt nevezték ölelésnek.

Őt soha senki életében nem ölelte meg, így nem is tudta mit kellett volna tennie. Csak állt ott mint egy darab fatörzs, izmai megfeszültek, nem mert megmoccanni sem.

- Minden rendben lesz most már -suttogta Sakura.

Kazuki szíve érthetetlen módon hevesen dobogott a mellkasában, nem tudta milyen érzés telepedett a szívére. Csak annyit tudott, hogy a lány testéből áradó meleg és a cseresznyevirág illata megnyugtatta feldúlt lelkét. Még sohasem érzett ilyen nyugalmat.
Karjait ösztönösen emelte és a Haruno derekára helyezte kezeit. Valósággal égette a tenyerét a mozdulat, de nem az a fajta tűz, mint amivel Hiroshi ajándékozta meg néhány perccel ezelőtt.
Ez a forróság kellemesen szaladt végig gerince mentén és a szívében teljesedett ki.

- Ez lenne a szabadság, amiről meséltél? - Sakura elmosolyodott Kazuki kérdése hallatán.

- Nem Kazuki-kun... ez annak még csak a kezdete - felelte a rózsaszín kedvesen. A fiú feje fáradtan bicsaklott előre a lány vállaira.

Élvezte a csendet, elméje végre nem Hiroshi parancsaitól visszhangzott.

- Olyan... álmos vagyok - nehezedtek el a fiú szemhéjai.

- Aludj, Kazuki-kun - Az Iwazuki szinte parancsszóra megadta magát az álmok birodalmának, összecsukló testét Sakura tartotta meg. 

Mintha egy hosszú rémálomból ébredt volna fel.