SasuSaku: A feledés homálya

81. fejezet

Amint Kazuki becsatlakozott Sakurához a Hiroshi elleni küzdelembe, Gaaráék a csatatér kiürítésén fáradoztak és a bombák semlegesítésén. Gyorsaságra és hatékonyságra volt jelen pillanatban a legnagyobb szükségük.
Itachi tucatnyi varjút idézett meg, szemük a Sharingan vörös fényében úsztak. A madarak letámadták a legközelebbi bérgyilkos csapatot és karmaikkal szétszabdalták a heget fedő ruha anyagát. Hiába próbálták a madarakat elhessegetni a fiatalok, mindig újabbak röppentek a helyükre, míg fel nem sértették a sebhelyet.
A szemek ellenséges pillantást vetettek rájuk, majd azon nyomban álmosan le is csukódtak miután találkozott tekintetük a Sharingannal. Akik felszabadultak Hiroshi befolyása alól értetlenül meredtek egymásra. Ismeretlen volt számukra a szabadság íze, és ez az új élmény számukra ijesztő volt. Eddig mindig parancsokat teljesítettek félelemből, viszont az is épp elég félelmetes volt számukra, hogy saját maguk urává váltak.
Azonban az újonnan jött szabadság nem változtat azon a tényen, hogy harcolniuk kell. Bombáról hadovált az ellenség, de nem hitték el egy szavukat sem. Csak egy ostoba kísérletnek tartották a megvezetésükhöz.
Hiroshi nem robbantaná fel az egész Shunseit a főnix megidézése érdekében...

- Alattunk húzódik a bánya központja - mérte fel a terepet Gaara.

A Kazekage tudta milyen fontos a jelenléte a csatatéren, hisz emberei számára ösztönzőként hat a megjelenése.

- Van valami ötletek a csatatér kiürítésére? - kérdezte feszülten Sasuke, ki bátyjával hasonló módon igyekezte hatástalanítani a bombákat. Viszont neki nem voltak varjai, így egyesével tudta csak ártalmatlanítani ellenfeleit. 

- Egy őrült fajta éppenséggel van - gondolkodott el a vörös hajú, fakó szemeivel bemérte a területet és nem tudta figyelmen kívül hagyni a veszteségeket.
Egy apró szúrást érzett a szívében, amiért nem tudta megmenteni hűséges shinobijait.

- Azokat szeretjük - ironizált Sasuke, ki fél szemét az égen táncoló Sakurán tartotta - Bármekkora őrültségnek is hangzik, ne gondolkodj, hanem csináld!

Gaara szája sarkát felfelé húzta egy izom.

- Ti Konohaiak mindig így cselekszetek. Nem féltek semmitől - Gaara megállapítása kellemes melegséget gyújtott Sasuke mellkasában.

Hiába árulta el otthonát, a vérét nem tudja letagadni. A Tűz akarata minden konohai shinobi szívében ott lakozik.

- Rázós lesz - somolyodott el Gaara. Kezeit kinyújtotta a csatatér közepén, tenyere a talaj felé nézett. Sasuke eközben szem elől tévesztette Sakurát, csak annyit látott, hogy zuhanni kezdett a talaj felé. A fák elnyelték a rózsaszín alakját.

Ott kellene lennie és támogatnia őt. Nagy volt a kísértés, hogy mindent hátrahagyva hozzá siessen, azonban tudta, hogy nincs egyedül a Haruno. Nem kedvelte Kazukit - főleg a Sakura iránti rajongása miatt - de el kellett ismernie, hogy erős harcos. Sakura most nagyobb biztonságban van vele.

Temari látta fiatalabb öccse megjelenését a csatamezőn, viszont nem tudott hozzá közelebb kerülni és támogatni őt. Túl sokan vonták el a figyelmét.
Ráadásul Kankuro nem volt Gaara mellett, így ő miatta is aggódni kezdett.

Juugo és Sasuke védte a Kazekagét, míg ő az egyfarkú erejét is bevetve koncentrálni kezdett és chakráját a földbe kezdte áramoltatni. Fél perc után megrengett a talaj a harcosok talpa alatt. Gaara egy hangos csatakiáltással kinyújtott tenyerét ökölbe szorította és a föld egy erőteljesebb remegéssel a levegőbe kezdett emelkedni.

Pánik tört ki az emberek között. 

Egy akkora földdarab emelkedett ki a talajból, mely egy egész falut be tudna fedni és elpusztítani a tömegével. Akik a szélén helyezkedtek el, láthatták, hogy a föld alatt ott húzódott egy bánya és szénpor szagát hozta feléjük a szél.